szerintem a lényeg ,hogy próbálj meg jó dolgokkal foglalkozni amik érdekelnek téged,s a várokozás néha rosz,de a türelem rózsát terem”,a sors fintora hogy én is a mai eszemmel sok mindent másképpen csináltam volta mindenképp!!Fel a fejjel,s nézz előre, hidd el megéri:)

ÜDV:Rocky

Az email címem a következő: adidaszdk@citromail.hu    ha van kedved bármikor írhatsz. Nekem az elmúlt két éven iszonyú sokoldalú volt, szóval szerintem tudnék miről beszélni…

17 és háromnegyed évesen éreztem először ezt az egész zűrzavart, furcsa h szinte 1 hónap pontossággal be tudom lőni h mikortólXD Azóta olyan furcsa minden… az idő jelentős részében mindenki és minden értéktelen számomra, nincs se boldogság se fájdalom… Aztán jön egy lány és felpörget mindentXD mindenféle állapoton átmegyek, szaggat az agyam össze-vissza…

Én jó vagyok matekból, iszonyú gyorsan jár az agyam és szerintem a matematikai gyorsaságomat átvettem a hangulatingadozási gyorsaságomban isXD mikor vannak az ingadozásaim akkor minden állapotom csak pár órás.

TE hány éves vagy? ÉN most 20 éves vok, egyetemre járok, bár ez is egy érdekes történet, mert az egyetem elején majdnem ott kellett hagynom a sulit. Teljesítményes szorongásom volt, nagyon erős… fuldokoltam mikor tanultam, aztán végül mégis enyém lett az egyik legjobb átlag az évfolyamon:DDDD szóval fura…

ÉN most a gyógyszereken gondolkozok… eddig eg yolyan orvoshoz jártam aki a megküzdés híve volt és hála neki a teljesítményes szorongásomat gyógyszer nélkül is le tudtam győzni! de lehet jobb lenne szedni hangulatstabilizálókat, vagy ssri-ket… attól legalább jobb kedvem lesz:D

na rólam kb ennyit…

Rengeteg mindenbe menekültem.Erre ráment 15 évem,mert én anno nem is

tudtam,hogy beteg vagyok.:-(

Nekem a legnagyobb segítséget az egészséges életmód adta,sok folyadék-sport-egészséges ételek,nyugtatótea-természetes nyugtatók(gyógynövények)természet-programok stb.

Jártam kineziologushoz aki sokat segített,mert a tudattalattinkban vannak feket foltok(gyerekkorból) amiket ki kell tisztítani ahhoz,hogy újra 100 % ig szeressük önmagunkat.

Nekem sokat segített.Elég nehéz volt végigcsinálni de megérte.

Van 2-3 nagyon jó könyv ami még sokat segített nekem,

John Bradshaw:Vissza Önmagunkhoz

meg még van pár ha érdekel megírom szívesen.

38 éves vagyok,20-35 ig totális zűrzavar voltam

Igaz az,hogy 40 körül enyhülnek a tünetek.

A lényeg,hogy türelmesek és megértőek legyünk önmagunkhoz,vegyük magunkat

mindig legelőre és szeressük nagyon saját magunkat.

És fogjuk fel viccesen.Mivel sérültek a határaink,bele tudunk bújni akárkinek a bőrébe,és ezzel tudunk segíteni is az embereknek,mert pillanatok alatt megértjük őket

De ez egy tök jó dolog mert igazából bármit el tudunk érni az életben:-)

Csak a mélypontokon kell túljutni,meg az érzékenységünket megérteni és nem kiborulni a világon hogy milyen érzéketlenek.

Kemény önkontroll kell.

Nekem van egy ú.n.”józanészprogram”om amin minden gondolatomat ami kipattan a fejemből átfuttatom ezen.:-)

Amikor mélyponton vagyok akkor túlélem.És elmúlik.

Egyedül bezárkózok,sírok és elmúlik.

De egyre kevesebbszer van.

A negatív és depis embereket kerülöm,sokszor 1-2 rossz szó és teljesen kiborulok.

Erre figyelni kell.

ez nagyon tetszett,ezt érzem én is,csak nem tudtam még ilyen szépen megfogalmazni.

Olvastam itt egyszer,hogy az a lényeg,hogy legyen egy KERETünk ami még nagyon tetszett.Ez a gyógyulás.Egy keret.amik napi rutinok.

Ezeket akkor is megcsinálom ha úgy érzem meghalok.

És miközben végigcsinálom a KERET programot és nem haltam meg mehet minden tovább.

További szép estét mindenkinek,és sok sok kitartást!!!!

Nagyon ismerős a helyzet, sajnos még nem jöttem rá a megoldásra.
Orvoson erősen gondolkozom, de először még egy napi rutint szeretnék kialakítani. Igazából menni kéne, nincs mire várni, mert mindig egyedül akartam, akarom ezt megoldani, de sikertelenül. Helyette inkább belemenekülök valamibe, belevetem magam valami teljes gőzze, hogy minimálisan kelljen ezzel foglalkoznom. Természetesen ezt csak ideig-óráig megfelelő.
Te mennyi idős vagy, hol élsz?
Szívesen leveleznék, hiszen úgy látom, hasonló cipőben járunk.
Szia

Ezt én is nagyon érzem… főleg párkapcsolat terén, ha felmerül h járjak valakivel akkor nagyon élesen változik bennem… hol eszelősen hiányzik és nem bírom nélküle, hol pedig megfulladok a közelségétől! Ezen nagyon sokat töprengtem, főleg h nálam tettek is mennek… szóval van h magamhoz rángatok valakit, utána pedig másnap megpróbálom lerázni:( utána leráztam akkor hiányzik és szívnám vissza… nagyon rossz!!! utálom magam miatta!

hosszú töprengés után most rájöttem egy-két dologra: sztem azért csinálom ezt mert csak az tud bántani aki fontos nekem, akit szeretek, akihez vonzódok! és a múltban a párkapcsolataim mindig úgy végződtek h ki voltam szolgáltatva a másiknak és ők ezt ki is használtákXD

nálam mikor megszeretek valakit, akkor először iszonyúan szeretem, és utána belém hasít a felismerés (tudat alatt, jól elnyomva), hogy úr isten ez megint fájdalmat tud nekem okozni, ezért inkább átváltok az ellenkező érzésbe, hogy jó akkor rázzam le öljem meg magamban az érzést iránta! és akkor néhány napig tényleg azt érzem h megöltem magamban az érzést… de utána meg attól kezdek el félni h jaj most elfog hagyni és elvesztem őt is, és akkor megint nagyon szeretemXD ez megy állandóan… mint egy csiki-csuki játék amiből ígyis-úgyis szarul jövök ki! nagyon fájdalmas és a környezetemet is megviseli…

nem tudom ezen hogy lehetne változtatni… ha van ötleted kérlek oszd meg velem…

Am orvoshoz jársz? van kedved levelezni?