Hozzászólás: Nagyanyám kikészít idegileg segítség

Szerző: Flor88

Flor88 — Sat, 23 Jan 2021 17:33:36 +0000

Valami más keresés kapcsán kerültem ide,és az eszem megáll ezektől a borzalmasan “empatikus”, hozzáértő és lekezelő (prüncő) tanácsoktól.
Ha valaki úgy beszél veled,mint a szarral, korlátozza személyes szabadságod és olyan választásaid, mint például amiket étkezés esetén hozol meg,ott nem szeretet van, sajnálom,hogy ilyen torz definíciói vannak egyeseknek erről.
Remélem, jobban alakult az életed,azt látom,nem mai már ez a kérdés!
Ha bárkinek segítségre van szüksége,vannak önkéntes vonalak,mint az Emma vonal ,interneten elérhetőek ezek, ott lehet segítséget kérnék, érzelmi támogatást,megértő beszélgetést,vészhelyzet esetén többet. Leírom, mert nem véletlen halnak olyan sokan bele a családon belüli erőszakba ,s nem véletlen annyi a szenvedélybeteg.

Szerző: Samuka

Samuka — Fri, 15 Mar 2013 14:43:36 +0000

Az én anyukám, a dédi 1917-ben született és ma is jó egészségnek örvend. A generációs ellentét óriási. Nagyon nehéz neki elviselni a mai kort, amit ő emberrombolónak tart, - szerintem is joggal. Nemcsak a sajátjait félti, hanem az egész magyar társadalmat.

S valljuk be, soha nem volt ennyi fiatal, akik már tizenévesen megjárják a poklok poklát, éppen a szabadságuk miatt.

Jog és kötelesség. Ebből az egyiket nem vesszük komolyan.

Réges-régen hallottam: tanulj meg engedelmeskedni, hogy később tudj parancsolni.

Amikor a saját családunkat alapítjuk, akkor értjük ezt meg igazán. Eljön az az idő, amikor saját magunknak kell parancsolni, de akaratgyengeség híjján nem fog sikerülni.

Mivel nálunk a dédmama ad egy kis féket, meghúzzuk a határt. A serdülőknek nem tetszik, de a dédi iránti szeretetük feldolgozza ezt a "hátrányt". Megbékülnek és más elfoglaltságot keresnek. Ez még egy ideig sikerülhet és remélem, hogy nem fognak idő előtt kikerülni a családból egy kétes egzisztenciájú jövőbe. Már ők is látják, hogy mennyire "szétesnek" barátaik, barátnőik ebben a "szabadságban".

Szerző: EN-ek

EN-ek — Fri, 15 Mar 2013 08:13:27 +0000

--> KISBALTA!;) mimás..?

Szerző: archon

archon — Thu, 14 Mar 2013 22:10:03 +0000

Kedves Prüncő! Szomorú dolog ami az apukáddal történt, és meg lehet érteni ezután a nehéz körülményeidet is! Támasszal próbállak most jobb kedvre deríteni, de ne így akarj élni, vagyis ne a támaszokat keresd a jövőben. Te most leszel felnőtt, az életedet magadnak kell irányítani, és ha jót akarsz, rendes embernek kell lenned. Akik körülötted vannak téged szeretnek! Alakíts ki olyan elfoglaltságokat, dolgokat, te is amiket szeretsz! Ha folyton vannak céljaid, talán a mamád bölcs nevelését is megérted amikor szigorra tanít, és a nehéz percekben is megtalálod majd azt a gondolatot, amit nem adnál oda a depresszióért! Felnőtté válsz, már neked is táplálnod kell a környezetedet, ezt pedig tedd úgy, hogy önmagadat is szerethesd általa. Az öcsédnek jó példát kell mutatnod, és biztosan szeretne anyukád is büszke lenni rád. Sok mindenre kell figyelned mostmár, nyisd ki a szemed és lásd tisztán a dolgokat!