Én sem hiszem, hogy csak barátokkal van “üdvözítő út”. Nekem 2 barátom van, akiket barátomnak nevezek. Ők azok, akik hozzám közel állnak és ha nem is mindent, de sok mindent meg tudok velük osztani. Elsősorban a kedvesemben bízok és vele beszélem meg a problémáimat. Igyekszem úgy élni, hogy másra ne kelljen támaszkodnom, bár ez nem mindig sikerül. Sok ember volt körülöttem és még “sikeres” voltam úgy gondoltam ezek örök barátságok. Később, amikor lejtőre kerültem ezek az emberek el is hagytak. Én sem bízom az emberekben általában, de igyekszem nem kizárni őket az életemből. A barátaim azért lettek a barátaim mert elfogadtak olyannak, amilyen vagyok, akár betegen is, nem fordultak el tőlem és ez nagyon jó érzés. De rájuk sem számíthatok mindenben egyrészt a fizikai távolság másrészt a különböző elfoglaltságok miatt. Attól félek nem tudom teljesen kifejteni itt a véleményemet, de ha gondolod írj nekem és válaszolok: mount1@mailbox.hu. Arra biztatlak, hogy ne ad fel önmagad egy “barátért” se, az én véleméynem szerint a barát úgy fogad el, ahogy vagy.

Üdvözlettel:

Péter

Örülök, hogy elolvastad bejegyzésemet! Ha bent maradsz a fórumban, figyelemmel kísérlek és ha támad valami ötletem, vagy hozzáfűznivalóm, ígérem, megteszem. Most nem írok többet, mert pár órája injekcióztam magam (HCV hepatitisz) és a korábbakhoz képest is pocsékabbul érzem magam. Soha ne éld ezt át, amit nekünk hepásoknak kell átélni! Ha többet akarsz megtudni nyűgjeinkről es látni akarod, miként igyekszünk egymásba tartani a lelket, látogass el a Hepatitsz várószobába. Látva mások küzdelmeit biztos erőt tudsz meríteni saját gondjaid megoldásához.

Museto

Sajnos én is tisztában vagyok vele, hogy a média rendkívül ártalmas. Az ember akármerre néz mindenhol azt látja, hogy az emberek folyamatosan próbálnak megfelelni az elvárásoknak, és mindenáron bizonyítani akarják rátermettségüket. Persze tudom, hogy nem szabadna hagyni, hogy ez hatással legyen rám, de a tévéből, rádióból, újságból, egyszerűen mindenhonnan ez árad felém és persze mindenki felé. Mondjuk ennek ellenére egész jól tartom magam, folyamatosan küzdök ellene, de jobb lenne ha arra a szintre is eljutnék, hogy azt mondhassam “nem érdekel, hogy ki mit tesz, mindenki azt csinál, amit akar”. Hát a kapcsolatokban igen nehéz szelektálni, persze muszáj lesz ezt is valahogy megtanulni. Talán az a probléma, hogy mindenkinek esélyt akarok adni, annak is, akinek tényleg nem kéne.
Köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet és a tanácsodat, remélem sikerülni fog ez szerint alakítani a dolgaimat, és talán el tudom hagyni ezt a “barátok-mániámat”.

Nincs ám veled olyan nagy baj mint ahogy érzed, csak az a gond, hogy a média nagyon rossz példákat sugall kifelé. Ezeket nem kell benyalni, első sorban magaddal legyél jóban. Ne vess rám követ, de nem minden áron kellenek folyamatosan “barátok”. Én faiatal korom óta csak “egy” barátra vágytam, aki jelen leg is a feleségem immár 37 éve. Soha nem volt kiterjedt baráti társaságunk, nem volt mindhalálg barátja sem a nejemnek, sem nekem. De mindíg volt mozgás házunkban, az ajtó mindeki  előtt nyitva állt és áll most is. Életünk gerince Ő és én meg a Gyerekek. Most már az unokák is. A tágabb család is fontos, de ugyanúgy nem engedjük hogy ránk telepedjen mint akármely szívbélinek is mutatkozó barát. Szerintem készülj a tartalmas életre, tanulj, dolgozz, légy nyitott, de csak azok felé, akik megérdemlik, szelektálj a kapcsolatokban, de ne vedd fel a sündisznó állást. Találd meg Önmagadban azt a értéket, momentumot, mi csak a tiéd, amit csak Te tudsz a legjobban és ezt domborítsd ki a külvilág felé. Sajnálom saját munkahelyemen is az állandó megfelelési kényszer alatt görnyedő fiatalokat. Görcsösen ragaszkodnak munkájukhoz, pénzükhöz, beosztásukhoz. Barátaik az érdekközösségbe tartozók közül kerülnek ki. Vannak kényszer programok, bulik, jópofizós un. öszzekovácsolási tréningek, mennek, csinálják, közben árgus szemmel figyelik egymást, kin hol lehet fogást találni. Ne hidd, hogy ez az üdvözítő megoldás. Teremts magadnak egy pici kis nyugodt békés milliőt, ahol jól érzed magad, de mindenképp mihamarabb találj egy olyan párt akihez jó hozzábújni, jó vele beszélgetni, tervezni. Hidd el, egyböl nem fognak hiányozni az un. barátok. Nem kell velem egyetérteni, be nekem ez jött be.

Museto