Pár napja találtam rá erre a közösségi oldalra, és ahogy beszéltem pszichiáterekkel, az apukám révén én is érintett vagyok. Nem lakunk együtt, de egyre nehezebben viselem a rám nehezedő terhet. El sem tudom képzelni, milyen lehet mindezt közvetlen közelről, minden pillanatban megélni. Látom az utóbbi egy-két reagálásából, hogy végtelenül elkeseredett és reményvesztett, ami számomra teljesen érthető. Nem tudom, hogy fog együttélni ezzel a betegséggel az apukám, és azt sem, hogy mi hogyan éljük túl,mint hozzátartozók. Megpróbáltam segítséget kérni több pszichiátertől, közöttük a legjobb barátnőm öccsétől is, aki a helyi zártosztályon dolgozik, de mindenki elhajtott a francba, röviden. Nem értem az orvosi társadalom és az egészségügy hozzáállását ehhez az egészhez? Miért kell vérnek folyni, vagy valami iszonyú nagy hülyeségnek történni ahhoz, hogy beavatkozzanak? Tudják ugyan, hogy nincs betegségtudatuk ezeknek a betegeknek, de azt is tudhatják, hogy nem a család lesz, akitől elfogadják, hogy valami nem stimmel? Mélyen együttérzek azzal, hogy tehetetlennek és kilátástalannak érzi a hátralévő életét. Segíteni nem tudok rajta, csak együttérzésemet szerettem volna megosztani Önnel, valamint egy alapítvány elérhetőségét, melyet a Nők Lapja Psziché 2013. február-márciusi számában olvastam. Ha esetleg nem tud róla és elérhető távolságban vannak, hátha ad egy pici segítséget. Félúton Alapítvány Your Self Centrum- Pszichiátriai betegek nappali és átmeneti intézménye, ahol 16 fő bentlakásos kezelésére van lehetőség, 50 fő pedig ingyenes nappali ellátást kaphat. http://www.feluton.hu . Remélem, utolsó utolsónak még elolvassa soraimat!

Naon brutál v újabban, minta madzsar egésségügy! (heje) :D;)

am osztom.

Hát igen… mindig is mondottam: nincs is yobb [anál:] mint 1 ihhen szép, tavaszinak álcázott, de 1értelműen a nyáridögmelegre hajazó, estébe hajló napon; amikoris elemi erővel FELüti fejét a már már KIhaltnak hitt, lelketemelgető mberbaráti ős-szeretet!(Y)

CSAKAZA QRVA NYAKAM NE GÖRCSÖLNEMÁR!!!:@

(krónikuss csigojás nyakfájásomat ezennel Lcserélem egy szolid depire! /esetleg kezdődő LÚDtalpra/  – kicsivel több v kevesebb, má’ ússe számít)

Sztem már Lment:)  (engem n zavart a tudatlanságával 1üttse, senki SE tökéles!) so calm down…  >>

(eza “Kedves Akárkik!” azé téll aranyos:D)