Tudnál valami bővebbet írni (Internetes elérhetőség) a pánikbeteg által kidolgozott technikáról ? Engem is nagyon érdekelne. Ugyan én csak “kezdő” beteg vagyok , de nagyon elkeserít a dolog, hogy így érzem magam, ahogy Te is leírtad.
Kérlek, ha publikus írd le a könyv, tanulmány, egyéb.. címét, vagy szerzőjét.
Előre is köszönöm ! Üdvözlettel: egy kezdő

Szívesen megosztom, viszont ez egy angol nyelvű anyag. Ha így is megfelel, jelezzétek és megoldjuk.

Üdv R.

A Buteyko-légzés a megoldás, illetve megérteni, hogy a hiperventillációt mi okozza. A “gyógyszerek” nem érnek semmit.

G.

Köszönöm hogy hozzászóltál a bejegyzésemhez! Nálam jelenleg az a helyzet, hogy időközben kiderült (amit már néhány orvos korábban is gyanított), hogy van egy pajzsmirigy autoimmun betegségem, amit speciális laborvizsgálatok mutattak ki. Korábban is látták hogy az a bizonyos szervecske gyulladásban van, nagyobb is kicsit, de senki nem foglalkozott különösebben vele, mondván, hogy (elvileg) nem okozhatna ilyen panaszokat. (Azóta a mérete annyit változott, hogy ép csak határértéken van.)  Aztán júniusban kiderült hogy fel van borulva a hormonháztartásom. (???) Kaptam rá fogamzásgátlót. Augusztus végén felkerestem egy magán egészségügyi centrumot, kértem UH-ot, speciális labort. Itt derült ki minden. De sajnos nem egyszerű így sem… A Doktornő véleménye hogy ki kell várni mi lesz a vége, erre egyenlőre nincs gyógymód, vagy meggyógyul 1-2 év alatt magától, vagy elkezd alulműködni, és akkor hormonpótlót kell szednem. Egyenlőre nehezen fogadom el ezt a helyzetet, még futok pár kört hátha lehet ezzel valamit kezdeni. Mindenkinek jobbulást kívánok! Üdv: T

Ugyanezt éltem meg kb 2 éven keresztül, de mára normális életet élek újra.

A legelső légszomjas emlékem gyerekkorra vezet vissza, kb 10 évesen a családdal a strandon kapkodtam levegő után de aztán évekig semmi. Semmi családi trauma nem ért, normális családban nőttem fel és ma is nagyon jó kapcsolatban vagyunk.

Aztán az igazi nagy rohamok angliai éveim alatt jöttek, teljes halálfélelem és a fulladás érzete. Napokon éjszakákon át nem aludtam emiatt. Trauma és különösebb stressz itt sem volt, legalábbis amiről tudok. Dolgoztam és egyetemre jártam, nagyon szerettem Londonban élni, minden sikerült. Többször voltam sürgősségin és házi orvosnál, soha semmit nem találtak. Aztán megint minden elmúlt.

2010 őszén újra jöttek a rohamok, éjszakai felriadás, fulladás érzet és halálfélelem. Ekkor még nem is hallottam a pánikbetegségről. Mivel kezdtek állandósulni a tünetek ezért kellett valamit tenni. Mindenféle kivizsgálás után jutottam el a pszichiátriára. Ekkorra már nem rohamait voltak, hanem napokig hetekig tátogtam levegő után. Akik nem tudták mi is van velem folyton azt hitték, hogy álmos vagyok és ásitok. Szerencsére munkámat otthon is végezhettem, nem kellett a kollégák előtt megél nem mindezt a szenvedést. Volt, amikor napokon át az agyban voltam és csak kapkodtam levegőért. Borzasztó érzés, én tudom.

Pszichiátria, Frontin és Cipralex kombináció. Elolvasva a mellékhatásokat nem is akartam beszedni ezeket, de végül elkezdtem. Igazából semmit nem segítettek ezek és ezt minden alkalommal elmondtam a kezelő orvosnak. Aztán eltelt másfél év és ugyanott voltam mint azelőtt. Gondoltam, hogy itt valami nem stimmel. Találnom kell valami megoldást mert a gyógyszerek nem oldanák meg semmit. Kijelentettem az orvosomnak, hogy azonnal abbahagyom a gyógyszerek szedését. Megdöbbent és próbált lebeszélni illetve más gyógyszert javasolni, de ekkor az elhatározás már megvolt.

Hosszas kutatómunka után – főleg internet – rátaláltam egy volt pánikbeteg által kidolgozott technikára. A könyvet és a hanganyagot beszerezve elkezdtem alkalmazni. Nap mint nap akár többször is végig csináltam az egyes anyagokat. Munkám sok utazással jár szerte a világban és sokáig hallani sem akartam autóról vagy repülőről. Ekkor biztonságérzetből mindig volt nálam gyógyszer, ha esetleg elgyengülnék. Kocsiban, repülőn hallgattam az anyagot és lassan megértettem a lényeget. A tünetek pedig mind elmúltak, szinte nyom nélkül. Kb egy éve nem szedek semmilyen gyógyszert, és nem is hordok magamnál.

Tudom, hogy nincsen két azonos pánikbeteg, mindenki más. Az én tapasztalatom szerint az gyógymód mindenkiben ott van, csak segíteni kell, hogy hasson. A gyógyszerek kezdetben talán segíthetnek valamit, de meggyőződésem, hogy csakis placebóként. Ma már csak egy vitamint és egy bizonyos omega 3 kapszulát szedek és köszönöm jól vagyok. Néha néha van egy két nagyobb sóhaj, de semmi más.

Szívesen megosztom saját gondolataimat, hiszem, hogy segíteni tudok.

Üdv, Z.