Én ugyan nem vagyok pszichiáter, viszont kb 20 éve szenvedek pánikbetegségben. Sajnos ez a betegség valóban olyan, hogy a kívülálló nemigen érti, hogy mi a fenétől félhet az illető. Az anyagi gondok simán okozhatnak tüneteket, ha valaki erre hajlamosabb. Nyilván nem minden ember pánikbeteg, akinek kevés a pénze, vagy nem tud beosztani. Az, hogy az erre kapott gyógyszereket kell -e egész életünkben szedni, az én véleményem szerint nem így van. Sőt inkább azt figyeltem meg, hogy ha olyan helyzetbe kerülök, ami nekem pánikrohamot okoz, akkor hiába a gyógyszer, ugyanúgy jön a félelem az adott helyzettől. Én például nem merek tömegközlekedési eszközökre szállni. Nem bírom a tömeget. Ja és a gyógyszerek egyik legrosszabb mellékhatása az, hogy az ember mindig fáradt, sokat alszik. Ez velem is így van, ezért próbálom meg időről-időre elhagyni a gyógyszert. Mondjuk én rosszul csinálom, mert csak simán nem vesze be és kis idő elteltével, amikor már kiürül a szervezetből végleg a gyógyszer, én ideges, ingerült és kicsit talán depis is leszek. Úgyhogy nagyon fontos, hogy fokozatosan hagyjuk el a gyógyszert, ha nem szeretnénk már szedni. Mindenképp célszerű lenne felkeresni pszichiátert, pszichológust. Azért azt fontos megemlítenem, hogy nagyon szerencsés a lánya, hogy az édesanyja foglalkozik a problémájával és próbál segíteni, mellette áll. Szerintem ez sokat segít a gyógyulásban. Nem hiszem, hgoy sokat tudtam segíteni, de talán megerősítésnek mindenképp jó, hogy mások is (nem is kevesen) vagyunk, akik ezzel a betegséggel küzdünk. Mindenképp álljon a lánya mellé. Szerintem ez a betegség nem örökölhető, de a hajlam mindenképp.