Hozzászólás: “Végletek…”

Szerző: gyomorfekely

gyomorfekely — Tue, 25 Jun 2013 14:29:28 +0000

Szia! Megkaptam és válaszoltam, nyugodtan írj, nem jó a szeparáció, mérgezi a napokat. A kórház segít vagy lenyom - nem ez a legjobb szó, elfelejtettem -, én néha ott éreztem biztonságban magam. Amikor a kicsi néni négy ággyal odébb imádkozott, a mellettem fekvő lány szidta az eleit, én meg beszélgettem egy szellemmel, láttam két manust egy ott se levő tévéképernyőn, akik később merően rám bámultak éjjel, mert kihánytam az esti gyógyszert, a helyettesítő tablettát adták, mert nincs készleten az, amit én szedek, amiben az a jó, hogy tökéletesen leszedál. Azután viziten kikönyörögtem, hogy kapjam a sajátomat.

Szerző: Redintrigue

Redintrigue — Tue, 25 Jun 2013 13:59:02 +0000

Írtam a mail címedre az előbb.

2 hét múlva bevonulook Tündérhegyre. Fogalmam sincs ott kapok a segytséget és ez eléggé aggaszt.

Szerző: adidaszdk

adidaszdk — Tue, 25 Jun 2013 13:29:17 +0000

nem sok módszer van a végletek csökkentésére... szinte alíg van eszköz a kezünkben és hidd el az orvosoknak se több van!

esetleg szedhetnél hangulatstabilizálót... az segít egy kicsit (bár nálam nem használt), na és kössd le magad amennyire csak tudod! ha kurvára lekötőd magad akkor eg kicsit jobb...

Szerző: gyomorfekely

gyomorfekely — Tue, 25 Jun 2013 12:55:01 +0000

Szia! Lenne kedvem, nem kérdeztem meg Tőled, túl sokan utasítottak már el. Az e-mail címem gyomorfekely@gmail.com, azt hiszem, ott nem szerepel a nevem, az anonimitás miatt.

Szerző: Redintrigue

Redintrigue — Tue, 25 Jun 2013 12:39:27 +0000

Köszönöm. Lenne kedved beszélgetni többet?

Szerző: gyomorfekely

gyomorfekely — Mon, 24 Jun 2013 11:24:14 +0000

Ha tudok segíteni, elmondom, mit csinálok mostanság, ami helyre ráz, aminek a segíítségével némileg tiszta vagyok. Először is megtaláltam a lehasdt felem, fiúmat, akivel mellőzzük a test dolgainak nemi útjait, így nem érzem magam rabnak, akin bármikor erőszakot tehet a másik fél, bár van némi mazochizmus, óhaj a bántás felé fizikailag, ez kondicionálódás esetemben. J. megesketetett, hogy többet ne vágjam fel magam, a legutóbbi varrás óta, nem nyúltam éles szerszámhoz, a két karom már lassan fosszilis a sok henteléstől, igyekszem nem magam maradni, nem hallgatok depresszív zenét, kihagyom az érzelmes filmeket, mert felkavarnak, szedem a gyógyszereket, néha többet a hangulatjavítóból, kevesebbet az antipszichóból, elfoglalom magam, tanulgatok, hobbizok, csiszolom a szűkös elmém és nem gondolok arra, hogy bármi baj is lenne velem, mert tudom, nem vagyok egyedül. Nem fordulok magamba, abban semmi köszönet nincs, naplóba rovátkolok röpke gondolatokat, impressziókat, ha nem remegek, olykor grafikázom.

A fő, hogy ne legyenek tétlenségbe aszó napok, érdemes sokat sétálni a természetben, ott a legjobb, választani egy elfoglaltságot. Nem állandóan vegetálni, nyomni az ágyat. Amennyiben az ember rendezi sorait, bele mer olykor nézni a tükörbe, én nem olyas érzettel hagyni ott, miszerint egy senki, kolonc mások nyakán. Ez is kondicionálás. Befelé fordulni óvatosan, mert megárt.