viszont a poszt maga arról szólt, hogy bár kívülről az egész életem katasztrófának tűnik, de belülről már nem érzem annak. hogy szar minden, de közben mégsem. pont arról szólt, hogy rájöttem: lehet kezelni az állapotokat, érzéseket, embereket, helyzeteket… és el lehet fogadni azt is, ha másképp alakulnak a dolgok. sőt, kezdtem megtapasztalni, hogyan.

az meg, hogy szakemberhez forduljunk a borderline-nal, alapértelmezés, nem is értem azt, aki nem így tesz… (amit írtam, úgy általában a problémákról szólt, ugyanis attól, hogy borderline-ok vagyunk, nem minden problémánk “borderes”, vannak tök átlag problémák, pláne, ha már halad előre az ember a terápiás folyamatban.)

ahogy az is alap, hogy tanulni kell mindenből, és előre gondolkodni, és igyekezni mindent jól csinálni. de el kell fogadni azt is, hogy nem fog minden elsőre tökéletesen sikerülni. az elfogadás fontos.

szóval a poszt pont arról szólt, hogy rácsodálkoztam, hogy meg tudom tanulni magam, és kézben tudom tartani a dolgaimat, egyre jobban és jobban… és hogy már nem is utálom magam. pedig borderes vagyok. szóval hogy van remény, nem is akármennyi…

Én abban sem vagyok biztos, hogy a Te problémád is a borderline, de ezt Te jobban tudhatod, ha kivizsgáltaak, nekem ebből azért még nem jött le…ugyanis elég jó állapotban lehetsz másokhoz képest, vagy csak egy nagyon jó hangulatodban írtad,és nem beszéltél őszintén a legrosszabbakról.

Tanácsokkal ellátnak millióan, én nem nagyon szeretek tanácsokat osztani ha komoly probléma van… de kérdeznem kell néhány dolgot, amit a posztod generált.

>mindig van kiváltó oka, ami megszüntethető, még személyiségzavarnál is, csak meg kell látni. ha szakember segítségével, hát úgy.<

Nem értem miért írod, ha szakemberrel, akkor úgy… nem ez lenne a természetes, magától értetődő? Ha a fogad fáj, magadnak húzod ki?

vagy: >adott helyzetben annyira féltünk hogy leblokkoltunk<

Kérdezem, és ez zavar Téged? Mert sokakat zavarni szokott, de akkor mi a pálya, ha valami nem tetszik? Ja hogy önmagunkon nem tetszik épp valami? Igen, vettem, hogy legközelebb másként fogod -látod ezért mondom, esetedben bőségesen van remény… – de nem jobb-e elébe menni a dolgoknak? Elég várni, hogy hogyan lesz legközelebb? Nem jobb felkészülni rá, akár csak gondolatban is? …és mi van ha a gondolat után esetleg el is játszod? Esetleg kiépróbálsz több megoldást szabadon? Játékból, minden kötelezettség nélkül? Van ötleted, hogyan, hol próbáld meg? Nem vagy egy elveszett lény ugye? ,-)

Kicsit visszaugorva az írásod elejére, ahol panaszkodsz mennyi nehézség ért – nem vitatom minden eset egyedi – de gondolkoztál már azon, hogy másnak a nehézségei milyenek? Mind beteg lesz? Vagy van aki megoldja? Hogyan oldja meg? Nem lehetne tanulni valamit? Biztos hallottál arról, hogy önmagunkat megtanulni ugye?

Ugye kényelmetlenek, kissé provokatívak a kérdéseim? De ha elolvasod újra és újra, akkor ugye nem is provokatívak, csak azt kérdezem hangosan, amit Te is önmagadtól. De miért nem adsz rá választ? Igen néha hangosan, nem csak magadban…nem itt nekem, de valakinek valahol…vagy nincs akinek elmondd? nincs aki meghallgat? Miért ?

Nos a kérdéseim nem várnak itt írásos választ, ez túl sok(k) lenne, de ha újabb kérdéseket kérsz csak szólj!