Talán egy szemernyit se vagyok különb a férjednél, annyit azért mégis elmondanék, hogy:

1. 87 óta melózok, és még csak 2 munkahelyem volt, az elsőt családi okok miatt hagytam ott (nem akartam ingázni minden héten vagy 300 km-t Pestre). A mostani helyemen 91 óta nyomom és elég jó egzisztenciát sikerült kiépítenem, bár azt, hogy alkesz vagyok, tudja mindenki. De jó a szakértelmem, és talán még szeretnek is a kollégák, mert talán még a természetem is jó alapvetően (szerénytelenség nélkül…) (talán…).

2. A családdal még nem jutottam addig, ameddig Te, bár vannak problémáim a párommal, és voltak már a gyermekeimmel is, és be kell valljam, mindig részegen. De még megtűrnek, talán még egy kicsit szeretnek is…

3. Segítséget szeretnék, de nagyon, nem kioktatást!

4. A Te sorsod sem lehet könnyű, én elismerem! Egy alkoholista mellett pokol lehet az élet, de én se akarom, hogy a feleségemnek is ez az élet jusson, éppen ezért írtam ide! SOS, segítség kell, mert előbb-utóbb kivégzem magam!

Ma is megittam már vagy 8 centest 3 sörrel, hogy kicsit jobban érezzem magamat, de asszem holnap reggel ugyanilyen betegen fogok ébredni, mint ma.

5. Talán közhely, de egyszer azt hallottam, hogy az alkoholizmus nem jellemhiba, hanem betegség. Talán úgy tűnik, hogy magamat akarom menteni, de azért ebbe jó lenne belegondolnia az “egészségeseknek” is.

6. A melldaganatról: ha időben észreveszik elég jó arányban tudják gyógyítani, a feleségem családjában is volt, és jó egészségnek örvend mindenki, Neked sem kívánok mást, győgyulást és boldogságot!