yok is ám ezeka keresetlen Gréccsyy L. utánzatok, igaz-é UHU komám? mind1, a mber (fija) jobbára má’ úis csak szórakozni jár ide, hisz’ mást azt mán úccse tehet…

Élvezettel olvastam “csípős” válaszát! Örülök, hogy a megjegyzésem újabb irodalmi teljesítményre sarkallta. Megígérhetem, hogy hasonló nyelvtani hiba esetén máskor is ki fogom javítani, ha az írásában szereplő szúnyog sorsa várna is rám!

Javaslat: a szúnyog régies neve “nadály”, biztosan nem fogja eltéveszteni az írásmódot, ha későbi írásaiban használni fogja.

Sok sikert és kevés szúnyogcsípést!

Üdv!

Maja(vaslata): Jobb ma egy nadály mint holnap is a homály!

Szobámban üldögélek, szomorúan kétségbe esetten, tekintetem egy – a ráhulló könnyeimtől meggyűrődött- papírlapon nyugszanak. Letargikus állapotomat jól jelzi a félhomály, mely a félig leengedett rolóm együtt érző ajándéka. Ha lett volna, a nagy csendben egy légy zümmögését is meg lehetett volna hallani, de nem volt, csak egy szúnyog, melynek szomorú hegedülése, csak tovább rontotta a hangulatomat.

Mindenre elszántságomat jól tükrözte az alakhűségével banki pénztárosokat is rémületbe ejtő, csőre töltött vízi pisztolyom az asztalon. Még nem tudtam miképpen, de abban biztos voltam, hogy használni fogom.

Szemem újra a levélre tévedt. Nem tudtam megállni, hogy újra el ne olvassam:

„Uram! Ön utolsó írásában a nyavalya szót hibásan j-vel írta!”

Csak ennyit, és ez jobban fájt, mintha hosszas helyesírás kioktatásban részesített volna. Egyszer, – a dátumot a sírig nem felejtem el- 2004.július.3.-án délután 16 óra 12 perckor egy szösszenetemben elkövettem már ezt a hibát. Nos, a bírálómtól kaptam akkor érte hideget-meleget. Meg kellett ígérni,

hogy ez soha többé nem fog előfordulni. És most tessék, nem tudtam betartani a szavamat!

Ekkor, hirtelenül egy éles szúrást éreztem a bal kézfejemen. Odanéztem, hát a rajtam kívüli másik élőlényt, a szúnyogot pillantottam meg, amint a kiszívott véremtől Drakulaként elbágyadva élvezkedett!. Hirtelen elhatározással a jobb kezemben tartott, még nedves papírlappal halálos csapást mértem rá. Úgy az áldozat, mint a papírlap e műveletben teljesen megsemmisült. Babonás ember vagyok, és az eredményre úgy tekintettem, mintha ez a megbocsátás jele lenne.

Ekkor kapott munkalehetőséget a pisztoly, vízéből hűsítő hideget permeteztem

a viszketésre. Gondosan letöröltem a vízcseppeket a politúrozott asztallapról, nehogy jóvátehetetlen foltokat hagyjon maga után. Fölhúztam a redőnyt, mindjárt jobb kedvem lett, a szomorúság balra el! Bekapcsoltam a laptopomat, és nekiálltam megörökíteni ezt az esetemet. Hátha tanul belőle valaki:

Vigyázat, csapda! Csak hangzásra azonos a j és a ly, írásban nem!

Nekem is nagyon tetszernek az írásaid, de a nyavalyát azt ly-nal

írják.

Üdv!

Maja1

Mindig nagy öröm az nekem, ha egyik-másik írásom vidámságot,  jókedvet vált ki az       olvasójából. Ez egyben életcélom is! Viszonylag könnyendebben,viselem a nyavajámat (ides-tova 14 éve), mert a sok fajtájából, egy kevésbé látványos lett a jutalmam. A koromról csak annyit: nem jó vesztesnek lenni! Igaz?

Köszönöm, hogy megkerestél! Szeretettel Bagoly04