Először 23 évesen kerültem oda. A borderline-t rögtön látták, a doktor a szakrendelésen a skizó gyanúját is felvetette. Akkor még voltak rendes-rendetlen csoportok, mint a rajzolj le egy hangulatot, a zenében sose hittem, untatott olykor, a játékcsoportot hülyeségnek tartottam. 19 évesen kerültem egy pszichológus keze alá, az első volt, aki látta, utána a többi pszichiáter, pszichológus. Most is tárgyalok az utóbbival, a dührohamokat akarja semlegesíteni, hogy viselkedjek felnőttmód, ami nem megy. Nekem anyák voltak, van most is egy, a szülői mulasztás mellékterméke. A borderline-t inkább csak elismerték, gyógyszert a skizó miatt írtak. A személyiségzavarral csak a pszichológus foglalkozik esetemben.

Én úgy tartom, semmi bajom, csak dühöngök, félek, régen falcoltam, legutóbb varrták másodszor is, máshol.  Leírom, mi motoz bennem. Elolvassa, és nem mindig vesz komolyan. A memóriám miatt írom le, az mostanra tropa. Teret is adok írásformán az agybajomnak.

Segítsen felnőni? Illeszkedni, önállósodni. Valami ilyesmi. Én sem vagyok türelmes típus. Folyton gyanakszom, ha a szerkesztő pali nem ír, megsértettem-e… másokat is.

Van, hogy nem érzek semmit, amikor meghalt apám bátyja, meg se hatott, unatkoztam a temetésen. A legjobb egyetlen barátomén is apatikus módon álltam hozzá. Kicsikarta két csepp krokodilkönnyet. Még egy temetés, és hagymával megyek, attól jót lehet bőgni. Majd ha a biológiai alászáll a pokolba. Az a novella jelent meg most nyáron, az anyagyűlölet.

Nálam is ez a baj, naponkénti hangulatváltás, bár gyerekként tudtam már, hogy nem vagyok százas, azt sem tudtam mi meg ki vagyok.

Néha nem tudom megkülönböztetni az álmot a valóságtól, ha kibotorkálok a vécére, és épp nem ájultam el az antipszichótól, ellenőrzöm, ébren vagyok-e, Magamba marok, csipkedem magam.

Azt hiszem, most tudnék mit mondani, új bogyót kaptam, antidepresszánst, félek egyedül a lakásban, ha a fiúm elmegy valahova. Azért lefoglalom magam. Nyelvet lehet magánúton is tanulni, a németre álltam rá, kis grafikázás.

Ha volna kedved levelet váltani, az e-mailem nem titkos, parexistance@gmail.com

Eléggé egyedül vagyok, az unatkozást meghagyom az arra érdemesknek.:)

eü. naplót irkálok a gépen yo páréve, de semmi nagy szám…

most pédig ágyban bújunk kicsit, mer +viselta éjszaka!

nesze addig itta LEGújabb tököm!  –>

(remekbeszabott, mint minden amit ÉN csinálok )

A memóriám tropa, nekem sem ártana egy lista, nem t’om mikor fürödtem, ettem, aludtam, amikor készülődöm éjjel a vécére, leülök az ágy szélére, várom a lányt, több ilyen volt már.

Lehet, reggel is szeded, nekem akkor nagy zavar volt a fejemben, sok dolog kiesett. Veszekedtem is a családra, olynkor.

Kedves ifjurokalany!

Nekem nagyon ismeros az az allapot, am ikor egy napon belul is akkora toresek vannak, hogy elkepzehetelennek tunik az egyik allapotban a masik erzelemvilag valosagossaga.

Tudtam, emelekeztem ra, vagy olykor nem is emlekeztem, hogy par oraja ezt ereztem, de teljesen idegen volt abban a pillnatban, amikor atlendultem egy mas `allapotba`-ugye nem kezdtek most a masallpoton poenkodni-szerintem aki atelte, megerti.

elfelejteni magam ez jo kifejezes.

talan egy kicsit hasonlo dolgokat talalsz leirva a torternetemben is, ha akard, olvasd el

es drukkolok erosen, hogy kitarts, szerintem nagyon jo , hogy harcolsz, es meg tudod vivni ezt a csatat.

ez eleg hulye mondat, mikor a melysegekben nem latunk ki magunkbol, ogy pareves tavlattal szokott nalam mukodni a ralats a sajat dolgaimra.

a terapiaban is van egy bemelegito idoszak, en is csinalom szinte ket eve.lassan alakul a kapcsolat, a kzles modja, ezert ne aggodj. aterapeuta tudja, es tudja sehiteni is. ebben az osszefuggesben nem irtam meg listat, de az esti visszatekintes a napra valaha sokat segitett. meg lelkigyakrlatokon a hosszabbtavu visszatekintes.

Sok erot a kuzdelmedhez-, ha akard, irj privatba is.

ha jelzed, megadom a mailcimem.