Gondolom , hogy fiatal vagy és szeretnél dolgozni, tremorod nincs, de lelassult vagy.Tanácsom: probáld meg a rokkantosítást.Olvasd el a történetemet:

üdv: bakonyi

“Mindazonáltal a sizo gyócck tutti n tesz yot annak!”

Aláírás: BenMar

Annyival még kiegészíteném (sajnos saját tapasztalat) az antiparkinsonos szerek a legtöbb antidepresszáns szerekkel kombinálva felerősítik (negatív irányba) a Pk. okozta, vagy már meglévő pszichés tüneteket. Azt is mondhatnám, vagy írhatnám a sok ANTI bogyó vadállatiságot serkANTI!

Kedves Misi!

1. „minden nap jobban vagyok, mint az elozon voltam” = napról napra jobban vagy
2. „minden nap jobban vagyok, mint a kovetkezon leszek.” = napról napra rosszabbul vagy

Nálam a 2: a nyerő!

Ennyi! Innyi! Jóberúgnyi! Oszt hömbölögnyi!

Üdv! BenMar / Balázs

Yah. Mindennappal 1re szarabbul vagyol! – mijen igaz…

Serény emlékeim szerint eztet (is) sokminden okozhassa: drug, méreg, gyócc, k. hatások, v csak ú jön magától – miért ne – “a kórral jár kedveském!” stb. Mindazonáltal a sizo gyócck tutti n tesz yot annak! (a.pSICChok ugyebár ált. dopacsökkentők!) HA HA

Minden nap jobban vagyok, mint a kovetkezon leszek…

Misi

Ilyesmiért, szerintem, nem ítélhetnek meg egy dolgozó embert, ha el tudod látni a munkád, egy szavuk se lehet. Én nem aggódnék, de a Kemadrin semmit nem ér, inkább Frontin, ha már remeg az ember.

Köszönöm, hogy válaszoltatok nekem, ez sokat jelent legfőképpen azt, hogy nem vagyok egyedül.

Michael J. Fox könyvét elolvasom nagyon tetszett az ajánlás.

Szi72

Bocs h beleszólok (más műfaj) DE naon yo kis iromány! tény

A klf. ajjas diszkrimináció mindigis tombolt e Ny. balkánba ah ma IS! (ért7tetlen: ez abs. ártalmatlan úgyértem n is fertőző, mint pl. a éccesek v a szencsétlen hepások nyavajája:)

Lehetett volna ugyan fordulni fűhöz-fához + a vargához, DE a nydíj 2ccségtelenül frappánsabb +oldás!

“M. Posta nem rakéta!” ezt mki tutta anno, nekem + még 2 csomagomat is Lhagyták (LEnyúlták??) hajjdanába! (yo drága kütyükkel, DE a uccsó fillérig bevasaltam a szaros komcsibagázson mindet! )

Azt a filmet ÉN is imádtam, karaj kis sci-fi sorozat volt! (bővelkedvén FAhumorban, ami igen fontos!) Ott még abs. n láccott parkásnak a koma – túl fiatal volt – vszeg később kapta L, ajándékba. mostanság n sokat hallani róla, pd él még

Anno a munkahelyemmel kapcsolatban Nálam egyszerű volt a helyzet. Amint kiderült 2004-ben a főnököm előtt a betegségem – ugyanis nem titkoltam el -, a góré nem csinált különösebb gondot magának belőle: diplomatikusan kirúgott. Tanulva az előzőekből, éppen ezért a következő melóhelyeimen már a felvételi meghallgatások alkalmával eltitkoltam a Pk.-t, egészen addig, amíg rá nem jöttek (jellemzően legelőször az üzemorvos), hogy valami nem a rajz szerint van a mozgásomban (tremor tekintetében szintén zenész ).

A történethez hozzátartozik, hogy 1997- óta területi képviselőként (SLEP túrában) kerestem a család kenyérre valóját, tehát havi szinten 4-5000 km-t kellett többnyire kisteherautóval levezetnem; nem is beszélve az említett munkához szorosan kapcsolódó raktári teendőkről, amibe természetesen a kemény fizikai munka is beletartozott (Élelmiszer kereskedelmi cégek: Pepsico, Delforg, Novaco Lay’s, Győri keksz, valamint Szerencsejáték szervező cégek stb. stb.) Többek között, amiért korrektül megfizették, szerettem az üzletkötői munkát.

A végkifejlet aztán minden esetben ugyanaz a dráma lett, mint 2004-ben, vagyis repültem. Persze a felmondás oka szokás szerint sohasem a Pk.-om volt… Miután több melóhelyen is hosszabb, rövidebb ideig „szerencsét próbáltam” 2007-ben aztán az utolsó, még “egészségesen” eltöltött munkahelyemen már megelőztem a munkáltatómat és én mondtam fel saját magam, amit aztán még ugyanebben az esztendőben a leszázalékolásom követett (sajnos!)

Azóta nem csupán a Pk.-al küzdök, hanem kezdetben évenként, később 3 évenként az azóta többször is megváltozott “rokkantosítási” törvények megalkotóival és a szájbatekert nyugdíjbiztosítóval is.

Jelenleg – közel már 4 esztendeje – nem rehabilitálható, megváltozott munkaképességű humanoid robotként (2011-ben DBS műtét) napi 4 órában iskolatitkári munkát látok el egy halmozottan sérült gyermekekkel foglalkozó gyógypedagógia intézményben, a 2007- et követő átmeneti időszakban megszerzett szakképesítésemnek köszönhetően rendszerinformatikusként. Ahol természetesen már nem kellett és a mai napig nem kell eltitkolnom a betegségemet, amit lassan 10 év betegséggel a hátam mögött és az agyi pacemakeremmel természetesen már el sem tudnék.

Halkan jegyzem csak meg, – magunk között maradjon – néha a jelenlegi főnököm sem minden esetben veszi figyelembe a Pk. tüneteiből eredő “korlátozó tényezőimet”, amelyeket egyébként a legutóbbi 3 évre kiadott orvosi (rehabilitációs) bizottság által írásba foglalt alkalmazhatósági szakvélemény is tartalmaz.

Amiért eredetileg klaviatúrát ragadtam, az az volt, hogy fenti poszt témájához kapcsolódóan ajánljam neked (és minden sorstársamnak, aki még esetleg nem olvasta) az ismert színész Michael J. Fox 2002-ben megjelent “Szerencsés Ember” című, nem éppen korszakalkotó színvonalon megírt önéletrajzi könyvét (de azt gondolom nem is a formailag igényes műalkotás volt Michael elsődleges célja), amely nekem anno rengeteg erőt adott a folytatáshoz a Pk. elleni háborúban.
Annyira hálás voltam a lélekerősítő, bátorító szavakért, hogy levélben köszöntem meg a “Vissza a jövőbe” című filmtrilógia (sci-fi komédia) főhősének. (A válaszlevél egyébként az USA-ból 2004-ben 1 hét alatt meg is érkezett, ami akkoriban bőven túlszárnyalta a Magyar Posta belföldi postafordultát. )

Legvégül, Misivel ellentétben nem ringatom magam illúziókba a napi szintű állapotváltozásaimmal kapcsolatban. Egyszerűen megpróbálom elfogadni a drámai valóságot….. ami természetesen a mai napig nem sikerült teljes mértékben.

Azoknak az embereknek a véleményét osztom, akik azt tartják – még annak ellenére is, hogy közhelynek számít -, ha háborút nem is, de csatákat megfelelő hittel és kitartással igenis meg lehet, sőt meg is kell nyerni, hiszen az ember egyszeri, megismételhetetlen életében minden egyes pozitívan, talán fogalmazhatok úgy, boldogan eltöltött másodperc kell, hogy számítson, hiszen azokért a boldog pillanatokért, amelyek, mintegy a boldogság folyamatát képezik azt gondolom érdemes harcolni a végsőkig!

Elnézést az újabb virtuális szájmenésért, de ez meg már a DBS (pozitív vagy negatív? – döntse el mindenki saját maga) mellékhatásának tudható be.

Ennyi! Innyi! Jóberúgnyi! Oszt hömbölögnyi!

Üdv! BenMar / Balázs