Hát, sokat tudnék neked beszélni arról, mit is kellene tenned. Nem okoskodóként mondom, mert én tényleg átérzem a helyzetedet és talán tudok is segíteni. Röviden magamról. 47 éves csinos diplomás, több nyelven beszélő nő vagyok két felnőtt fiú gyermekkel, 27 éve házasságban a férjemmel. 10 éve kezdtem el inni, a maximalizmusom, állandó megfelelni vágyásom hajtott idáig. Ez az élet áldozatot követel. Először minden nagyon vidám volt, aztán jöttek a forgatókönyv szerinti gondok. Elvesztettem a munkám, majdnem a családom is. Lelkileg és fizikailag a mélypont alá süllyedtem. Meg akartam halni, utáltam magam, minden rossz volt. Többször feküdtem be a pszichiátriára, hogy elinduljak a józanodás útján, részt vettem minden terápián, beszedtem a gyógyszereket, jártam pszichiáterhez. Felkerestem az AA Anonim Alkoholisták helyi csoportját. Minden segített egy kicsit, de semmi sem igazán és semmi sem véglegesen. A végén már szinte ki sem józanodtam, nem volt ritka a napi fél liter vodka. Szegény férjem is belefáradt már, a piák keresésébe (mert titokban ittam, eldugtam, de a végén már nyilvánvaló volt), de kár is volt, vettem másikat. El akart válni, pedig szeretett. Én pedig csak panaszkodtam, sajnáltam magam, hogy én mindent megtettem és semmi nem segített és meg akartam halni. Az egészségem is tönkrement, nagyon sok fizikai problémám jött elő. Egy napon aztán elég lett magamból és ebből az egészből. Nem igaz, hogy a pia, vagy bárki is legyőzzön, ha én nem akarom és elég erős vagyok, hogy megbirkózzak vele. Nem más segítségével,csak én magam. És elkezdtem. Nem ittam többet egy kortyot sem. Az első két hét pokol, az első hónap rémálom, a harmadik hónap végére már valami fény az alagút végén, fél év múlva már tudtam, hogy meg tudom csinálni. Abbahagytam a piával együtt minden gyógyszert, elfelejtettem a pszichiátert és több ismerősömmel is megszakítottam a kapcsolatot. Egészségesen éltem, sokat mozogtam, ami levezette a stresszt és az olvasás elterelte a gondolataimat. Elképesztően kemény volt, ezt csak az tudja, aki tudja, mi az iszákosság és mik a következményei, mert előbb-utóbb mindegyik utoléri az embert, ez tény. De a gyógyulás lehetősége is tény, mert meg lehet ebből is gyógyulni, csak nem könnyű és nem megy egyik pillanatról a másikra. Hidd el, ha túl leszel az első hónapokon, mindent jobbnak látsz majd, eszedbe sem jut az öngyilkosság, mert látod, hogy sikerül és sikerülni is fog. Ha gondolod, segítek neked konkrétabban, ha írsz a kommentre, megbeszéljük. Lisa