Ne hgaragudj, hogy még nem reagàltam, de mondhatni sűrű beosztàsom volt az elmúlt napokban így év végére, a munkában…..Holnap pedig újra reggeltől estig vigyoroghatok mindenki arcába, mint egy viaszbàbu a panoptikumban…belül pedig a màsik Tamás őszintèn aszondja:…’…asszàt..meg!!
Én megèrtem amit érzel, mert nekem is egy életen àt voltak problémàim a megfeleléssel-a mai napig. Csak ma màr talán jobban kezelem ezt a témakört. A sorba-bàrmennyire fàj, és nehéz-de be kell àllni…Erről szól az élet a tàrsadalomban, a világban….Otthon is megvan a szerepünk, vagyunk-voltunk gyerekek, lehetünk szobatàrsak, aztàn baràtok, szerelme-kalandja valakinek, valakiknek, élettàrsak, vőlegények, férjek, apák, tanulók, melósok, munkatársak, vezetők, lehetünk lazàk, merevek, vagy akàrmely vallás elkötelezettjeiként-álszentjeiként-akàrkik, stb stb stb. Az egész élet egy rohadt szerepjáték, s bármely szerepben állunk éppen életünkben, valamilyen szinten meg kell felelnünk ezek tartalmi elvàràsainak. Ez ellen sokmindent nem lehet tenni…Lehet làzadni, magunkba fordulni, megtagadni dolgokat, folyamatosan ellene menni mindennek, szembeàllni, tiltakozni, de ezzel talán sokkalta mély szakadékba sodorjuk önmagunkat. Hallottam én is èvtizedeken át sokfèlèt, osztjàk mindenhol az èszt, az okossàgot, marha bölcs mindenki, persze többsége soha nem volt beteg, se depressziós, sem pànikbeteg, sem bipolàris depàs, se akàrmi.(vagy csak simán értetlenül àlltak előttünk, a probléma előtt…pl a szüleink…). Nagyon sokan közülük, kiegyensúlyozott,problèmamentes, vagy viszonylag problémamentes-talán èppen- mintaèletet élő emberek-legalàbbis a külvilágnak ezt mutatva-de legyen ahogy van, nem érdekel, lényeg: fingjuk nincsen a hozzánk hasonlók szorongató, fojtogató érzéseiről. Termèszetesen sok kiút evidensnek tűnik és alapigazságokon nyugszik, àm szàmunkra jó pár ‘tanàcsadó,irànymutató’ ember kibickedőnek, okoskodónak tűnik, s adagolàsuk egyszerűen dühítő, idegesìtő, lehangoló,stb, stb.-….én sem mondom egy làbát vesztett embernek, hogy:.k’megértelek, kitartàs,együttérzek….-dehogy érzek együtt!!!!!- baszki még nem veszìtettem el soha a lábamat, honnan a szarból tudnàm, milyen az?????…..De mindentől függetlenül, képzelt szàrnyakkal felrepülni magasra ès letekintve globàlisan nézve mindent, van egy nagy komplex rendszer, amelynek rèszei, alkotóelemei vagyunk, s a törvények szerint szerepet kell vàllalnunk ebben a rendszerben minden halandónak élete során, ha tetszik, ha nem. Ez nekem sem tetszik. Rühellek megfelelni, igyekezni szar pillanataimban is azt tenni ami a : FELADATOM…”””’-*******ààà, halál, !!!! Micsoda szar, nem vagyok katona, sem robotgép, ember vagyok!!! -azonban, amnnyiben nem talalàlok magamban erőt és nem aknázom ki, hogy minden pillanatban amikor ‘szerepben vagyok’- legalàbb egy gyökér minimumot képes legyek felmutatni, egyébkènt konfrontálódàsba bonyolódunk, ami újabb negatív vagy kudarcèlmènyt szül, újabb mèreg, dühlöketet adhat s még inkàbb lazul talpunk alatt a talaj-akkor az út, csak egyre inkább befelè, lefelé, a tébolyba vezet.
Figyi, van ebben az életben mindenből kiút, bàrmily elkeserítő is sok minden,  attól függően, hogy milyen mèlyen van valaki, bàrmely szinten legyen depressziós, problèmás, mentálisan instabil, ………………………………idegbeteg, szenvedélybeteg, függősègek áldozata, rehabilitált gyógyult, visszaesett, sokszorosan visszaesett…….
Talàn az ‘elfogadás’, az, ami működik..Meg kell tanulni elfogadni, ami van. Elfogadni az életünket a maga problémàival, buktatóival, nehézségeivel, lehetősègeivel, reményeivel együtt. Ahogyan fogadjuk el a körülöttünk élő embereket is, màskèppen őrületbe kergetnek, Ők, a gondolatok-bizonyos ,szerepek, élethelyzetek,-de leginkàbb mi magunk….Mert gyakorlatilag mi vagyunk mindennek az origója. Csak egy alapesetben: …’Nem mindegy, hogy a pszichés beteg önszántából elmegy pszichiàterhez, pszichológushoz, vagy úgy rugdalják el mások, azaz úgy viszik.
Vagy: csak az idegesíthet fel, ami hagyom, hogy felidegesìtsen, avagy èn magam felhúzom magam, percről percre, mp-ről mp-re pipàbb leszek, füstölök, gőzölgök, anyàzok pl a kocsiban reggeli csúcs közben a bènàk és a tolakodó nyomorékok miatt, s a végén ököllel kiverem a szélvèdőt.  Persze közben az is munkàl bennem, hogy dolgozni megyek, s már ideg vagyok, mi hogy lesz, nincsen kedvem emberekkel talàlkozni jópofizni, stb.
Megfelelni mások elvàràsainak-ami önmagàban egy emésztő feszültséget okoz. Nem beszélve a többiről. …..
Àm tehetem azt is, hogy leszarom az egèszet-bocsànat, de a leszarom tabletta hatàsa ez a szèp szóhasználat-nem foglalkozom az idővel, a forgalommal, màsokkal, beteszek zenèt s csak vagyok. Elfogadom a helyzetet, ha ideg vagyok, ha nyugodt, ìgy is, úgy is elèrhetem a célomat, első esetben kibukva, törött szélvèdővel, utóbbiban szerencsésebben, előnnyel a napi őrülethez kèpest.
De ez nem a megfejtés, marhàn nem ilyen egyszerű, csak pàr kép a lehetősègekről, vàlasztásról….
Nem is írnék megfejtést mert konkrèt megfejtès nincsen. S ehhez én kevés is vagyok… Jelenleg is küzdök èn is a gondjaimmal, megfeléssel, depresszióval, szorongàssal, piszok szar kellemetlenségekkel amik mind mind mentális eredetűek, harcolok gyógyszerfüggőségekkel, egyéb szenvedélybetegsègekkel, közben dolgozom, talpraálltam a hosszú betegàllomàny, a kórhàz (pszichiàtria) utàn, visszamentem a munkahelyemre, két èvig nyeltem a vádaskodást, a szkeptikusok döfèseit, mert egy vàdlott lett belőlem, mivel ezt a betegséget az àllìtólag’ egészsègesek nem jegyzik’, de tűrtem, dolgoztam, visszafogtam magam hogy ne üssek, és húzzak el a francba, közben meg kellett állnom hogy ne szedàljam le magam nyugtatóval vèdekezésképpen, így ne essek vissza, hiszen, minden tőlünk függ, a saját magam addiktológusa vagyok, magam döntök -durván’: drogos maradok, vagy nem az-a törtènések nehézségeinek ellenère. De talpon maradtam, s màr az egészsègem is roggyantabb, gerincsérv, plusz még egy tucat, de leszarom, azért is alakul minden, hiába vagyok 42èves, magam mögött több tíz év mentàlis kínlódással.
Leszarok mindent Dzsorden, azért sem b….szódok meg senki miatt! Sőt igyekszem szeretni az embereket, ami alapból nem nehéz mert szeretem őket, csak èppen a hitvànysági szűrőt tisztàn kell tartani a a szarok, pöcsök miatt, na meg tolerálni a kellemetlen embertársainkat akiket legszívesebben megüthetnék, persze nem lehet, főleg a pult belső oldalàról. Felülkerekedem szóban, s hideg kimèrt maradok ennyit tehetek. Amìg idáig eljutottam, annak is meg volt az ára. De hagyjuk az én személyemet, ennyi idő alatt hosszú, könyvnyire való a történet, vitathatjuk ezeket a témákat óràkig, napokig, hetekig, beszélgethetnénk hónapokig- sem érnènk a végère.
Sokat gondolkodtam az utóbbi időben szemèlyes fórumokon, de az ember legszívesebben mindenkihez elérne, segítene, ahol tud, adna tanácsot, osztana meg saját tapasztalatot….stb. Idő, korlátok, ezerfèle….-látod, megint ide jutottunk-minden függ valamitől, valamiktől, minden olyannyira lehetséges, amennyire ezt lehetővè teszik, amennyire az èlet a rendszer engedi, többet akarunk, de ennyi adatik, beszélgetnék Veled, sokat, hogy segíthessek, hát, most csak írunk…Amennyit itt tudunk kommunikálunk. ezt kaptuk. Kurva kevès, de több mint a semmi.
Még természetesen ìrok, ha èrkezik válasz de egyenlőre befejezem, lehet egyesek nem nézik jó szemmel,szavaimat, nem mintha ez érdekelne, csak fikàra nem tartunk igényt, köszönjük.
Dzsorden, elfogadàs. A pillanat, a jelen elfogadàsa. Ez az életed. Mindannyiunké. A jelen pillanat az adott. Az élet. A múlt törtènelem, a jövő fikció, az élet a : Most’. Ebbe beletartozik a ‘rohatt karácsony’, a szilveszter-fogadalmak ünnepe, ez is fa….sàg amúgy nem?! Arrébb löknénk az időt, vagy megvarázsolnànk a naptárat, s a szilveszter napja egy másik nap lenne , ugyanolyan mint a többi. Mert az is.
Előtted az èlet, s ne felejtsd, az út a lényeg nem a cél…Az élet lényege maga az út, maga a pillanat, amit megélsz, amiben jelenleg vagy. Ha a jelen folyamatosan boldogtalan s szar, akkor az élet szar.
Csak kèrlek ne vedd amiket írtam papolàsnak! Egy olyan ember ìrta, aki végigkínlódta az egèsz tetves életèt a mentàlis szaraival, szàzszor kisiklott, soha nem volt olyan mint az átlag, gyűlölt beàllni a sorba, nem is àllt, meg is szívta, s a mai napig küzd, kétszer elvált, mert kèptelen volt megfelelni,súlyos depressziós volt,amely jelenleg is folyamatosan lapuló, időközönként fejèt felütő démon- de nem adja fel. S ebben volt minden, gyógyszer alkohol drog, vagy keverve, persze màra  fel van vèrtezve rengeteg olvasott anyaggal tapasztalt dolgokkal, konklúziókkal, miközben, nap mint nap meg kell küzdeni a sötèttel, a nincs tovàbbal,  de van tovàbb.
Ám, az is lehet hogy nincs. Semmi sem biztos. Csak, hogy aki megszületett meg is hal, és az, hogy az èlet az adott pillanat. A többi…….Zavarkeltő gondolatok….vigyázz magadra kèrlek!
Szeretettel üdv Neked;

Tamàs.

bocsánat az esetleges helyesírás hibákért, elírásokért, meglehet ma is meglehetősen zavart voltam…..sebaj:-)