Mejjik Lvetemült szette elő ezta 100é cikket??

Indok: nem a valóságnak megfelelő dolgot állít és ez nem tesz jót annak, akinek szüksége van gyógyszerre.

Az indító hozzászólásban mindenkit lebeszél a gyógyszerről. Később írja, hogy a valóban elmebetegeknek, fogyatékosnak van szüksége kezelésre, nyugtatóra, kórházra.

A fogyatékosnak (testi vagy szellemi) lehet, h egyáltalán nincs szüksége kezelésre. Fél lábbal is lehet boldog vki és érezheti jól magát értelmi fogyatékos is.

Elmebeteg alatt nem tudom kiket ért.
Sokszor egy jól kezelt bipoláris vagy skizofrén jobban funkcionál, mint egy súlyos, kezeletlen agorafóbiás, aki el sem tudja hagyni a házat vagy egy kezeletlen szociálisan szorongó, aki kerüli az embereket (esetleg még dolgozni sem tud emiatt).
Utóbbi esetekben mégsem javasolja a gyszert, gondolom nem őket tartja elmebetegnek.

A gond okozta depi is átmehet idővel biokémiaira. Pl lakhatási gond miatt vki nagyon rossz kedvű. Van egyérzelmű ok. A gond megoldódása többnyire visszahozza a jó kedvet. Ha már biokémai zűrzavar is kialakult közben, akkor előfordulhat, h nem javul a hangulat.

Köszönöm, h az alkoholgondot kiemelted te is!
Szerintem egy eleve szorongónál egy egészsegessel összehasonlítva nagyobb az esély a rászokásnak mert csábító lehet, h oldja a szorongást. Akár a nyugtatónál is jobban. Depis pedig akár még jobban kibukhat, előtörhetnek a fájó érzések ittasan.

Pszichológus nem írhat fel gyógyszert, nem orvosin, hanem bölcsészettudományi karon szerzi a diplomát. Ha az 5 éves képzés után még tanul, pszichoterapeuta képzettséget szerezhet és tarthat terápiát.

Hol azt írtad, hogy orvosnál, hol azt hogy pszichológusnál jártál, azért írom ezt le. Aki gyógyszert írt fel az nem pszichológus volt.

Az antidepresszáns nem okoz függőséget. Nem kell egyre magasabb adag ugyanahhoz a hatáshoz. Elhagyáss sem nehéz.

Nyugtató okozhat függőséget, de erről is le lehet állni, fokozatosan csökkentve az adagot.

Ha valakinek problémája van, attól rossz kedvű, annak a gondját kell megoldani. Ezen nem segít a gyszer. A gond megoldásában segíthet pszichológus, terápiával.

Van akinek nincs komoly gondja, jó munkája van, jó emberi kspcsolatai, sok szeretetet kap, mégis depressziós. Ez biokémiai eredetű, erre hat a gyszer.

Nekem főként szezonális lefutású a betegségem. Télen szinte minfig nagyon mély a depresszióm (a napfény hiánya játszik ebben közre) és szinte mindrn nyáron van hipomán fázisom. Ilyenkor túl vidám, túl energikus vagyok, hadarok, követni is nehéz, túl gyors a mozgásom. Nem realisztikusan látom a dolgokat.

Nincs göbb gondom télen, mint nyáron. Hipománra mi a megoldás? Gyakorolni az elszomorodást?

Súlyos depressziósnak nem segít a kimozdulás, szórakozás. Alig tud felkelni, kínszenvedés 10 lépést megtenni. Ha magára erőlteti a szórakozást, még jobban fog szenvedni közben.

Enyhébb depressziónál segíthet a szórakozás, szeretet stb.

Pánikbetegség, szociális vagy agorafóbia sem múlik el szakember segítsége nélkül. Nem mindig kell gyógyszer. Néha elég a terápia. Szakemberrel.

Mi van a bipoláris, skizoaffektív, skizofrén betegekkel? Elmúlik a hallucinációjuk, mániájuk a tanácsaidat követve? Kizárt. Csoda, ha nem esnek annyira vissza, hogy kényszergyógykezelés kell. Gyakran épp az a gond, h nem látják be, hogy kell nekik a gyszer, elhagyják. A sokadik ilyen után pedig gondnokság alá teszik.

Egészséges ember is mehet pszichológushoz. Relaxáció (autogén tréning), mindfulness meditáció egészséges és beteg embernek is segíthet jobban megküzdeni a stresszel. Az alkohol nem a legjobb gyógymód rá. Ráadásul függőséget okozhat.

Stílusodtól függetlenül én azért tisztelem a véleményed. Nem tartom magam szerencsétlen, megkeseredett, beteg embernek. Az életemnek régesrégen volt egy szakasza, mikor úgy gondoltam szükségem lehet pszichiáter segítségére. El is mentem hozzá. Fogalma nem volt arról, hogy a problémámat hogyan lehetne orvosolni, viszont az első alkalom után máris felirt egy antidepresszáns gyógyszert. Hál’ Istennek a barátaim közbeléptek. Meggyőztek, hogy egyedül vagy az ő segítségükkel is fel tudom majd dolgozni azt a problémát és változtatok a kialakult negatív helyzeten. “Ennél azért te erősebb vagy!… Hülye vagy? Rászoksz valami erős gyógyszerre?!? Akkor a problémádon kívül még azt is meg kell oldanod, hogy leszokj a gyógyszerről.” Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal bíztattak. Összesen 5 napig szedtem a gyógyszert. Azóta sem voltam orvosnál. Vagyok olyan fegyelmezett, hogy egyedül oldjam meg a problémáimat. Ha úgy nem megy, akkor kibeszélem a barátaimmal, barátnőimmel. Természetesen senkit nem akarok lebeszélni arról, hogy gyógyszert szedjen. Nem venném a nyakamba a felelősséget, ha esetleg öngyilkos lesz, vagy összevagdalja magát. Én mindössze segíteni akartam azzal, hogy közzéteszek egy számomra érdekes filmet, hátha mást is érdekel. Egészen biztos voltam benne, hogy az itt “beszélgetők” 99%-a ragaszkodni fog a gyógyszereihez. Gondoltam, azért teszek egy próbát.

A történet, amit a pszichológusról meséltem fentebb, 9 éve történt. Kedves barátnőm mondta akkor, hogy “Segítségre van szükséged!” Egyébként eszembe sem jutott volna elmenni, hiszen erősen kétlem, hogy bármilyen pirulával meg tudta volna oldani az akkori problémáimat, melynek gyökere az üres pénztárcám volt. Gondolom sok ember stresszelt volna a helyemben, hiszen egyedül neveltem a fiamat és elég idegesítő volt, hogy nem voltam benne biztos, hogy holnap is meg tudom vacsoráztatni. Ilyen egyszerű volt az ok amitől kezdtem összeroppanni. A kedves barátnőmet 13-15 éve kezeli az orvosa. Gyógyultnak nem mondanám. Mindenféle gyógyszerkoktélt kever magának. Van olyan is, hogy két napig altatja magát azokkal a gyógyszerekkel, amiket az orvosa írt fel. Ha az a gyógyszer nem hat már, akkor kap másikat és azt újra “beállítják”. Azóta is lelki-nyomorékként él, minden nap szétvodkázza az agyát és közben issza a porokat. Csoda hogy még él!  Én még nem láttam olyan embert a környezetemben, akit meggyógyított a pszichológusa és annak gyógyszerei. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem is létezik.

Reménykedem benne, hogy sok betegen segíteni tudnak, bár én nem tekintem betegségnek az újonnan diagnosztizált nyavalygásokat. A valóban elmebeteg, fogyatékos embereknek van szüksége orvosra, kezelésre, nyugtatókra és kórházra (szerintem). Aki nem tartozik ebbe a körbe… csupán önfegyelmet kellene gyakorolnia, változtatni azon ami ebbe az állapotba sodorta (pl. anyukával, családdal megszakítani a kapcsolatot, új életet kezdeni). Törekedni arra, hogy kellemesen, jó társaságban töltse a szabadidejét. Kedves, megértő, megbízható barátokat szerezzen és töröljön ki minden emléket a fejéből, ami ezt tette vele. Biztos gyógymód szerintem egy jó party a barátokkal. Hatalmas dumcsik finom italok… Az alkohol ellazít és máris szebbnek látod az életet. Persze azért ezt nagyon ritkán!

Ez az oldal arra való, hogy történeteket és a véleményünket osszuk meg (többek között). Én most ezt tettem. Közzétettem a véleményem, ami nem szentírás… Remélem senkit nem bántottam meg… és továbbra is KITARTÁST ÉS MIELŐBBI GYÓGYULÁST KÍVÁNOK MINDENKINEK!

nagyon sok lelki betegségről kezdik felfedezni, hogy fiziológiás eresetű. pláne, hogy mostanra bebizonyosodott, hogy a lelki, érzelmi folyamatokat és az idegrendszeri folyamatokat nem lehet szétválasztani, köcsönösen hatnak egymásra. ha kell gyógyszer, kell gyógyszer.

persze, egy kis szeretet segíthet… hogyne.. anyám is puszta szeretetből nevelt anno lelki nyomorékká… “de hát én csak a legjobbat akartam neked… szerettelek…” aki beteg, nem véletlenül, magától lett az. ott kellett hozzá némi segítség a családtól…

talán ha terápiába járnának, és ha kell a gyógyszert is szednék, jobban lennének. de ugye könnyebb belekapaszkodni iylesmikbe: nincs nekem bajom, csak a gonosz pszichiáterek akarnak rólam lehúznak még egy bőrt… könnyebb, mint kitartónak lenni és megdolgozni érte…