Nem akarom játszani a pszichológust, de ennek is valami múltbéli dolog az oka.

Hogy miért mondom mégis?

Nos, engem éveken át kísértett ugyanaz a rémálom. A sztori egyszerű volt, egy boszorkány (akkor még hittem, hogy van ilyen), valahonnan váratlanül előbukkant, és a szemembe nézett, onnantól kezdve képtelen voltam megmozdulni, csak vonzott magához. És mielőtt odaértem volna, felriadtam, izzadtan, levegő után kapkodva.

A legszebb dolog az egészben, hogy valós helyszíneket álmodtam meg, és éreztem, mindig éreztem, hogy hol fog felbukkanni…lépcsőfordulóban, a lifben, ahogy kinyitom az ajtaját, a sarkon, a hát mellett….megéreztem, és ott is volt.

Éveken át tartott ez a rémálom, ugyan nem minden nap, de kéthetente egyszer biztosan előjött.

Az egyik ilyen vonzása alatt, amikor a nagymamám házában voltam, és kilépve a hálóból a szemközti ajtóban várt, szóval a vonzás közben magamhoz kaptam egy seprűt, és mielőtt felriadtam vona, azaz elég közel kerültem, a boszorkány felé csaptam vele.

Nos, azóta, kb 20 éve soha, egyetlen egyszer sem álmodtam vele.

De ahogy látod, az emléke mélyen bennem van…