Sajnos a szombati tánc elmaradt.Igy nem tudok beszámolni róla.Szerettem volna az oktatóktól felvilágositást kérni,hogy tovább adjam.Igy ez is elmaradt.

Remélem hamarosan meg lesz tartva.

Szép napot kivánok Erzsimama.

Most szombaton lesz megint tánc,majd többet tudok irni a jövő héten evvel kapcsolatban.Addig is szép és örömteli napokat,”Erzsimama”

Ismernünk kellene egyást, én is megfordultam a táncterápián.

Bár meg kell vallanom nagyon tetszett, a balettos, aki bemutatta a mozdulatokat csodálatos volt, csak én nem tudtam követni, mert mint kiderült nekem már régebben összeroppant egy csigolyám, és az nehezíti, fájdalmassá teszi a mozgásomat.

Én panaszkodtam mindenorvosnak, de aparkinsonnak tulajdonították.

Nyáron jártam Kakaszéke, azután 3 hétig feküdtem a szeged klinika rehabilitációján, na ott végre egy doktornő elküldött röngenre, csak akkor derült ki mi a baj, miért is fáj nekem annyira. EZ már a harmadik héten volt és akkor már nem tudtak betanítani olyan gyógytornát, ami erre jó.

KIírta házi gyógytornát, de azzal kellett szembesülnöm, hogy a mi falunkban nincs ilyen lehetőség.

Ahogy olvastam a leveledet,/ha szabad tegeződnünk/ igen ismerősek  voltak a gondolatok.Én is idejutottam,mint te.Leveleztünk,később megszünt,hiába vártam rá  a választ.Utobb már nem is kaptam választ a leveleimre.

Mintha az embereket már nem érdekelné semmi.Belefásultak az életbe,a betegségbe.

Én is próbálkozom mindig valami új dologba kezdeni,csupán azért,hogy változást hozzak az életembe.Igy próbálom szinesebbé tenni az életemet.

Szegeden most a parkinson betegeknek bevezettek egy tánc és balett  csoportot.

Igen megszerettük,pedig előtte nem mertünk nagyon el se menni.Ugy gondoltuk,mit keres egy parkinsonos itt.

Most már alig várjuk,hogy mehessünk.Igen jól érezzük magunkat-e közösségben.

Még járok meditálni egy csoportba. Röviden ennyit magamról.

Szép napot kivánok,Erzsimama.

Csak próbálok magyarázatot találni miért is szakadnak meg ezek a betegkapcsolatok.

Az évek során egy pár ilyen próbálkozáson túl voltunk, volt ahol néhány évig sikerült kapcsolatot tartani, azután valami rejtélyes ok miatt az egész fórum törlődött, többszöri újrapróbálkozás után sem sikerült fentartani.

Igazából a beszélgetés ott sem jött létre, idézetek gyűjteménye lett.

Nehéz is, mit írni, részemről ez így van, a betegségről ritkán érdemes, a panaszokat elviselem, de nem szívesen beszélek ról, gondolom mást sem érdekel.

A lakásba zárva, meg ritkán történnek színes , érdeklődésre méltó események.

Olyan régóta cipelem ezt a terhet, hogy már évtizedekben számolok lassan.

szeretnélek arra bíztatni, hogy ne veszísd el ilyen hamar a reményt, nézelődj még ezen az ablakon, talán sikerül néhány embert felráznod az egykedvűségből.