Örülök, ha segíthettem picit. Fel a fejjel, minden rendbe jön. Sikerül, midnenkiben, benned is ott a képesség.

Panna, a gyermekedet nagyon sajnálom, de gyanítom, hogy 20 év gyógyszer szedés után én sem reagálnék máshogy. 20 éve valószínűleg a pszichoterápia sem volt a helyzet magaslatán, mint ma. Ha meg tudjuk, hogy tényleg napról napra változnak a nézőpontok, akkor tényleg nehéz ügy ez.

Én azt javasolná, hogy keressetek egy pszichoterapeutát. Hozzá kezdjen járni a gyermeked, és szerintem talán úgy, hogy elkezd egy jó kis terápiát, könyebb lesz lemondania a gyógyszerről. Emellett tudom, hogy aggódó édesanya vagy, de a gyermekednek magának kell megtalálnia az utat önmagához. Segíts neki, az nagyon fontos, de ne oldj meg mindent helyette. Bár nem ismerlek, ez csak egy tanács, ne vedd rossz néven, nem jártam a cipődben. A tapasztalatom viszont az, hogy a depresszió egy lehetőség arra, hogy kitisztulj, megújulj és (ha küzdelmesen is, de) újra tanuld a hibásan rögzült meggyőződáseidet. Az pedig mindig csak neked megy, nem másnak. Más kiállhat melletted, szerethet, s lehet hozzád nagyon türelmes. Erőknek ereje kell ahhoz is.

Szóval én a pszichoterápiát ajánlanám. A drámapszichológia csodás, rengeteget hallottam róla, de tényleg bármilyen irány megteszi. A lényeg a gyógyszermentes terápia. Aztán úgyis érezni fogja, hogy mikor teheti le, mikor elég, mikor nyerte vissza a bizalmát annyira, hogy merjen gyógyszer nélkül létezni. Mert ez el fog jönni, egészen biztos.

Kitartást.

Sok erőt és hitet merítettem a soraidból. Köszönet hálásan az idődért, amit rám szántál, az odafigyelésért és biztatásért. Magam sem hittem volna, hogy ebben a “várószobában” ennyi hasznos és előrevezető segítséget kaphatok.

Igazad van, a problémák helyett a megoldásra kell koncentrálni. És azért is írok ide, hogy lássátok, milyen nagy jót tettetek egy ismeretlen embertársatokkal. Mert hogy itt vagyok. Élek. És talán még jobban akarok élni, mint az elmúlt sok-sok évben bármikor. Persze, teszek is ezért. Nem történt semmi csoda, de egyfolytában keresem a megoldást, lehetőségeket és tudod mit, miután belülről, igazán magam is elhittem, hogy még nem itt van a vége, kinyitottam a “kapukat”, csakrákat… olyan különös és korábban elképzelhetetlen irányból jön egyfajta megoldás (ma még csak lehetősége, de ez is óriási előrelépés), amiről korábban soha nem gondoltam volna. Teszem a dolgomat, nap, mint nap és a “fentiekre” bíztam, hogy vezessenek ők arra, amerre nekem valójában lépnem kell. És soha nem késő, még ma sem.

Persze, hogy segítettél, nem is keveset. Remélem, még jobb hírekkel tudok majd szolgálni bizonyítékként arra, hogy mennyire fontos ez az oldal itt.

Köszönöm a biztatást. Van rá okom, hogy nem írok ki ide minden konkrét okot, tényezőt. Elhiheted.

Indulóban vagyok. Nem rohadok és marcangolom magam tovább a nagy semmi közepén. Rá kellet jönnöm, hogy ezt az óriási hegyet úgyis teljes képtelenség nem csak megemelni, hanem még hozzáférni is. Ezért inkább nem is vesztegetek erre energiákat, sem időt. Majd amikor legalább az alapvető életszükségleteket meg bírom teremteni és olyan szerencsés leszek, hogy még marad is valami a hónap végén, akkor talán visszatérek az akkori “talicskával” és megteszem azt, amit lehet.

Én más irányból, de átmentem hasonlón. Tudom, hogy a mai agyonhajszolt világban minden akörül forog, hogy minél több anyagi javad legyen, de annyira szépen rámutatsz az egyetlen dologra, ami maradt (legalább is a Te szemszögedből): a macska. Ő az, aki életet hordoz, nem anyagi javakat, és reményt ad Neked. Tudom, hogy okkal kerültél oda, ahol vagy, de okkal jöhetsz ki onnan, és okkal maradhatsz velünk.

Az egyik ilyen okom lenne számodra az, hogy (bár furán hangzik, de) semmid nem volt, amikor erre a világra jöttél, semmid nem lesz, amikor elhagyod. A sok milliomos, egzisztenciahajhász ezt bizonyára egyáltalán nem, vagy csak nagyon-nagyon nehezen értené meg. Te viszont abban a helyzetben vagy, amikor ezt megélheted.

Ahogy az irományod végén láttam (a következő életek megjegyzésre hivatkozom), van némi spirituális beütésed. Próbálj meg picit meditálni, vagy olyan dologgal foglalkozni, ami leköti a figyelmedet. Csatlakoznék Moncsihoz, amikor azt írja, hogy próbálj meg valamilyen önkéntes munkát végezni. Úgy vélem, hogy nagyon-nagyon sotapasztalatot, életutat látnál, s közben olyan helyzetekbe is belebotlanál, ahol igenis volt megoldás. A megoldás nagyon fontos. Közben arra ösztönöznélek, hogy folyamatosan írj ide, ha van rá lehetőséged, oszd megvelünk a napjaidat, oszd meg velünk azt, ami nyomja a lelkedet! Akár ugyanazt leírhatod többször is.

Ami nekem sokat segített az az volt, hogy a problémáimról a megoldásokra irányíottam a figyelmemet. Sokat erősítettem is magamban, hogy oké, ez egy probléma, de én a megoldásra szeretnék figyelni. A meditáció ingyenes, és nagyon felszabadító! Képzeld, kikapcsolod a gondolatokat egy kis időre, s utána nayon frissen tudod folytatni a napodat. Ott teszed, ahol akarod! Utána pedig kicsit könyebben tudsz a megoldásra fókuszálni.

A depresszió a túlzott agyalásból jön. Azért érzed rosszul magad (a nyilvánvaló okoktól eltekintve), mert mé önmagadat is hergeled, belekapaszkodsz, figyelemmel tiszteled meg a negatív gondolataidat. Valójában azonban nem attól félsz, hogy minden igaz: “nincs remény”, “ez már csak rosszabb lehet” stb.! Nem ezektől félsz, hanem a félelem rra irányul, a szorongás arra irányul, hogy mellőzd ezeket a gondolatokat.

A megoldá mégsem az lesz, hogy amikor felmerülnek a rossz gondolatok, gyorsan helyettesíted őket a pozitívakkal, vagy a megoldást kényszeríted.

Lehet, hogy negyvenes vagy, de minden megoldás elsősorban türelmet igényel. A türelem mindennek a kulcsa. Megértem, hogy szégyenled magad azok előtt, akik kölcsönt adtak, de barátok jönnek-mennek, és még azt sem tartom kizártnak, hogy egyik-másik nem fordult el tőled, de Te a szégyenérzeteddel szabályosan eltoltad őket

Depresszióban eleve jellemzőek ezek a vonások, én majdnem mindent és mindenkit eltoltam magamtól.

Remélem picit segítettem, annyi mindet tudnék mondani/írni!

Kitatást kívánok, ne add fel, s itt egy oldal címe, ami nekem a lelki erősödéshez a mai napig nagyon fontos és hasznos segítséget nyújt: http://www.boldog.info

(ha nem találod meg az adott címen, írd be google-ba, hogy “boldog.info”, egyből ki fogja adni)

egyértelműen depressziós vagy és meg is van rá minden okod. Ennek ellenére bennem is fogalmazódtak meg kérdések az írásoddal kapcsolatban. Nem tudom miért nem voltál teljesen nyílt, mert úgy könnyebb segíteni de mindegy is…. Mindenki követ el őrültséget. Én is hajlamos vagyok a depire csak hogy tudd nem a levegőbe írok. Szerintem se add fel! Csak Te tudsz magadon segíteni! A tanácsom az hogy indulj valamerre mindegy merre de ne poshadj el. Hidd el egyik dolog hozza a másikat. Pld. Tudom hülyén hangzik de próbálj önkéntes munkát keresni és hidd el a te lelked gazdagodik, hasznosnak érzed majd magad és érzed hogy szükség van rád. Mondjuk keress a neten. Járj nyitott szemmel. Vannak egyedülálló idősek akik hálásak egy kis társaságért, bevásárlásért stb.. Ezekből jöhet majd pénzes munka ha látják a jót benned fognak segíteni. Addig valahogy ki kell húzni ez igaz. Hát nem tudom segítettem-e de tőlem ennyi tellett. Sok sikert! A felhők felett mindig süt a nap. A végzettségedet egyelőre felejtsd el, bármit vállalj el. Ezekből kapcsolatok lesznek abból jobb munka!