Tudom, hogy nehéz szót érteni és együttélni egy alkoholistával, de az én véleményem szerint  mindennek meg van az oka. Természetesen semmire sem megoldás az ivás, de az okokat közösen felkutatva segíthetünk az alkoholistának és vele együtt az egész családnak. Persze biztosan vannak kivételek ezt nem vitatom, csak nem szabad általánosítani és nem szabad feladni.

Ha valaki elismeri, hogy alkoholista az már egy előre lépés. Általában nem ismerik el. Nem én iszom hanem a férjem, 12 évig nem ivott , aztán csak egy pohár mondta az nem árt ma már , 1/2 pálinka meg egy kis söröcske mellé.Ne csak magatokra gondoljatok, hanem a feleségre , gyerekekre milyen borzasztó amit egy család át él.A pénzről nem is beszélve. Széthullik minden amiért megdolgoztunk a szerelmünk a család, mindenki menekülne de nincs hová.Akarat erő az nagyon fontos, Az Ember sok mindent kibír ha akar.Az alkoholistaának beszükül a gondolkodása, az élet szépségét nem is látja a sok italtól. Persze mindenkinek joga van az életét úgy élni ahogy akarja, de sajnos ez a környezetére is kihat. Ma már úgy élek, hogy minden mindegy, nem szolok semmiéret , így legalább nincs vita. A sok éves tapasztalat megtanított sokmindene , innen már nekem sincs kiút az alkoholista, csak akkor gyógyul meg  aki komolyan is gondolja.Sok sikert és kitartást kívánok mindenkinek, mert az élet nagyon rövid, és kár leélni így egy életet.