van ilyen, sajnos, nem szereted eléggé magad, és nem szerettek eléggé, talán. A depresszó és disztimia (nincs örömöd, nem érdekel semmi) szülhet ilyen érzéseket, sztem. Megöregszünk, meghalunk ezen nem lehet változtatni, ne törődj vele. Amivel igen,hogy nem sajátíthatod ki, viszont az együtt töltött időt élvezheted, és amíg vársz rá addig is álmodozhatsz róla. Ha elég sokat lesztek együtt, talán még meg is unod, jóból is megárt a sok.

aszonnya: “Sose öregedne meg s én sem” – tetúlsok twilájtot néztél b+… (ojat ÉN még n láttam – magamon kívül – pd LEhúztam má’ párévet e bojgón:) Szentem Menny hozé Edwardhoz, s HA! +harap, te is úgy maracc! (NANÁ, h tese n v 100as – Dg: álnyom szindróma)