így visszaolvasva én sem értek mindennel egyet.

Örülök, ha sikerült segíteni picit. Nem vagy egyedül, az a lényeg. Meg tényleg, tedd helyre magad, adj ok-sok időt magadnak, légy türelmes. Minden jó lesz.

Akár hiszed, akár nem, pofonként értek a szavaid.

DE…

Ez az a fajta pofon,amire szükségem volt. Jól esett. Mert tényleg őszintén szólt. Benne volt minden,őszinteség,határozottság,komolyság,mégis ösztönzés a kitartásra…

Nem tudom eléggé megköszönni ezt a pofont…

Még ha nem is értek egyet minden egyes ponttal,amiket leírtál, őszinte tiszteletem a hozzáállásodhoz, és köszönöm. Köszönöm a pofont, tényleg kellett már ez. Kellett, hogy visszarázódjam a valóságba.

Még egyszer őszintén hálás vagyok és….köszönöm. Többet jelentettek a szavaid, mint azt gondolnád…

Sérülten, pláne ha tudom magamról, hogy az vagyok, nem megyek bele egy kapcsolatba, hanem inkább kikupálom magamat, helyrejövök, hogy utána ne ezen kelljen agyalnom. Sérült szívvel hogy tudnék szeretni, és hogy hagyhatnám, hogy szeressenek? Sérült szívvel az ember általában csak figyelemelterel, ha kapcsolatba bonyolóik… na meg okozza a töréseket immár egy másik személynek is.

Nem gondolnám, hogy felelősségteljes voltál. Ugyanakkor azt sem gondolnám, hogy ez a személy a lelki társad volt. Én úgy képzelem, hogy a lelki társad nem hagy el, légy akármekkora kakiban is. Persze ehhez a másik félnek nem csak empátiára, de sok-sok türelemre és stabil érzelmi világra van szüksége.

Állítom, hogy az igazi nem megy el, mivel az igazi út közben válik igazivá. Eleinte mindenki, akivel kapcsolatban vagy egy kis “ő”, s idővel, munkával, kitartással lehet csak belőle “Ő”.

DE!!!

Ha már nem tudod jóvá tenni, és te magad is tudod, viszont bőőőőven van okod élni, akkor miért terhele meg szegény lelkedet azzal, hogy ezen rágódsz? Szerintem sokat jelentene, ha megtanulnál szenvedni. Úgy igazán szenvedni. AMinek nem következménye az öngyilkosság, nem következménye az ezzel való fenyegetőzés, ellenben következménye az, hogy a lelked megtanul gyászolni, a gyásszal elengedni, s levetve a fekete ruhát, megtanul újrakezdeni. Tisztán.

Az elemeknek idő kell, türelem, sok-sok odafigyelés. Nem gondolkodás a sok negatív tapasztalaton, nem agyalhatsz azon, hogy hogyan tudnád jóvátenni, ahogy azon sem, hogy mit rontottál el. Amikor kitisztul a kép, úgyis rájössz, hogy nem csak te tehettél a dolgok ilyen alakulásáról, hiszen mindenhez kettő emberre van szükség.

Nem gondolnám, hogy ilyen kegyetlen személy lennél, aki mindenkit ellök magától, pusztán az a személy vagy, akinek sokkal könnyebb magát sajnálnia egy helyzetért, minthogy felelősséget vállaljon azokért a dolgokért, amiket csinálhatott volna jobban.

Tehát üdvözöllek a kulbban, ezek a dolgok bizony sokunkkal megestek már, nem is egyszer. A változás lehetésges, nyilván nem lesz eleinte egyszerű, de ha szeretnéd, fokozatossággal, türelemmel egyre könnyebb lehet.

Szeretném, hogy ha megértenéd, hogy ezeken a dolgokon te magad és CSAKIS te magad változtathatsz. Tök mindegy valójában, hogy mi mit gondolunk, az viszont, amit leírsz, sok esetben teljesen irreális, és látszik rajta, hogy berögzült, begyakorolt, kényszeres. Ahogy sokunknál hasonlóan alakult.

Vegyél kérlek két mély levegőt, ismerd meg az állapotodat, hogy hogyan segíthetsz magadnak, milyen lehetőségeid vannak, tanulj meg gyászolni, olvass utána a dolgoknak, és ne keress mindenáron okokat, ami miatt rosszul érezheted magad.

Delnőtt, felelősségteljes ember vagy, akinek felelősséget is kell vállalnia a tetteiért, de nem úgy, hogy kicsinálja magát testileglelkileg.

Menni fog. Másnak akna viszi le a lábát… :O)

Igen,volt már nekem is komoly kapcsolatom,túl tudtam tenni magam rajta,mert az nem volt az igazi.

Ez volt az. És csak magamnak köszönhetem, hogy elvesztettem. És nem tudom ezt elfogadni. Nem tudom elfogadni, hogy nincs kiút,nem tudom jóvá tenni. Hasztalannak érzem magam, nem érzem magam már – nem hogy nőnek, de lassan már embernek sem.

9 hónap telt el azóta…. és nem lett jobb semmi sem. Nem lett könnyebb. Sőt….csak rosszabb lesz…

Egyszerűen csak….elegem van. Lemerültek az elemeim. Teljesen…

Csatlakozom Decens hozzászólásához!Ha valaki nem akar Téged,akkor nem ő a Nagy Ő,bármennyire is fáj ezt elfogadni…nekem egy 10 éves kapcsolatomnak lett vége nem olyan régen,ugyhogy sejtem min mész keresztül.Nagyon tud fájni ha valaki már nem veled tervezi az életét és nehéz elsétálni,de tiszteld magad annyira hogy elfogadod,hisz nem tudhatod mit hoz a jövő!Én se tudtam elképzelni a másnapot nélküle,de azóta eltelt 2 hónap,új tervekkel,új célokkal várom a holnapot és nem hagyom hogy a fájdalom eluralkodjon rajtam,amint érzem hogy rám törnek a gondok megnyugtatom magam.Én se tudom most elképzelni,hogy valaha valakit még szerethetek,próbálom összerakni az összetört szívemet.Találj valamit ami lefoglal,ami leköt!Barátok például!

Küldök egy idézetet Neked:

Néha a saját Hősödnek kell lenni és megmenteni a kicsi szíved,mert néha azok az emberek,akik nélkül nem tudod elképzelni az életed,nagyon jól élnek nélküled…

Kitartás!

Üdv:Decens

Lehozhatom neki a csillagokat is az égről….nem fog visszajönni hozzám.

Olyan ez, mint egy fordított tündérmese,én vagyok a királyfi,akinek meg kell küzdenie a 7fejű sárkánnyal, hogy bebizonyíthassam a királynak, hogy igenis méltó vagyok az ő lányához…

Csak ebben az esetben hiába küzdök meg a sárkánnyal, kelek át 7 tengeren (és hasonló finomságok), nem tudom visszanyerni a szívét.

Soha többé…

ha ennyire vele akarsz lenni, akkor mire vársz?

a cselekményt előrevivő mellékszereplő mosolyogva nézi, ahogy futásnak eredsz.