Nagyon kevés dolgot írtál le, ebből nehéz következtetni. A kényszer szó azt jelzi, hogy igazán nem a Te választásod volt a váltás ill. hogy magadat is be akartad csapni. Az hogy ott nem érzed jól magad az nem azt jelenti hogy nem becsülöd a vidéki embereket csak azt, hogy nem Neked való az az életforma. Azt nem írtad hogy kivel élsz, vannak-e ott kapcsolataid stb…. Én egy panellakásból költöztwem a város szélére egy kiskertbe ahol nem tudok szólni senkihez és nem dolgozom. Igaz van két kutya, kert stb,, de nekem is nagyon nehéz volt megszokni ezt a helyzetet sokat sírtam mert ott a sűrűn lakott telepn mindig nyüzsi volt. Itt nyugalom és csend. Most már megszoktam de a teleket még nehezebben viselem pedig gyalog be tudok menni a városba ha akarok. Depresszióra hajlamos vagyok de alapvetően nem társasági ember csak jó lenne egy kávét meginni egy szomszéddal egy kicsit pletyizni. Átérzem a helyzetedet teljes mértékig. Nem tudom ott a faluban van-e kapcsolartaod barátaid. Azt sem tudom vannak-e ott kikapcsolódási lehetőségek. Pld.  sport, klubok stb. Nagyon kevés tényt közöltél de szerintem minden fejben dől el, és ha nem tudsz visszamenni tehát változtatni nem tudsz akkor kresd a lehetőséget hogy jobb legyen. Mást nem tehetsz. Próbáld elfogadni ezt a helyzetet mert egyre mélyebben leszel. Ne vedd okoskodásnak csak gondold végig. Mi okozna örömet? Állatok vagy más elfoglaltság? Azt sem írtad dolgozol-e? Amin nem tudsz változtatni azon ne keseregj. Hoztál egy döntést, próbáld ebből kihozni a legtöbbet ami Neked a legjobb. A gyógyszerek elfedik a problémát hosszútávon nem segítenek. Ennyit 5tudtam segíteni, remélem adtam egy kis gondolkodni valót ha igen az már jó. Konstruktív megoldáson gondolkodj, a kesergés nem segít tudom nehéz én is átérzem még most is néha. Emberek vagyunk hullámzó hangulatokkal. Szerintem megbírkozol vele . Sok sikert és feol a fejjel! A sírás jó, megnyugvást hozhat. üdv:Mónika

“Kényszerből” feladtad a bp-i életedet , mert “mindigis becsültem a vidéki embereket” : ez ellentmondás. Valójában el kéne gondolkodnod, hogy tényleg becsülted -e a vidéki életet és nem -e a totális ellenkezője az igaz. A kényszer és a megszokás képtelensége, plusz az, hogy valójában megveted a vidéket, félsz tőle és óriási lefelé bukásnak tartod, hogy oda kerültél, simán kiválthatták a depressziót. De talán azzal is érdemes foglalkoznod, hogy miért is volt az a kényszer, amit képtelen vagy azóta is feldolgozni. Ha bp-en költöztél volna máshova, szted más lett volna a helyzet?