Engem nagyon érdekelne!!!!!Előre is köszi!!

Éveken át én is azt hittem hogy akarat erővel legyőzhető, de tévedtem. Mint már említettem én 25 éve élek együtt ezzel a betegséggel, és szeretném veled megosztani, hogy mit értem el az akarat erőmmel, és mit nem, talán így jobban megérted miről beszélek:

Nagyon szerettem volna leérettségizni, de a betegségem miatt nem tudtam eljárni naponta a tanítási órákra, ezért levelező tagozaton fejeztem be. Méghozzá eléggé különös módon: az a szakközépiskola ahová jártam, kb. három utcányira van tőlünk. A suli hetente kétszer volt, délután fél négykor kezdődtek az órák. Azon a napon amikor már tudtam, hogy suliba megyek, egész nap szorongtam, és mire eljött a fél négy már nem tudtam elindulni. De mivel nagyon akartam azt az érettségit, így hát a következőt találtam ki: reggel elmentem anyukámmal a munkahelyére, és ott voltam egész délelőtt, majd elindultam az iskola felé. Be nem mertem menni, mert még sok óra volt a délutáni kezdésig, és mikor korábban mentem a takarítónők furán néztek rám, hogy itt lakom a szomszédban, és mégis itt vagyok már délben? Ezt nem akartam hallani, így hát a közelben lévő padon, vagy lépcsőházban tengettem el időmet, mert biztosítani akartam magamnak hogy részt tudok venni a tanítási órákon. Volt hogy megkérdezték miért ülök itt, kire várok stb. Ilyenkor mindig találtam ki történeteket, hogy a barátnőm lakik a lépcsőházban, őt várom stb. Akár fagy volt, akár napsütés, de én ott dekkoltam az iskolával szembeni lépcsőházban hogy eltudjak menni a tanítási órákra. Egyetlen egy otthonról hozott szendviccsel. Ennek az akarat erőmnek köszönhetően sikerült leérettségiznem. Mivel évekig csináltam ezt, hatalmas akarat erővel hogy részt tudjak venni a vizsgákon, a tanítási órákon, akkor miért volt az, hogy mire leérettségiztem rosszabbul voltam mint évekkel ezelőtt? Ezt a kérdést feltettem a pszichológusomnak is, hogy ha akarat erővel lelehet győzni ezt a betegséget, nekem abban a pár évben miért nem sikerült? Hisz egész nap távol voltam az otthonomtól, erőltettem a menést úgy ahogy az orvos javasolta, ám az állapotom csak romlott! Sok-sok évvel később értettem meg, hogy azért, mert egy helytelen magatartási formát vettem fel gyermekként, amiből nem tudtam- tudok kijönni, és amíg nem tanulok meg másként reagálni az emberi konfliktusokra, sose jövök helyre. Sajnos ez nagyon nehéz, mert míg egy számítógépet egy délután alatt át lehet programozni, egy agyat olykor egy életen át is lehetetlen. Én minden képpen javaslok egy komplett pszichoterápiát a számodra, egy feltárót, és erőt ahhoz, hogy a társadalmi kérdésekre megfelelően tudj reagálni. Ennek a betegségnek ez az egyetlen nyitja, csak így lehet végérvényesen kigyógyulni belőle.

Üdv.:

Régenvolt

Köszönöm kedves soraidat, remélem nekem is sikerül, csak én mindig azt gondoltam ez egy olyan “nyavaja” ami jön , és pár perc, egy nap és hopp már el is múllik!!!De ez nálam nem így történik, van mikor egy két hét, de most kb. két hónapja nagyon rosszul érzem magam, ami néha / napközben / kicsit jobb azután megint kezdődik a rosszulét, és nincs a körnek soha vége!!! Már ebbe fáradtam nagyon bele, és sajnos a családomat sem érzem , hogy mellettem van, mert csak sajnálkoznak, hogy én mindig rosszul vagyok, de mindent megteszek, hogy erősnek lássanak!!! Annyit még hozzá kell, hogy tegyek, most nem lennem semmi okom arra , hogy ilyen bajom legyen elváltam anno kb 25 éve nagyon csúnyán, egy idegösszeroppanással, de azóta szép családom van, és szép egészséges gyerekeim, jó férjem!!!ÉS MÉGIS!!! Akkor mi lehet a baj!!!!???

A leírt tüneteid pont olyanok, mint amiylenek az enyémek voltak, és vannak

néha… nem kell félned nagyobb betegségtől, ezek a tünetek a pánik velejárói..

Hát igen, nekem is vannak, és végigkísérték az életemet, hol jobban, hol kevésbé..

Néha egy kis nagyon gyenge nyugtatót szedtem, és az a tapasztalatom, hogy CSAKIS A MAGAD  EREJÉBŐL  tudsz kilábalni, én csakazértis” módszerrel dolgoztam,  amiktől féltem, bevásárolni, egyedül menni, felülni repülőre..csak azért is..és ha jött is rám rosszullét,  megtapasztaltam, hogy enm hatalmasodik el rajtam, sőt elmúlik.. valahogy le lehet szokni róla.. persze sok időbe telt, de már sokkal jobb, és nem szoktam rosszil lenni.. próbáld meg…hajraá!   segíts magadon, az Isten is emgsegít ! ANDREA