Segítséget várva

2014.05.12. 02:27

27 éves vagyok és kb 3 éve kezdődött az a történet amit most meg akarok osztani a közösségel. Akkor érkezett egy új munkatárs, vagyis már ismertem látásból de valahogyan mindig elmentünk egymás mellett. De a munkahelyi problémák és az élet valahogyan úgy alakította a dolgokat, hogy bár én házas voltam egymásba szerettünk. Döntésképtelenségem okaként egyszer csak teherbe estem. De mivel nagy valószinűséggel nem a férjem volt a gyerek apja, az abortusz mellett döntöttünk. Munkatársam és lelki társam végig mellettem volt és támogatott. Kapcsolatunk tovább erősödött. Végül a válás mellett döntöttem és ő végig velem volt. Visszaköltöztem a szüleimhez, akik nagyon nehezen fogadták el a döntésemet, viszont közös ismerősünket nem vállaltam fel előttük. Folytatodott a  titkos viszony, csodás napokat  töltöttünk együtt. De egyik reggel mikor közösen munkába indultunk. A motor kicsúszott egy kanyarba és mi az árokba tértünk magunkhoz. Őt vállszalag szakadással mentő vitte kórházba én meg sípcsonttöréssel helikopter vitt.Még aznap megműtöttek. Végig mellettem volt, támogatott, bíztatott. Viszont mivel mindketten megsérültünk már szükség volt arra, hogy beavassuk az ő családját. Meglepően nagyon kedvesen és segítőkészen fogadtak, amiért nem lehetek elég hálás. De sajnos az én családom már nem így tett. Mivel én nem tudtam kimozdulni otthonról lassan mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy közöttünk több van. KIpattant a botrány, természetesen próbáltuk megőrizni titkunkat és továbbra is tagadtuk kapcsolatunkat a világ előtt. A baleset következtében kénytelen voltam megválni a munkahelyemtől. Munkanélküli lettem.De a nehézségek elenére működött a kapcsolatunk, mert mindennél jobban szerettük egymást. Csak szépen lassan több lett körülöttünk a negatív dolog mint a pozitív. Elvégeztem pár tanfolyamot és sikeresen munkát is kaptam, nem olyat amire mindig is vágytam, de átmeneti állapotnak jónak tűnt. És valahogyan eltűnt a varázs a kapcsolatból, nem jutott már idő a másikra, bármennyire is szerettük volna. Aztán egy hirtelen felindulásból döntés elé állítottam, mert azt gondoltam majd engem és a közös jövőnket választja, kikiabálva a világnak, hogy hiába minden akadály mi szeretjuk egymást és a többi nem számít. De sajnos sikerült elindítanom egy olyan lavinát amiből úgy gondolom megint vesztesen kerülök ki. Mert azt válaszolta, hogy eléggé belefáradtunk mindketten ebbe a történetbe és engem akar megkímélni attól, hogy a hír hallatára a család ellenem fordul és a végén úgyis szétmegyünk majd és akkor nekem semmim sem marad. A legfájjobb pont az volt amikor azt mondta már nem szeret. Amit nem tudok elhinni neki, szerintem csak azért mondta, hogy megkönnyítse a helyzetem. De nem tudok túllépni ezen. Nem tudom elengedni. Harcolnél érte csak nem tudom milyen eszközökkel. Legszívesebben folyamatosan hívnám és bizonygatnám, hogy működik és csináljuk, mert egy ilyen csodát amit kaptunk nem szabad csak így eldobni. De a másik pillanatban úgy gondolom időt kell adni neki és akkor talán rdöbben, hogy hiba volt. A lényeg, hogy visszataláljon hozzám, mert nincs egy szebad pillanatom, beleörülök a gondolatba, hogy nem része az életemnek többé.

#18002 Villo hozzászólása: 2014.05.16. 18:51

Szia!

Bár annyi lennék, mint amennyi most te, de persze ez nem is  érdekes. Tulajdonképpen igaza van annak aki, azt írta, hogy próbálj leválni a szülőkről. A szülőknek hálás az ember, de nem szabad beleesni abba hiába, hogy ők uralják az életed. Nehéz lépés, de addig mondd meg nekik, hogy már felnőttél, míg nem késő. Ettől még szeretheted őket és bízom benne, hogy megértik mit szeretnél mondani nekik. Elváltál, tehát nem kell titkolni ezt a kapcsolatot, nem is értem miért tetted eddig? Úgy vettem ki a leveledből, hogy ő nem volt házas, akkor miért?

A titkolázás egy ideig érdekes, de ha nincs oka, akkor a másiknak megalázó lehet, hogy nem vállalod fel. Sok mindenen mentél keresztül és ahogy írod, ő végig ott állt melletted. Szerintem, ha még nem késő neked kellene bizonyítani most azzal, hogy felvállalod.

Bízom abban, hogy a kapcsolatatok nem fáradt el és egy elmélyült beszélgetésben át tudjátok beszélni az egészet. Győzd meg arról, hogy te nagyon szereted és most már próbáljatok meg igazi életet élni, ha nem megy, az úgy is kiderül. Persze, így nem könnyű tanácsot adni, hisz nem ismerem a tényeket, de van már elég tapasztalatom életemből, ha nem is mindig jó.

Viszont, ha ezután is hárít, bárhogy fáj, át kell gondolnod, hogy esetleg nem kellene elengedned, ha mégis ő az igazi, akkor úgyis megkeres újra.

Drukkolok Neked!

#18001 Undi hozzászólása: 2014.05.13. 18:19

27 éves vagy, nem 17! Ne hagyd, hogy ennyire a szüleid határozzák meg az életedet!

 

EN-ek
#18000 EN-ek hozzászólása: 2014.05.13. 13:29

SZARügy…

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close