Hozzászólás: Nem bírom

Szerző: soosendre1

soosendre1 — Mon, 17 Nov 2014 11:03:30 +0000

Nehéz sokszor az elengedés. Én két évig küzdöttem míg mostanra lassan- lassan elengedem a már az Úrhóz költözött volt Hitvesem./2012. 07. 22-én ment el “Á…”Előre kell néznem nem hátra. Szerencsémre már van újra társam, szerelmem- ez sokat segített és most is segít a teljes elengedésben. Elengedni nem ugyan az mint elfelejteni- elfelejteni szeretteinket sohasem szabad.Talán picit tudtam segíteni azoknak, kik az eltávozott szeretteiket el akarják engedni. Búcsuzik- endrebandi.

Szerző: Arnold

Arnold — Sat, 31 May 2014 19:17:07 +0000

Nem melózom. A "húzni kell az igát" arra értettem, hogy élni kell akkor is, ha nem akarok.

Jaja, hideg van! ...de már lassan jön a jó idő, ideje lesz!

Szerző: EN-ek

EN-ek — Sat, 31 May 2014 14:34:44 +0000

Yo neked... micsoda? te még melózol is?? hát akk n irigylek!

ÉN nekem pl. bőven eléga magambaja, n hihányzik méga mások FAsságai IS mellé! Am semmi yo... de n panaszkodok. (pd tehetném!)

Asszem klissé +fáztunk a éjjel a lent nevezett kib* hidegbe!! Brrrrr

Szerző: Arnold

Arnold — Sat, 31 May 2014 14:19:30 +0000

Én-ek: Szia! Megvagyok még (sajnos :D) Semmi sem oké errefelé, de hát húzni köll az igát. Veled mi újság?

Szerző: EN-ek

EN-ek — Sat, 31 May 2014 13:26:57 +0000

Yee! Pacal yo fej volt - n mellesleg a 1ik kedvenc nyelve névadó attya De mindent még őse tud6ott, sok 100 nagy-agyú filosz törte év1000dekk óta (v régebben) a kérdés mibenlétét ésa fejét, s végül mégse tudott senkiSESEmmi okosat... (magamon kívül) BÁR 2ccségten van benne némi logica.

- - -

Hejj Arni komám, min. 100éve! te is ritkamadár v errefelé, mint madzsarbana tisztesség! na WTF van ottan arafeléd, minden ok?

Nincs is yobb anál, mint a (vér)farkas ordító HIDEG anyár kellős közepén!

Szerző: Arnold

Arnold — Fri, 30 May 2014 11:35:05 +0000

Szia!

Ha gondolod, beszélgethetünk, hátha segít egy kicsit, én is hasonló helyzetben vagyok, bár nekem 3 éve ment el az Anyám, de szintén nem bírom elengedni, szóval megértelek! Ha gondolod, keress meg nyugodtan ezen a címen: nemetharnold91@gmail.com

Szerző: illike

illike — Tue, 27 May 2014 13:30:07 +0000

Igazából azoknak sokkal könnyebb, akik a bibliából, Isten szavából (nem vallás!) tudják, hogy a halál csupán alvás, és van belőle ébredés a feltámadáskor, amikor Jézus hamarosan újból visszajön, most már mint Bíró. Ismét találkozhatunk szeretteinkkel, persze, ha hiszünk, és Ők is hittek, úgy haltak meg, hitben, és az életet arra használták, hogy e földi életben megváltoztak Isten segítségével. Reménységgel tölti el a tudat a hitben meghalt embert, és a hozzátartozót is, hogy :ismét találkozunk.

BLAISE PASCAL francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus írta :

"Milyen meggondolásból állítják, hogy nem támadhatunk fel? Mi nehezebb: megszületni, vagy feltámadni; az, hogy ami sohasem volt, legyen, vagy hogy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életbe visszatérni? A megszokás miatt az egyiket könnyűnek, a megszokás hiánya miatt a másikat lehetetlennek tartjuk.” (Gondolatok, 222. sz. töredék)

– Az ember úgy éli át a halál és a feltámadás közötti állapotot és időt, mint egy alvást. Mind az Ó-, mind az Újszövetség egyaránt ezt a hasonlatot alkalmazza:

„[A halottak] az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek fel az ő álmukból.” (Jób 14,12)

Pál apostol írja: „Nem akarom..., hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert hisszük..., hogy Isten előhozza azokat, akik elaludtak.” (1Thesszalonika 4,13–14)

Szerző: EN-ek

EN-ek — Tue, 27 May 2014 13:22:34 +0000

Sajnálatom.

Akk őrüjjetek, mer ti leg szerencsések voltatok! (mint a Dániel:)

N fogjátok Lhinni, DE van ojan apja is mbernek, h YO lett volna HA má rég Lköltözött volna a Mennyek v ink a Poklok Birodalmába! (v minimum a csába) És áltába . ezek éldegélnek 100 évig...

Szerző: illike

illike — Tue, 27 May 2014 12:44:13 +0000

Szeretnék neked segíteni !Azt Te is tudod, hogy az Apukádat vissza nem tudod hozni, ha sírsz akkor sem. Ő már nem érzi, nem tudja, hogy Te sajnálod Őt, tehát ha jól bele gondolunk, akkor nem azt sajnáljuk aki elment, hanem magunkat sajnáltatjuk. Elhiszem, hogy fáj, és hiányzik, ez természetes ! Az viszont már nem, hogy, ahogy írod Folyton sírsz. Ezzel magadnak ártasz. Azt ajánlom szeretettel, hogy keress fel egy pszihológust, aki segít neked. Van, hogy gyógyszert írnak, fel, ami nagy segítség, és ez nem azt jelenti, hogy egész életedben szedni, kell, csupán amig helyre jössz, aztán el lehet hagyni fokozatosan csökkentve. Vannak nagyon jó gyógyszerek ! Magunknak kell keresni a megoldásokat , ezt senki nem teszi meg helyettünk. Remélem tudtam segíteni ! Sok sikert kívánok, és vidám jövőt ! Szeretettel !

Szerző: Anna1960

Anna1960 — Tue, 27 May 2014 11:33:31 +0000

Szia. Mikor elveszítettem apukámat,akit hat évig ápoltam, tudtam és értettem a betegségét, mégis mikor egy keddi napon du. eleludt, nem tudtam elfogadni. Eltelt egy év, még mindíg nem engedtem el. Te is ebben a helyzetben vagy, van barátod, aki melletted áll, mégis mikor a saját gondolataidban, csendben a feltörő fájdalmadban, érzéseiddel küzdesz a nap minden percében. iszonyatos időszak ez. Hogy kitől, hol és hogyan kapjon az ember segítséget? Kap innen is, onnan is kis segítségfoszlányokat, de megoldani, leküzdeni akkor is lehetetlen. Mi a megoldás? Nekem nem volt. Küzdöttem tovább, sírtam, tiltakoztam a tények ellen. Úgy éreztem soha nem fogadom el, hogy itthagyott. Dolgoztam, tanultam, igyekeztem erőt venni és úgy tudtam átformálni az érzéseim, hogy megmagyaráztam magamnak érte teszem. Így hosszú idő elteltével enyhült a fájdalmam, a szeretetem iránta átformálódott. Ragaszkodom hozzá, hogy a fotója kint legyen a szekrényemen az ágyam felett, így mindíg velem van és velem is marad hat év után is. Azt kívánom tiszta szívből, legyen erő, ami átsegít ezen a nehéz időszakon. Benne fog élni a szívedben mindíg, ott lakik bent, és a szeretet amit iránta érzel, megmarad.