Két diplomám van, stabil munkahelyem, de ez esetemben nem ok arra, hogy megtaláljam a stabilitást. Igen, a pánikbetegség nem más, mint a lelki stabilitási pontok elvesztése. Mindig is úgy tekintettem a pánikbetegségemre, hogy az nem más, mint egy nagyon erős vészjelzés. Sokszor bele kerülök én is, még mindig az önsorssrontó gondolatmenetekbe: próbálom újra és újra végigjátszani, hogy mi lehet a legfőbb kiváltó oka a szorongás eme fajtájának. Sok év után kezdek eljutni oda, hogy kibontakoznak olyan felismerések, melyek megoldása nagyban segíthet a győzelemben. Azt írod, hogy 2 éve jársz szakemberhez és semmi olyan okot nem találtatok ami kiválthatná a szorongást. Talán először is komolyan próbáld meg föltenni magadnak a kérdést, hogy valóban te is keresed a választ, vagy csak az orvos miatt próbálkozol? Én is jártam több orvosnál, és azt tapasztaltam, hogy sokszor az orvos miatt akartam megoldani a bajaimat és nem magam miatt. Hiszem, hogy minél több emberrel beszélsz, annál jobban szembesülsz azzal a ténnyel, hogy nagyon hasonló problémák a kiváltó okai a pszichoszomatikus betegségeknek. Annyira nem is vagyunk különbözőek. Az egész folyamat nem más, mint egy rejtély feltérképezése, amelyen ha végigmész úgy megerősödsz, hogy te fogsz tanácsot adni másnak. Ehhez rengeteg türelem és megértés kell. Nem csak a családtagjaid felé, hanem magad felé elsősorban. Ezeket a tapasztalat mondatja velem. 6 éve keresem a kiutat ebből, vagy máshogy fogalmazva: 6 éve keresem az igazi kulcsokat magamhoz :D… Ha szívesen beszélnél gondjaidról, nyugodtan írj rám..