iszonyúan elszomorít, hogy amit írtam, abból neked ez jött le. Valami mást próbáltam kifejezni, együttérzést, érdeklődést, nem tudom, de semmi negatívumot. Nem Balgát szidtam, miután elolvastam az írásodat, ami mélyen megrendített ezt a megrendülést próbáltam kifejezni olyan csökevényes szavakkal, hogy “szar”.

Kurva szarul kommunikálhatok, mert az egész évem erről szól.

Nem akarok semmit így ismeretlenül, de rosszat nem akartam ez biztos.

Nekem ez a várószoba ilyen végső menekülés, miután teljesen egyedül vagyok 5 éve, szenvedek, a hangnemem miatt megriadnak tőlem.
Na. Nem ismerlek, nem tudom, mi lehet veled, de pár rettenetes napon az írásaidba kapaszkodtam.