Hozzászólás: beteg-vígasztaló írásocska

Szerző: bagoly04

bagoly04 — Sun, 20 Dec 2015 07:38:02 +0000

Kedves Rózsakertes!
Sok ilyen kis írásom van, mint ez. Legtöbbet el sem ovassák,vagy ha még is, az csak 1-2 olvasó lehet, Írásaim legtöbbjének célja, a betegségek kifigurázása, hmoros oldaláról való megközelítése,és ezzel a depresszió csökkentése. Most, hogy egy évvel ezelőtti írásom újból életre kelt, nem jutott a pusztába szórt homok sorsára,ez lett a legszebb karácsonyi ajándék számomra! Köszönet érte!

bagoly04

Szerző: rozsakertes

rozsakertes — Sat, 19 Dec 2015 15:58:53 +0000

Elmúlt egy év, újra aktuális a téma. Karácsony közeleg, itt van a kertek alatt. Elgondolkodtam valamelyik nap a hóesésről. Már több éve aggodalmasan, reménykedve hallgatjuk az időjósokat, fehér lesz-e a karácsonyunk. És már több éve nem az.
Visszaemlékezve gyermekkoromra, már Mikuláskor is hó volt. Nem is volt kérdéses a fehér karácsony. Olyan szerencsés helyzetünk volt, hogy egy gyönyörű erdőben laktunk, mezők vették körbe, dombok magasabbak, lankásabbak. Mire megkaptuk a téli szünetet, már ki is alakítottuk a szánkópályát. Amint lehetett, usgyi, ki a hóba. Ha megszomjaztunk havat nyalogattunk, csemegének pedig a bokrokon maradt csipkebogyókból nyomogattuk-szopogattuk ki a lekvárt. Isteni finom volt.
Aztán egyik délután, mikor hazamentünk a napi szánkózásból, a szobában ott állt a gyönyörű fenyőfa, az illata betöltötte szívünket-lelkünket. A cserépkályhában ropogott a tűz. A varázslat megkezdődött. Az ajándékok személyre szabottak és szerények voltak. Különlegességnek ott olt a füge, a datolya, a narancs és a banán. Ezeket ugyanis csak karácsony előtt lehetett kapni. Korlátozott mennyiségben. Mégis jó visszagondolni azokra az időkre.
Ma más világ van. Itt a globális felmelegedés. És ez nem csak a nyári kánikulát jelenti. A fekete karácsonyokat is. És ez még jobban zavar (legalábbis engem), mint a nyári meleg.
Azután itt a pláza világ. Mindent meg lehet venni. Csak pénz kell hozzá. Csak pénz kell hozzá. Csak pénz kell hozzá. Csak?? Ez bizony nem is olyan kis dolog. Ahogy “vidáman” mondani szoktuk: “Nálunk a pénz a legkevesebb”. Ez is kétértelmű! Hogy olyan sok van belőle, nem számít, mit, mennyit költünk. Vagy olyan kevés van, hogy semmire sem lesz elég.
Van, aki súlyos árat fizet az ajándékokért. Van, aki súlyos árat fizet azért, mert nem tud ajándékot venni. Marcangolja a bánat, rossz esetben az irigység. Nem lenne szabad így lenni, mégis ez van.
Kívánom minden embernek, hogy boldog és békés legyen a karácsonya. Hogy az idegeskedés helyett az öröm legyen a főszereplő. Hogy ne legyen senki bánatos. Hogy ne legyen senki magányos. Hogy …

Szerző: bagoly04

bagoly04 — Sat, 10 Jan 2015 09:10:13 +0000

Kedves Katamama!
Olvasva hozzászólásodat, megállapítottam, a Karácsonyi Ünnepek manapság követik a kor, a technika őrületes fejlődési iramát, mely nem enged pepecselést egy régimódi időhúzó munkamenettel.Itt is megtaláljuk a kiskereskedő-pláza ellentétet. Biztos vagyok benne, hogy a bejglit,cukrászdába veszed, a szaloncukor már el van látva akasztóval. Persze ez nem baj, ha az így nyert időt, az üzletbe még nem vásárolható szeretetre fordítjátok. Nem is merem megemlíteni régen volt gyerekkorom ajándékozási tárgyait a színes rajzokat, fafaragásokat, kézzel készített dolgokat. Nem szorosan ide tartozik, egy kis kiegészítés: a sokfényű születésnapi gyertyák sokaságát,fölváltotta a két, maximum három tagból álló – számnak öntött gyertya.. A 20 éves unokám számára kellett a cukrászdában “gyertyázni”. A születésnapomra kérek egy 2-es és egy 0-ás gyertyát, – próbáltam tréfálkozni, és mikor az eladó csodálkozva rámnézett, sietve hozzátettem: Az elejére való 1-es megmaradt tavalyról!
Köszönöm gondolatébresztő hozzászólásodat!

Szerző: katamama

katamama — Sun, 04 Jan 2015 17:35:21 +0000

Kedves történet, de, a karácsonyfa árusnál pár ft-ért levékonyitják a fa tövét, már nem kell órákig otthon fáradozni vele. Lehet, valaki szeret vele szenvedni, de az már nem a karácsony része. Mi, sajnáljuk az élő fa kivágását, azért is, mert már ezeknek a fáknak nincs olyan kellemes illata mint 20 évvel ezelőtt, nem tudni miért. Tehát vásároltunk müfenyőt, összehajthatót, majd a diszekkel együtt müa zsákban fel a padlásra, és ennek is van annyi öröme, sőt…

Szerző: museto

museto — Sun, 04 Jan 2015 15:16:26 +0000

Valóban igazán gyönyörű írás (…akár én is írhattam volna…). A mi karácsonyfánk is nagy túlélő minden évben, korábban a gyerekeink nem engedték leszedni a fát, most meg az unokák kedvenc tanyázó helye. Szegény fácska azért itt-ott elhullajt néhány levelet, de hát azért van a porszívó. Élete meghosszabbításaként néhány éve bevezettük a víztárolós fenyő tartót, ez némileg késlelteti az “elmúlást”. De mégis, amekkora öröm volt a fenyő előkészítése a nagy napra, olyan szomorú dolog az ünnepkör jellegzetes szimbólumától történő megválás. Azért még egy örömöt szerez a fácska, mielőtt az enyészeté válna, hisz a maradék cukroktól, égőktől megszabadulva csodálatos illatával még egyszer elkápráztat, mikor utolsó jótetteként melegével búcsúzik pattogó lángocskák gyűrűjében az őt szerető közelséggel körül ölelő családtól. De való igaz, jön a következő ünnepkör, a farsang, majd a nagyböjt, a Húsvét, a Pünkösd, majd a nyár az ősz és már rázza ismét nagy szakállát a Mikulás és…és hat megint jön a karácsonyfa vadászat. Csak hát közben ismét eltelik egy év tele új örömökkel, bánatokkal, a dolgok nagyrészt ismétlődnek, míg a legfőbb koordinátor bele nem nyúl a rendszerbe……. Museto

Szerző: EN-ek

EN-ek — Sun, 04 Jan 2015 15:12:06 +0000

Csatlakozom!:) Angyal! hát igen...(Y) ezeka mai, Lfajzott kölökgangster-takonypóc mutánsok má' asse tuggyák MI fán terem az! De film SE nagyon készült azóta se YOBB, mint amiben ÉN alakítottam még hajdanában, serény Simon Templar koromban!;) (aminek pl. még volt stílusa is, nem mint 1 mai, filmnek csúfolt halivudi 10-ed osztájú széria kaki)

Szerző: nora51

nora51 — Sun, 04 Jan 2015 14:07:20 +0000

Szép írás! Jól esik néha másról is olvasni ezen oldalakon, mint a betegségeinkről. Elvégre itt nem májak, agyak, gyomrok és egyéb szervek leveleznek, hanem a hozzájuk tartozó emberek, akiknek karácsonyuk, családjuk, örömük, tennivalójuk, életük is van.
Mi soha nem bontjuk le a karácsonyfát vízkeresztkor, pontosan azért nem, amit te is érzel, kedves Bagoly. Nálunk január végén jön el a szomorú búcsú, amikor a karácsonyfa már fáradtan lógatja ágait, peregnek a tűlevélkék, és az illata is eltűnt. Amikor már muszáj leszedni. Addig is élvezzük meghitt fényét, suttyomban szüreteljük a szaloncukor-termést, és örülünk a nyugalomnak, békének, a gyerekkort felidéző hangulatának. Tudod, amikor még az angyal hozta!