Én megértem, hogy sokan Isten-hez fordulnak, de ezt ne várjuk már el egy 17 éves lánytól! Neki Isten majd talán később jelent vigaszt, most viszont értelmes, segítőkész emberekre van szüksége. Én sem vagyok “fiatal”, de a 37 évemmel én még az emberi kapcsolatokban keresem a megoldást.

Isten hol volt, amikor ezt az ártatlan lelket szenvedés, félelem, csalódottság, szorongás emésztette? Sehol, ahogyan a segítőkész emberek is, ezért inkább jó tanáccsal lássátok el, mintsem imádkozzatok érte!

Reddie: keress érett gondolkodású embereket, akik valóban meghallják a hangod. Csak azokra figyelj, akik ónerőből állják meg a helyüket a nagyvilágban, ők többnyire győztesen megvívták már azokat a harcokat, amelyeket te vívsz most. Mindannyian egyedül vagyunk ezen a világon, de csak a legbátrabbak merik bevallani, a többiek csak menekülnek önmaguk elől. Igazság szerinte Te sokkal előrébb jársz, mint a legtöbb ember, mert bár nem látod magad kívülről, bátrabb vagy 1000 férfinél!

Sajnos az olyanok, mint Te, mint Én meg kell, hogy éljük az egyedüllétet, a magányt. Ilyenek vagyunk, és közben hajlamosak vagyunk másokkal nem kommunikálni, mert akkor már nem lennénk egyedül. Érted a lényeget? Az egyedüllét nem rossz, viszont a magány rettenetesen nyomasztó. Hidd el, idővel kilábalsz ebből a gödörből, csak meg kell előbb értened milyen mély is az a gödör…. és általában sokkal mélyebbnek tűnik, mint amilyen valójában. Kitartás, odafigyelés és minden nap papírra vetni a fájdalmad, ha nincs kivel megbeszélned, bár nekem írhatsz, ha választ is vársz a kérdéseidre