A kizökkentés a leghatásosabb módja a tünetek megszüntetésére, de az állapot megszüntetéséhez szakemberhez kellene fordulni. A terápiás beszélgetések egy igazán hozzáértő szakember vezetésével sokszor többet érnek a bogyóknál. Nem ajánlom senkinek sem, hogy önmaga keresse meg a rohamok eredetét, mert abból jó nem sülhet ki. Képzett specialista, a téma szakértője tudja csak hogyan, milyen mélységig szabad csak “fellelni” a pánikot elindító okot. Ha egyedül próbálkozik valaki, felkészülhet pár nehezebb időszakra. Ez olyasmi, amit kellő tapasztalat nélkül nem szabad piszkálni, DE beszélni kell róla. Nem elfojtani, nem eltitkolni/elrejteni. Sajnos nekem sincs pénzem jó szakemberre, de van józan paraszti eszem. Nem számít mennyi idő múlva kerülök csak szakemberhez, addig is megpróbálok segíteni önmagamon. Amikor átélem a kis rohamaimat, veszek magamon annyi erőt, hogy elemezzem a helyzetem, állapotom. Megértem, felfogom és elfogadom, hogy rettenetesen félek, be-páníkolok, és azonnal meg akarom szüntetni azt az állapotot. Többnyire már sikerül is átvészelnem, de azért még mindig visszakozok párszor.

Annyi mindentől pánikoltam már, hogy meguntam a sok megfutamodást. Állandóan csakis azért otthon maradni, mert a pszichém elhiteti velem azt a sok valótlan félelmet, amitől szenvedek? Hiszen ott várt rám az ABC-ben az a finom Túró Rudi, és én csak azért nem ettem hónapok óta, mert féltem emberek közé menni. Itt nem az édességen van a hangsúly, hanem a döntés hiányán, a cél elérésével szemben. El kell, hogy jussunk A-ból B-be, de mi ezért nagy árat kell, hogy fizessünk. Le kell küzdenünk egy félelmetes szörnyet, a pánikot. Ez éppoly borzasztó dolog, mint amennyire vicces. De szembe kell néznünk vele és le kell győznünk, mert az életünk minősége és hossza a tét.

Fel kell tenned magadnak pár igen fontos kérdést, és őszintén kell válaszolnod magadnak. Ha kell folytass párbeszédet magaddal, csak ne hagyd magad cserben……kitartás, kitartás és kitartás!