Hozzászólás: parkizon – betegség ebben szenvedek,mozgás,egyensúly-gond.

Szerző: hambl123456789

hambl123456789 — Fri, 18 Mar 2016 14:37:20 +0000

hambi123456789 Köszönöm a hozzászólásokat, megerősít abban,hogy ezt a küzdelmet magunknak kell végigcsinálni, ha tettszik, hanem, mindenképpen! Csak abban lehet, bízni, hogy egyszer majd a gyógyszer is meglesz erre az erőt kívánó betegségre.! Addig marad a kitartás!

Szerző: bakonyi

bakonyi — Thu, 21 Jan 2016 10:15:54 +0000

Kedves Károly bácsi !

Lenne kedves megosztani velünk az uj gyógyszer nevét?!

Jó egészséget kívánok !

Szerző: hambl123456789

hambl123456789 — Wed, 20 Jan 2016 14:39:23 +0000

Kedves Mindenki!! Köszönöm a véleményeket, segít valamit, de küzdeni ellene NEKÜNK kell, és ebben csak a benne /betegségben/ levők tudnak,/sőt megérteni is,és ezt tudomásul kell venni a segítséget el kell fogadni, ha néha megalázó is! SOK ERŐT, HOZZÁ mert kell! Üdvözlettel: HAMBALGÓ LÁSZLÓ VÁC-RÓL.

Szerző: jobbagy imre

jobbagy imre — Wed, 20 Jan 2016 13:40:09 +0000

Kedves hambi123456789!
2003-tól vagyok parkinzonos .Sok gyógyszert kipróbáltam mire sikerült ráfogni, hogy a Mirapexin és Azilect a befutó. Én még dolgozom kocsit vezetek,sportolok rendszeresen kerékpározok, ping-pongozom napi rendszerességgel. Sajnos fizikai erőm sokat csökkent. A dolgozás úgy értendő, hogy otthon van egy vállalkozásom és ha nincsenek nálam egy kicsit lepihenek /többször is/. Sajnos a roszabbik vége még hátra van, de kitartok , mindig várom, hogy egy csoda gyógyszert hoznak forgalomba. Kitartást Imre.

Szerző: vs38jt

vs38jt — Wed, 20 Jan 2016 11:53:19 +0000

Kedves Sorstársaim.
Nálam 10 évvel ezelőtt diagnosztizálták először egy szívkatéterezés után, hogy a bal karom olyan
furcsán bizsereg és egyre jobban remeg. Jelentkeztem neurológiai szakrendelésen, ahol különböző
vizsgálatok – CT stb.-a kezelőorvosom közölte, hogy ez bizony parkinson betegség. De ne ijedjek
meg, ezzel 120 évig is elélhetek,- kigyógyulni nem lehet, de gyógyszerekkel karban lehet tartani.,
de alkalmazkodnom kell néhány alapszabályhoz. pl. a gyógyszer adagolásban. Mindig csak
olyan gyógyszert szedjek, amely nem hat radikálisan és ha kell csak annyit változtatunk, amely
kicsit javít csak, mert különben a lehetőségek végére érünk. Ezzel mostanáig elvoltam, csak
az erőm kezd lassan elhagyni. Közben átestem egy infarktuson, majd szív /By-pass/ mütéten,
egy combnyak törésen, a mult évben hatalmasat estem egy aluljáró lépcsőin az aljára, fejjeelőre
néhány percig eszméletlen voltam, nem tudtam hol vagyok. Most 80 éves bácsika vagyok.
De még mindig azt mondom, hogy nem szabad feladni. Mindig ki kell valamit találni, ami leköt,
mert az élet csak egyszeri és megismételhetetlen. A túlvilágban pedig nem hiszek. Szerettem
utazni, bejártuk csaknem egész Európát, most pedig már két hete kinn sem voltam a lakásból.
Budapesttől nem messzi van, ill. nekem márcsak volt, egy kis telkem egy hétvégi házzal.
A feleségemmel együtt nagyon szerettem ott tevékenykedni. Miderről most már lemondtam.
Közben az unokáim unszlására rákaptam erre az új hobbimra- az internet, ill. a számító gépre.

Most újra- mi nt már annyiszor történt- velem újra a mélypontra kerülte. Eddig szedtem a Mado-
par nevü Levodopa gyógyszert és hozzá a Mirapexint.
A mult hónapban az orvosom közölte, hogy uj gyógyszert találtak fel és most a világ orvosai
arra esküsznek, hogy ez a legjobb. Egyetlen tabletta tartalmazza a Levodopa és a Madopár
hatóanyagait. alig van mellékhatása. Sajnos úgy érzem, hogy én a kivételek között vagyok,
mert minden szempontból úgy érzem, hogy ez nekem nem jó. Vissza kellene térni az
előző gyógyszerekre. De megtehetem-e.? Ez itt a kérdés. amivel egyelőre nem tudtam megbirkozni.
Vs38jt álnéven, különben Károly bácsi-

Szerző: hambl123456789

hambl123456789 — Wed, 20 Jan 2016 10:00:56 +0000

Köszönöm a válaszát,ezt végig kell nekünk járni, sajnos ez jutott nekünk.NAGYON SOK segítség kell hozzá.Már ott tartok, hogy 4 óránként kell a ” MADOPÁR-T” szednem, mást az “ÖDÉMA” kialakulása miatt abba kellett hagyni, orvosi ellenőrzés mellett.Így élni nagyon nehéz………Én most vagyok 68.éves,5 fiú unokám van, 23-évtől 19-ig 4, utána szünet, és egy 5 éves. A baj az , hogy egyensúly-zavar jött még “ajándék” ként hozzá. Ezzel kell élni.Üdvözlöm, és kitartást!! HAMBALGÓ LÁSZLÓ ,VÁC-ROL.

Szerző: rozsakertes

rozsakertes — Wed, 20 Jan 2016 09:35:32 +0000

Kedves Hambi! és Szia Bakonyi! Én 2005-től tudom, hogy beteg vagyok. Akkor a doktornő azt mondta, 10 évig garantáltan nem lesz gond, bírni fogom a munkát, az élet gyűrődéseit. Sajnos csak részben volt igaza, állapotom egyre inkább romlott, igaz, semmit nem tettem – a gyógyszerek szedésén kívül – egészségi állapotom megőrzéséért, stabilitásáért, jobbításáért. Homokba dugtam a fejem, de ez a struccpolitika nem igazán vezetett jóra. Most új doktornőm van, aki azt mondta, a gyógyszerek mellett a mozgás legalább olyan fontos, ha nem fontosabb. Most próbálom átrendezni az életemet, mozgást akarok vinni bele. Sajnos az “akarok”-kal még van problémám. Nehezen tudom magam rászánni a tornára. A lakásban való jövés-menés, takarítás-főzés, stb. nem számít bele a tornába. Három hét szanatórium – egy mozgásszervi rehabilitációs központban nagyon jól esett, sokat fejlődtem, de itthon már nem ment a dolog. Most gyógytornász jár hozzám, érzem, hogy napról napra “fittebb” vagyok, de még ez nem az igazi. Szerettem volna egy táncos csoportba tartozni, mert a tánc egyenlő a mozgással, a zene a ritmus, mely vezérli a mozgást. És ha mindez egy kellemes helyen, kellemes társasággal van összekötve, sokkal hatékonyabb lehet, mintha én itthon egyedül ugra-bugrálok a tükör előtt. Nem tudom, hányan olvasgatják ezt az oldalt, de mindenki csendben ücsörög a gép előtt. Pedig jó lenne beszélgetni, tapasztalatot gyűjteni. De még azt sem tudjuk, kb. mennyien lehetünk. Van Pesten a Delta Parkinson Egyesület, nem tudom, kik a tagja, most megpróbálom megkeresni őket, kíváncsi vagyok, mire jutok. Érdekes programjaik vannak, legalább is úgy tűnik, de a honlapjuk elég elavult. Már pedig nekünk, mivel a közlekedés nehézkes, egyetlen kommunikációs (megfizethető) eszközünk az internet. Erre kellene gondolniuk. De ki az, aki velünk foglalkozik? Mi célja lenne ezzel? Mi motiválná őket? Mi érdeke fűződne ahhoz, hogy összefogjon egy csomó remegő-csoszogó-csöpögő (:)) embert?
Mindig izgatottan várom, válaszol-e valaki az általam felvetett kérdésekre. Legtöbbször senki. Esetleg (Mariann) Bakonyi! vagy (Rózsa) rozmars!
Az “illetékes elvtárs” sohasem.

Szerző: bakonyi

bakonyi — Tue, 19 Jan 2016 15:17:42 +0000

Kedves hambi123456789!

2011-ben diagnosztizálták nálam a Pk.t gyógyszereken élek, amik segítenek elviselni a nehéz életet..