Hozzászólás: Múló remény

Szerző: noya99

noya99 — Sun, 06 Nov 2016 13:01:35 +0000

Szia,

Örülök, hogy jobban vagy, csak így tovább, kitartás. A hit, természet, közösség, ezek tudnak még segíteni, és csak előre tekinteni, és elfogadni azt, amin nem tudsz változtatni, pl. a vér szerinti családod hozzáállása, tudom milyen nehéz, nekem is bonyolult a családi hátterem. Ha mégis még szeretnél beszélgetni, itt tudunk: noya9975@gmail.com
szia,
Noé

Szerző: Esperanza

Esperanza — Tue, 01 Nov 2016 12:18:04 +0000

Szia. Lehet ebben is valami… Akkor azt hiszem, még egy hobbit kell kitalálnom
Igen minden fejben dől el. Csak meg lesz az a kattanás is most már, hogy sikerült valamit tennem a depresszió leküzdése ellen. Pár napja, egyébként, hogy kaptam választ a kérdéseimre, kicsit jobban érzem magam. Nem kiabálom el, de jobb a közérzetem. Köszönöm még egyszer:)

Szerző: Proxyone

Proxyone — Mon, 31 Oct 2016 17:09:16 +0000

Szia,
Örülök.
“stressz/kényszeres evésből kigyógyulni?”
Nehéz kérdés, inkább szakemberre bíznám. Amúgy itt inkább valami “mi van ha elfogy, ki tudja mikor kapok legközelebb féle gyűjtögetés” -nek tűnik nekem. Lehet mást is gyűjteni nem csak kaját, ha ezt a vágyát akarja kiélni az ember. Meg tudatosan azért ez kezelhető. Ha van otthon étel, nem kell “felhalmoznod”. Azzal a tudattal élsz, hogy “mindig van”. Te kontrollálsz, már nem ők… Már nagy kislány vagy, ne felejtsd…

Szerző: Esperanza

Esperanza — Mon, 31 Oct 2016 16:35:05 +0000

Kedves Proxyone!

Rendben, a napokban ki is találtam, hogy megtanulok varrni. Karácsonyra kapok ajándékba varrógépet, elkezdtem olvasgatni addigis az alapokat. Már most jobb kicsit, hogy van egy új célom.

Ráírtam egy két régi ismerősömre, kicsit nyitottabb szeretnék lenni, valóban hiányzik mások társasága is.

Igyekszem rendbe jönni. Az ordítás közbeni énem elképzelése nagyon jó ötlet, mert sajnos ma volt rá példa, hogy akartam ordítozni, de lenyugtattam magam

Két hozzászólásodból is már sokat segítettél, bár biztosan ez a “gyógyuló folyamat” nem egy két nap lesz, de, hogy mertem merek segítséget kérni, ad kis motivációt, hogy elinduljak az úton… ezt nagyon köszönöm neked!

Még egy kérdést szeretnék feltenni. Milyen úton módon lehet a stressz/kényszeres evésből kigyógyulni? Van erre praktika? Vagy ez is ebből a múltbeli fájdalmaimból mostani depresszióból jön? Egyébként a hűtő is el volt zárva, az étel porciózva volt soha nem választhattam magamnak egy csokit sem a boltban stb….. Lehet ez miatt is ez a beteges evés??

Egyébként nagyon fitt jókedvű lány voltam, szerettem enni. De nem zabáltam.
Most is legtöbbször mosolygós vagyok, ám néha a mosoly mögött szomorúság van…

Szerző: Proxyone

Proxyone — Mon, 31 Oct 2016 12:24:02 +0000

“De nem érzem magam alkalmasnak szinte semmire.”
Ne kapkodj… Egy valamit válassz ki azt fejezd be…

“Àm bizony van hogy csak kicsit hisztizik és nem tudom kontrollálni magam.”
Tőled várja a biztos pontot, de te magadnak sem vagy az, ezt a labilitást megérzi és még jobban sír.

“Ugyanúgy ordítok vele ahogy anyám tette velem”
Gondold el magadat külső szemmel… Akkor abbahagyod.

Sajnos nem tudok ajánlani. Innen válassz szimpátia/vélemény alapján: Ismertorvos pont hu

Szerző: Esperanza

Esperanza — Sun, 30 Oct 2016 14:25:47 +0000

Kedves Proxyone!
Köszönöm kielégítő vàlaszodat! Sìrva olvastam el minden szavad igaz. Jól làtod ebből a kis szövegből mi is a problémàm forràsa. Igyekszem felejteni a rossz dolgokat megtartani a jót. De sajnos az emlékeimben a sok csalódàs elhomàlyosított minden jónak tűnő élményt. Azért is nehéz ezt felfogni, mert vìgan elvannak nélkülem. De jobban fàj hogy a gyermekem sem érdekli őket. Igen érzem, hogy kényszeresen meg akarok felelni. De nem érzem magam alkalmasnak szinte semmire. Gyermekemnek lehető legtöbb szeretet nyùjtom jó anya szeretnék lenni. Àm bizony van hogy csak kicsit hisztizik és nem tudom kontrollàlni magam. Ugyanúgy ordítok vele ahogy anyàm tette velem akkor szintén sirok és undorodom magamtól. Mert nem a kisfiam tehet róla.. Kérlek tudnàl ajànlani egy szakembert Dunaújvàros közelében. Tudtam érzem, hogy el kellene mennem segítséget kérni….. köszönöm a hozzàszólàst!

Szerző: Proxyone

Proxyone — Sun, 30 Oct 2016 10:14:09 +0000

Kedves Esperanza,
Minden szülő a gyerekében akarja bepótolni azt, amit ő nem ért el. A nárcisztikus szülők, meg még inkább a gyerekében akarja megvalósítani magát.
http://pszinesztezia.blog.hu/2015/12/06/ezekkel_kuzdenek_a_narcisztikus_szulok_gyerekei
Ez annyit jelent, hogy a gyerekben egy megfeleléskényszer alakul ki, a saját énjét feladja és mindig úgy csinál mindent, ahogy a környezete elvárja. Az, hogy próbálod ledobni magadról a múltat az érthető, de mivel 20 év telt el így ez nem olyan egyszerű. Ez benned van. Nem minden része rossz, valószínűleg adtak pozitív dolgokat is, csak te az egészet ki akarod dobni a kukába. Gondold végig mi volt jó benne. Pl. a tánc. A visszatérő emlékek mindig teherként jelentkeznek ezenfelül nyilván meg akarsz felelni továbbra is mindenkinek; rokonság, stb. Ez energiát emészt fel. Nagyon sokat. Ez saját tapasztalatból tudom. Ettől kimerülsz és ez néha lecsapódik. Néha már csak egy apró dolog is elég ahhoz, hogy eltörjön a mécses. Odaégett valami kaja, sír a gyerek… És akkor kapsz sírógörcsöt. Kijön belőled és megy tovább az élet. Ha nagyon kimerülsz már úgy vagy vele, semmihez nincs energiád és “múljon már el…”. Ezért vannak öngyilkossági hajlamaid. Úgyszintén saját tapasztalat.
Ahogy Ranschburg Jenő írja könyveiben a kislányok amúgy is sokkal jobban igyekeznek megfelelni a szülőknek, ők nem adhatják ki magukból az agressziót mondjuk verekedés formájában mint a fiúk.

“Miért vagyok ilyen jóhiszemű, naiv kisgyerek 24 évesen?” Mert egész életedben megmondták mit csinálj. És most végre neked kell döntened egyedül. Ehhez nem vagy hozzászokva. Tudat alatt is várod, hogy valaki irányítson.

Nekem az a véleményem, hogy az énképed torz, eltorzult. Lehet a “tökéletes énképed” nem is létezett soha, csak azt hitted. Még nem engedted el/dolgoztad fel a volt énedet, de már teljes mértékben meg akarsz felelni a teljes értékű anya szerepének. Érzem, hogy jót akarsz, de nem fog menni… túl sokat akarsz. Hogy akarsz egy másik életet nevelni/kezelni, ha a sajátodat sem tudod?! Előbb magaddal kell tisztába jönnöd.
Menj el egy szakemberhez, hallgasd meg a véleményét. Simán lehet évekbe fog telni. Lehet gyógyszert kell szedned. Mellette pedig el kell foglalnod magad olyan dolgokkal, amik sikerélményt adnak. Pl. tánc. Menj el futni/sétálnia gyerekkel minden nap.
Remélem tudtam segíteni.