hope

Téma címkék:
2017.06.01. 10:24

Sziasztok!

Régóta foglalkozom az anorexiával, bár nem vagyok szakember de azt nyugodt szívvel mondhatom, hogy mindent tudok erről a betegségről. Nagyon beteg voltam, de mára már teljesen helyre jöttem. Rengeteget küzdöttem és pontosan tudom milyen ez a világ. A segítségemet szeretném felajánlani mindazoknak akik úgy érzik, szükségük lenne egy kis támogatásra egy olyan valakitől aki végigjárta ezt a poklot és rátalált gyógyulás útjára. :)

#25014 Kisputyin hozzászólása: 2017.06.12. 09:41

Kedves Jessica! Milyen e- mail címre tudok írni neked? köszönöm

#25042 jessica hozzászólása: 2017.06.20. 12:32

donus97@gmail.com írj nyugodtan :)

#24987 klmaan hozzászólása: 2017.06.02. 14:05

Szia Jessica!
Nagyon érdekelne részletesebben is a történeted, a megküzdési stratégiád, az örömök és nehézségek a sorsod alakulásában, és főleg a pozitív végeredmény-ahogyan ezt sugallja a rövid írásod.
Természetesen csak annyit osszál meg velünk, amit nyugodt szívvel teszel, de valamennyit meg kellene, mert ez a honlap mégiscsak csak egy olyan hely, ahonnét szerezhetünk ismereteteket egymástól, és nem csak egy privát kapcsolat felajánlási helye. ugye érted, hogy mire gondolok? Engem is érdekel a téma, több oldalról is, de ahhoz, hogy kérdezni tudjak, kell tudnom azt, hogy mit éltél át, mit kérdezhetek, mihez fűzhetek véleményt, vagy kiegészítést, stb, de gondolom, más is van ezzel így.
Várom a részletesebb bemutatkozásodat, különösen a betegségedre vonatkozóan, persze, egy ilyen baj nem jár egyedül, ezért nem mindegy az sem, hogy milyenek a körülmények, mert anélkül megint csak nincs értelme kérdezni sem.
Üdv szeretettel bízva abban, hogy érted, miért kérlek az írásra.
Jó egészséget kívánok! Klmáan

#24984 jessica hozzászólása: 2017.06.01. 12:25

Újra itt :)

EN-ek
#24985 EN-ek hozzászólása: 2017.06.01. 13:21

égen? FAsza! :)

Mi Zu?

#21920 Elkeseredett anya hozzászólása: 2015.10.27. 22:00

Kedves Jessica!
Nekem is lenne pár kérdésem, ha megadod a mail cimedet elküldeném!
Köszönöm!

#21934 Elkeseredett anya hozzászólása: 2015.10.30. 10:10

Jelentkezem! Köszi :)

#20612 pokharcos hozzászólása: 2015.05.03. 07:14

Szia!

Szeretnék tőled pár dolgot kérdezni email-ben, megadod az e-mail címed?

Köszi

#20615 jessica hozzászólása: 2015.05.03. 15:08

Irj nyugodtan!

papaininett
#20625 papaininett hozzászólása: 2015.05.04. 18:05

Nekem is jol jönne a segitseg mert mar nem nagyon birom!!ez a legszörnyübb betegseg szamomra…
Sziasztok!:)

17 eves vagyok.2014 tavaszan kezdtem el komolyan fogyokurazni.Ahogy egyre jobban szaladtak le a kilok,egyre tobb etelt vontam meg magamtol.Ez odaig fajult,hogy amiben feher liszt es cukor van nem eszem meg,tovabba semmifele “hizlalot”.Ha megkerdeznek mi az amit nem eszem meg,inkabb arra valaszolnek,hogy mi az amit megeszek..nagyjabol:light turo,csirkemell,zoldsegek,gyumolcs,update termekek.Minden olyan dolog utan(kifli,kenyer,pekaruk..)kezet mosok,felek toluk..szo szerint.Nos,a folyamatos,beteges kaloria es szenhidrat szamolasnak eredmenye lett. 5honap=-10kg. 47 kg-osan vittek orvoshoz Budapestre.(I.szamu gyermekklinika) ahol azota heti 1x “vendeg” vagyok.Sulymeres,beszelgetes..ez a szokasos program.Azt mondanom sem kell,hogy a tunetek igen megijesztettek.Havi verzes kimaradas,hajhullas,fazos lettem. Evesroham is tarsul ehhez a dologhoz,ami nagyon megvisel.Roviden ennyi az en tortenetem.Szamomra ez egy szornyu betegseg,nem enged szabadulni.Ami mindig megnyugtat az a futas es a vasarlas.Úgy gondolom ,hogy ami nekem most segitene az egy anorexias szemellyel valo beszelgetes..elore is koszonom.:)

#20626 jessica hozzászólása: 2015.05.04. 18:38
#20458 Kovacshazi hozzászólása: 2015.04.07. 16:20

Kedves Jessica! Én egy lányáért aggódó anya vagyok! Az anorexia jeleit véljük felfedezni (mániás takarítás, futás, szénhidrátok elhagyása az étkezésből, kistányéron evés, darabolás, hangulatváltozások és persze már elfogy).
Ismerem a gyerekem, pontosan tudom, hogy jutott el ebbe a helyzetbe. Természetesen benne vagyunk, mi szülők is a túlgondoskodásunkkal. Most egy olyan szakembert keresünk, aki az önbizalmát segítene megtalálni. Ez az Ő saját igénye is, melyet most hétvégén sikerült megfogalmaznia. Legjobb lenne valamilyen csoport terápia,ahol hasonló emberekkel találkozhatna, beszélhetne. Vannak címeim, de nincs annyi pénzünk, hogy próbálgassunk. Ma a férjemmel arra jutottunk, hogy olyan embereket keresünk meg akik túl vannak, vagy benne vannak az anorexiában és el tudják mondani tapasztalatukat, ismernek olyan szakembert akik segítették a gyógyulást. Várom, várjuk válaszod, válaszát. E-mail: kovacshazi@t-online.hu Köszönettel! Kovácsháziné Anikó

#20191 Krisztina2 hozzászólása: 2015.02.16. 13:02

Kedves Jessica!
Nagy bajban van a lányom. Ha még figyelemmel kíséred ezt az oldalt, kérem segítségedet.
Egy végtelenül elkeseredett édesanya.

#20192 jessica hozzászólása: 2015.02.16. 16:51

Kedves Krisztina!

Szívesen segítek neked/nektek! :)
Ha gondolod email-ben beszélhetünk, úgy gyorsabb :)

#20194 Krisztina2 hozzászólása: 2015.02.17. 12:47

gyorfik@gmail.hu SOS! Köszönöm!!!

#20355 Anette11 hozzászólása: 2015.03.17. 20:25

Szia Jessica!

Én is egy aggódó édesanya vagyok. A 15 éves lányommal vannak problémák. Elfogadja, hogy beteg, gyógyulni szeretne, de vannak nehézségek. Szeretném a segítségedet kérni.

#20357 jessica hozzászólása: 2015.03.18. 08:04

Kedves Anette!

Szívesen segítek! Írj nyugodtan, akár privátban is beszélhetünk!

#20362 Anette11 hozzászólása: 2015.03.18. 22:25

Kedves Jessica!

Az email címem: anette1173@gmail.com, inkább privátban beszélnék veled.

#18829 Nikoreyaeth hozzászólása: 2014.08.21. 22:48

Szia Jessica!

Jó, hogy bele botlottam a “történetedbe”.
Én szeretnék segítséget kérni…
Lassan 10 éve vagyok anorexiás, de nálunk a családban van ez a folytonos fogyókúra, egészséges táplálkozás mizéria..
12 éves voltam, a sulban és otthon is mindig csúfoltak, apám is úgy adott enni, hogy én kevesebbet, mert hogy kövér vagyok…
Elkezdtem fogyókúrázni…reggel 6kor keltem, suli előtt tornáztam..nem ettem semmit egész nap…csak suli után 1-2 szelet vajas kenyeret siman fűszerekkel..anyám délután ért mindig haza, ő smemit sem tudott, mert reggel 5kor indult melóba és délután 4 körül ért haza. Tornáztam vele is, jó sokat ittam..ez ment hetekig, nem tudom mennyi ideig, mire végre leadtam 10 kilót..mondták is hogy lefogytam, a fiúk is elkezdtek barátkozni velem.
Ekkor már a szüleim elváltak, anyámmal éltemmeg hugommal.
De engem akkoriban még nem érdekeltek úgy a fiúk, nem is jártam senkivel általános iskolában, világéletemben könyvbe bújós voltam, rajzoltam, ilyenek. Visszahúzódó vagyok.
14 éves koromban kezdtem megint vissza esni, depressziós is lettem.
Vagdosni kezdtem magam…
Nem ettem, 178 cm voltam és 55 kilós….már szóltak h milyen vékony vagyok, ofőm azt hitte bulimiás vagyok…figyeltettek, hogy eszem e rendesen..persze ezt csak utólag tudtam meg.
Aztán jöttek a szövődmények…reflux, vérszegénység, vashiány, stb…gondolom mindneki tudja. Orvosok…
nem tudok mindent pontosan leirni, nem emlékszem, évek óta depressziós vagyok.
Most 22 éves vagyok, 178 cm, kb 60 kg..és fogyni akarok..inkább nem eszek semmit..közben tudom h kéne, mert megint ott fogok kikötni, mint azelőtt..de, ha eszem utána bűntudatom lesz..legutóbb hánytattam magam, amit azelőtt sose csináltam es utána csak rosszabbul lettem…nem is értem h tudnak a bulimiások ugy élni..borzalmas volt.
nem tudom leirni rendesen az érzéseim..csak h bűntudatot érzek, ha eszem, úgy érzem boldogabb leszek, ha vékonyabb leszek és szebb…
beteg is lettem most és nem ehetek semmi szénhidrátot meg ilyesmit, csak zöldséget, tojást, nagyon kevés húst…ma egy szendvicset ettem és azért is bűntudatom lett, mert az tészta…
rendesen kéne tartanom a diétám, rendesen kéne reggeliznem. de valahogy nem megy, pedig tudom, hogy kéne, de valahol olyan nehéz rávenni magam…

#18977 jessica hozzászólása: 2014.08.30. 08:34

Szia!

Pontosan tudom mik járnak a fejedben.. de bármennyire is reménytelen látszik ez nem így van!! Én már csak tudom ;)
Ha szeretnéd felvehetjük a kapcsolatot és segítek ahogyan csak tudok :)

#19340 Nikoreyaeth hozzászólása: 2014.10.19. 02:37

Szia,

Keson valaszoltam, mert kozbe jott par dolog, de szeretnem felvenni a kapcsolatot, ha meg lehetseges.
Koszonom :)

#19342 jessica hozzászólása: 2014.10.19. 05:50

Szia!
Persze, hogy lehetséges
……ra írj nekem

#18826 roxipanni hozzászólása: 2014.08.21. 21:47

Kedves Sistercrazy!

Köszönöm a hozzászólásod! Az tényleg jó hír hogy ki lehet gyógyulni, a rossz hogy ennyi sok időbe is tellhet…. Én tuti kikészülök ha ennyi év kell hozzá. Neked mi segített hogy eljuss oda, hogy Te magad is akard a gyógyulást? Mert én azt látom most a lányomon, hogy akarna ő hízni, ésszel tudja hogy az lenne a helyes, de mintha tudat alatt még vissza fogná valami. Mert tényleg próbálkozik és eszik egyre többet, de a szénhidrát bevitelért szinte könyörögni kell. Anélkül pedig nem fog menni. Már szinte utálom Rékát és Norbit, mert a lányom nagy rajongójuk és szerintem ez is befolyásolja. Ráadásul azt hallottam, olvastam itt is többektől, hogy 18 év felett már sokkal kevésbé foglalkoznak a betegekkel és az én lányom jövőre tölti már. Tudsz esetleg nekem bp-i orvost is ajánlani? Mi ugyan esztergomiak vagyunk, de itt a környéken nincs aki ilyesmivel komolyabban foglalkozna.
Előre is köszi ha válaszolsz!
Üdvözlettel: Adrienn

#18961 jessica hozzászólása: 2014.08.29. 06:27

Szia!

Igen elég sok idő, azt mondják a gyógyulás kétszer annyi idő mint maga a betegség. Kitartónak kell lenni, másképpen nem megy.
Sajnos itthon a 18 éven felülieknek csökken az esélyük, mert nem lehet szinte sehol sem segítséget kérni.
Én 3 hetet töltöttem a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika Pszichoterápiás Részlegén, de ide “felvételi” van.

http://www.pszichoterapiasosztaly.hu/index.php#jump_menu_top

Ha bármiben tudok segíteni csak szólj!
:)

#18824 Sistercrazy hozzászólása: 2014.08.21. 13:44

Szia Roxipanni!

Remélem, nem veszed zokon, ha reagálok az üzenetedre.

Jómagam 10 évig voltam anorexiás és kb. olyan paraméterekkel kerültem be a kórházba, mint a lányod.
(160 cm, kb. 36 kg ) Akkor már nagyon rosszul voltam, a testem kezdte megadni magát és a fejem is.
2 hét a belgyógyászaton, 1 nap a pszichiátrián, utána hetente pszichoterápia és gyógyszeres kezelés.
A jó hír az, hogy meg lehet gyógyulni.

A nehezebb része az, hogy azt a betegnek kell akarni először.
Engem is évekig tehetetlenül néztek a szüleim,könyörögtek, de akkor még a betegség erősebb volt.
Nekem egy hatalmas riasztás kellett ahhoz, hogy rájöjjek: ez tényleg az életembe kerülhet.

Ma már nem érdekel a mérleg, a kalóriák, a diéták és tulajdonképpen utólag nem is tudom, hogy mi volt velem, hogy egy ilyen alattomos betegség évekig a markában tudott tartani. A gyógyulás útja nem volt mindig zökkenőmentes, de ez normális.

A pszichoterápia mindenképpen fontos és mondjuk én Debrecenben lakom, de szívesen ajánlok szakembert, ha kell. Addig pedig bámilyen kérdésre szívesen válaszolok.

Üdvözlettel:
Zsuzsi

#18816 roxipanni hozzászólása: 2014.08.20. 21:11

Szia Hope! Engem érdekelnének a meglátásaid, esetleg a segítséged. A Lányom 17 éves és több mint 10 kg-t fogyott (160 cm és 37 kg, 49 volt tavaly decemberben), már jó fél éve nem is menstruál. :( Én úgy gondolom tisztában van milyen veszélyes “játékot” játszik, rengeteget beszélgettünk, beszélgetünk, próbáltam a dolgot sokféleképp megközelíteni de nincs eredmény. Az utóbbi időben már eszik de marhára oda figyel mit. :( Egyszerűen nincs több ötletem hogy lehetne elindítani a javulás útján. Most kaptam egy pszichológus elérhetőséget, de egyenlőre nem sikerült felvennem a kapcsolatot vele, szabin van. Eléggé kétségbe vagyok esve… Előre is köszönöm ha írsz!

#18962 jessica hozzászólása: 2014.08.29. 06:33

Szia!

Mindenképpen komolyan kell venni mert ha már nem menstruál ott már komoly gondok lehetnek.

Személy szerint úgy gondolom, hogy egy pszichológus vagy pszichiáter tudhat segítséget adni de ez nagyon kevés hozzá. Én sosem éreztem, hogy általuk előrébb jutottam volna mert ők nem képesek úgy látni a dolgokat ahogyan mi betegek. Ők ezeket tanulták, vannak jó és használható ötleteik, segíthetnek kideríteni az okokat de én sokkal inkább tartom fontosnak azt, hogy olyanokkal tudjon beszélgetni akik ezen átestek még ha ők nem is szakemberek. Én nagyon szívesen állok rendelkezésetekre. Ha szeretnéd adhatok elérhetőséget is.

#19007 roxipanni hozzászólása: 2014.09.03. 17:14

Szia Jessica!
Voltunk pszichológusnál a Nyírő Kórházban tegnap. Hát mit mondjak, egyáltalán nem győzött meg….:( Fél óra sem volt és feküdjön be. A fő bajom, hogy amit elmondott a benti “kezelésről”, nem más mint tünetmentesítés, mert elsősorban arra vonatkozik hogy hízzon. De nem éreztem, hogy az okok is érdekelnék őket, hogy kiderüljön, megszüntethető legyen mi okozza. Hamarosan küldenek egy befekvési dátumot és akár több hónap is lehet. Nem tudom….tanácstalan vagyok. A Lányom kiborult. :( Félek még rosszabb lesz a helyzet. Szóval szívesen vennénk a segítséged, ha beszélgetnél esetleg vele. Úgy vettem észre nagyon kiborította amit tapasztalt, látott ott. Privátba itt lehet írni? Ha igen kérlek add meg az elérhetőséged! Ha nem küldöm én. :) Előre is köszi!

#19015 jessica hozzászólása: 2014.09.04. 06:21

Szia Roxipanni!
Igen, sajnos nem vagyok meglepve.
A befekvésnek előnye is van de nagyon sok hátránya is. Én ezt akkor tanácsolnám, ha már tényleg nincs más lehetőség és a lányod is tisztában van ezzel, és belátja, hogy ilyen segítségre van szüksége és gyógyulni akar.
Amikor én bementem már alig tudtam járni, már csak napi 1 almán éltem és tudtam, hogy nem akarom, hogy ez így maradjon. Én akartam bemenni, én akartam változást.. Ez egyszerűnek látszik de hülyeségeket műveltem ott is mert ez a betegség annyira megmérgezte az elmém.
Nem tudom, hogy mivel járna nála a befekvés, hogy ott milyen segítséget kaphatna, milyen terápiákkal segítenének neki. Nekem sok foglalkozáson kellett részt vennem, volt egy órarendem.
A befekvésről.. láttam más betegeket, hogy ők hogyan élték meg ezt az egészet. Nálam más volt a helyzet mert én ezt egy tanulási dolognak fogtam fel. Akkor még egyetemre jártam, rengeteg pszichológiát tanultam.Több tárgyam is volt ami az anorexiával foglalkozott így pontosan tudtam erről mindent. Miután kimentem elkezdtem ezzel foglalkozni, a sulimban több előadást is tartottam azokból amiket ott tapasztaltam. Én vittem a kis C-vitaminjaimat és semmi mást nem voltam hajlandó szedni, amit én a kezelőorvosommal megbeszéltem. Én tényleg nagyon akartam ezért belementek, hogy gyógyszerek nélkül megpróbálhassam.
Sajnos gyógyszerekkel próbálnak segíteni amik étvágynövelők, illetve nyugtatók, antidepresszánsok. Pl sanax amiről tudjuk, hogy nagyon veszélyes, főleg nálunk. Láttam olyanokat akiket ez teljesen kiütött, vagy akik hozzászoktak. Az étvágynövelők következtében pedig visszatérő betegek lettek mert a betegségük bulimiába fordult, vagy már mindkettővel küzdöttek.
Ez persze nem mindenkinél igaz.. de sajnos számolni kell vele.
Nem megrémíteni akartalak vele, csak ezekről sajnos nem igazán beszélnek.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close