<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
	
	>
<channel>
	<title>Hozzászólás: Ezeken a gátlásaimon hogyan változtathatnék?</title>
	<atom:link href="http://www.varoszoba.hu/2017/09/04/ezeket-a-gatlasaimon-hogyan-valtoztathatnek/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>http://www.varoszoba.hu/2017/09/04/ezeket-a-gatlasaimon-hogyan-valtoztathatnek/</link>
	<description>... egy újabb WordPress honlap...</description>
	<lastBuildDate>Sun, 05 Oct 2025 00:44:10 +0000</lastBuildDate>
		<sy:updatePeriod>hourly</sy:updatePeriod>
		<sy:updateFrequency>1</sy:updateFrequency>
	<generator>http://wordpress.org/?v=3.9.1</generator>
	<item>
		<title>Szerző: EN-ek</title>
		<link>http://www.varoszoba.hu/2017/09/04/ezeket-a-gatlasaimon-hogyan-valtoztathatnek/#comment-25956</link>
		<dc:creator><![CDATA[EN-ek]]></dc:creator>
		<pubDate>Wed, 17 Jan 2018 21:54:40 +0000</pubDate>
		<guid isPermaLink="false">http://www.varoszoba.hu/2017/09/04/ezeket-a-gatlasaimon-hogyan-valtoztathatnek/#comment-25956</guid>
		<description><![CDATA[&lt;i&gt;értelmes pap&lt;/i&gt; &lt;&lt; e tecc! :D
abból kb. annyi van, mint becsületes politikusból...]]></description>
		<content:encoded><![CDATA[<p><i>értelmes pap</i> &lt;&lt; e tecc! <img src="http://www.varoszoba.hu/wp-includes/images/smilies/icon_biggrin.gif" alt=":D" class="wp-smiley" /><br />
abból kb. annyi van, mint becsületes politikusból&#8230;</p>
]]></content:encoded>
	</item>
	<item>
		<title>Szerző: 8adikHenrik</title>
		<link>http://www.varoszoba.hu/2017/09/04/ezeket-a-gatlasaimon-hogyan-valtoztathatnek/#comment-25955</link>
		<dc:creator><![CDATA[8adikHenrik]]></dc:creator>
		<pubDate>Wed, 17 Jan 2018 17:21:10 +0000</pubDate>
		<guid isPermaLink="false">http://www.varoszoba.hu/2017/09/04/ezeket-a-gatlasaimon-hogyan-valtoztathatnek/#comment-25955</guid>
		<description><![CDATA[keress fel egy értelmes papot, vagy egy keresztény embert! nekem nagyon sokat segített.
A nyugtatókat meg hagyjad, inkább bolondulj meg.
Kezdj el vmi küzdősportot, az majd ad önbizalmat és megtanít a tiszteletre is (ha minden jól megy :))]]></description>
		<content:encoded><![CDATA[<p>keress fel egy értelmes papot, vagy egy keresztény embert! nekem nagyon sokat segített.<br />
A nyugtatókat meg hagyjad, inkább bolondulj meg.<br />
Kezdj el vmi küzdősportot, az majd ad önbizalmat és megtanít a tiszteletre is (ha minden jól megy :))</p>
]]></content:encoded>
	</item>
	<item>
		<title>Szerző: Balazs98</title>
		<link>http://www.varoszoba.hu/2017/09/04/ezeket-a-gatlasaimon-hogyan-valtoztathatnek/#comment-25555</link>
		<dc:creator><![CDATA[Balazs98]]></dc:creator>
		<pubDate>Thu, 26 Oct 2017 19:55:52 +0000</pubDate>
		<guid isPermaLink="false">http://www.varoszoba.hu/2017/09/04/ezeket-a-gatlasaimon-hogyan-valtoztathatnek/#comment-25555</guid>
		<description><![CDATA[Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a válaszaitokat és ne haragudjatok,hogy csak most válaszolok rá. 

Sajnos azóta sem változott semmi sem. Még mindig nem vagyok saját magammal kibékülve és bevallom őszintén nem is szeretem saját magamat. A sportolásra visszatérve már több mint egy éve kondizok de semmi sem változott azóta sem. A lányokra visszatérve sajnos nagyon elkeserít ez a része is az egésznek. Szó szerint keresztülnéznek rajtam és hiába szeretnék nem foglalkozni velük egyszerűen nem megy. Amikor sétálok az utcán látom a boldog párokat és azt,hogy másnak olyan könnyen megy a nőkkel való beszélgetés én pedig meg sem tudok szólalni és ez nagyon elkeserít. Bevallom őszintén egy kicsit irigykedem is arra akinek olyan könnyen megy. Én pedig egy vesztes vagyok. 

Sajnálatos módon nagyon rossz gyermekkorom volt. Édesapám viselkedésének köszönhetően nagyon sok volt a családi konfliktus és sajnos nagyon fiatal koromban többször is láttam azt ahogyan megverte édesanyámat és ez ellen akkor még nem tudtam semmit sem tenni. Viszont elköltözni nem tudtunk mert mindig csak magunkra maradtunk és tűrnünk kellett mindig. És a mai napig is bennem vannak ezek a dolgok. Édesapám viselkedésének köszönhetően sem merek ismerkedni senkivel sem mert ha komolyabbra fordulna a dolog senkinek sem hiányzik a káromkodása és a nagyképű viselkedése. Lehet,hogy a lány és a szülei is olyannak tartanának mint az édesapám de én egyáltalán nem vagyok olyan. Mert ha már az apja olyan amilyen akkor a fia sem lehet másmilyen. Sajnálatos módon több évig titkoltam ezeket a problémáimat de végül elültem és beszélgettem édesanyámmal de sajnos nem igazán jutottam előrébb vele. És mostanában már Ő sem szeretne velem beszélgetni. Az egyetlen személy akiben megbíztam és Ő is elfordult tőlem így sajnos magamra maradtam. 

Köszönöm szépen,hogy jó embernek tartasz de én ezt sajnos egyáltalán nem hiszem el saját magamról. Annyira megváltoztam az évek alatt sajnos a negatív irányba,hogy ha megdicsérnek már azt sem tudom elhinni és elfogadni, Egyszerűen hihetetlen számomra,hogy nekem egyszer talán lesz egy párkapcsolatom. És azt sem tudom elhinni,hogy valaha engem szeretni fog egy nő olyannak amilyen vagyok. Persze változatlanul a mai napig sem ismerkedem senkivel sem,inkább elzárkózom az egésztől annak ellenére,hogy nagyon bánt az egész. 

&quot; is érzed, hogy jó lenne emberekkel együtt lenni csak be vagy “fosva” hogy…pl. nem lesz közös témátok, vagy félsz a csúfolódástól stb &quot; Teljes mértékben így van. De inkább a könnyebb utat választottam és elzárkózom mindenki és minden elől. Nagyon sokszor szeretek egyedül lenni mert úgy érzem akkor vagyok a legboldogabb. Amit a fejembe veszek még ha nem is helyes döntés akkor sem engedek belőle és a végsőkig kitartok mellette még akkor is ha tudom,hogy ezzel csak saját magamnak ártok vele. Úgy gondolom,hogy csak a saját magam ellensége vagyok,viszont szakemberhez nem is igazán akarok fordulni mert valamilyen szinten mára már beletörődtem és elfogadtam az egész helyzetemet. Tisztában vagyok vele,hogy belőlem soha sem lesz egy értelmes felnőtt ember. De inkább elzárkózom a saját kis világomba. 

&quot; Jó lenne beszélgetned vki olyannal, aki tudja miről beszélsz! Az tuti segít. &quot; Sajnos senkit sem ismerek aki ilyen helyzetben lenne mint én. Az utóbbi napokban elkezdtem szedni a Frontint végső elkeseredettségemben. Tudom,hogy nem helyes amit csinálok és nem várhatom a gyógyszertől a megoldást a problémámra de legalább nem vagyok annyira feszült és nem is szorongok annyit egész nap. Persze ez hosszú távon nem fog jóra vezetni de nagyon el vagyok keseredve és más módszerhez nem tudtam folyamodni.]]></description>
		<content:encoded><![CDATA[<p>Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a válaszaitokat és ne haragudjatok,hogy csak most válaszolok rá. </p>
<p>Sajnos azóta sem változott semmi sem. Még mindig nem vagyok saját magammal kibékülve és bevallom őszintén nem is szeretem saját magamat. A sportolásra visszatérve már több mint egy éve kondizok de semmi sem változott azóta sem. A lányokra visszatérve sajnos nagyon elkeserít ez a része is az egésznek. Szó szerint keresztülnéznek rajtam és hiába szeretnék nem foglalkozni velük egyszerűen nem megy. Amikor sétálok az utcán látom a boldog párokat és azt,hogy másnak olyan könnyen megy a nőkkel való beszélgetés én pedig meg sem tudok szólalni és ez nagyon elkeserít. Bevallom őszintén egy kicsit irigykedem is arra akinek olyan könnyen megy. Én pedig egy vesztes vagyok. </p>
<p>Sajnálatos módon nagyon rossz gyermekkorom volt. Édesapám viselkedésének köszönhetően nagyon sok volt a családi konfliktus és sajnos nagyon fiatal koromban többször is láttam azt ahogyan megverte édesanyámat és ez ellen akkor még nem tudtam semmit sem tenni. Viszont elköltözni nem tudtunk mert mindig csak magunkra maradtunk és tűrnünk kellett mindig. És a mai napig is bennem vannak ezek a dolgok. Édesapám viselkedésének köszönhetően sem merek ismerkedni senkivel sem mert ha komolyabbra fordulna a dolog senkinek sem hiányzik a káromkodása és a nagyképű viselkedése. Lehet,hogy a lány és a szülei is olyannak tartanának mint az édesapám de én egyáltalán nem vagyok olyan. Mert ha már az apja olyan amilyen akkor a fia sem lehet másmilyen. Sajnálatos módon több évig titkoltam ezeket a problémáimat de végül elültem és beszélgettem édesanyámmal de sajnos nem igazán jutottam előrébb vele. És mostanában már Ő sem szeretne velem beszélgetni. Az egyetlen személy akiben megbíztam és Ő is elfordult tőlem így sajnos magamra maradtam. </p>
<p>Köszönöm szépen,hogy jó embernek tartasz de én ezt sajnos egyáltalán nem hiszem el saját magamról. Annyira megváltoztam az évek alatt sajnos a negatív irányba,hogy ha megdicsérnek már azt sem tudom elhinni és elfogadni, Egyszerűen hihetetlen számomra,hogy nekem egyszer talán lesz egy párkapcsolatom. És azt sem tudom elhinni,hogy valaha engem szeretni fog egy nő olyannak amilyen vagyok. Persze változatlanul a mai napig sem ismerkedem senkivel sem,inkább elzárkózom az egésztől annak ellenére,hogy nagyon bánt az egész. </p>
<p>&#8221; is érzed, hogy jó lenne emberekkel együtt lenni csak be vagy “fosva” hogy…pl. nem lesz közös témátok, vagy félsz a csúfolódástól stb &#8221; Teljes mértékben így van. De inkább a könnyebb utat választottam és elzárkózom mindenki és minden elől. Nagyon sokszor szeretek egyedül lenni mert úgy érzem akkor vagyok a legboldogabb. Amit a fejembe veszek még ha nem is helyes döntés akkor sem engedek belőle és a végsőkig kitartok mellette még akkor is ha tudom,hogy ezzel csak saját magamnak ártok vele. Úgy gondolom,hogy csak a saját magam ellensége vagyok,viszont szakemberhez nem is igazán akarok fordulni mert valamilyen szinten mára már beletörődtem és elfogadtam az egész helyzetemet. Tisztában vagyok vele,hogy belőlem soha sem lesz egy értelmes felnőtt ember. De inkább elzárkózom a saját kis világomba. </p>
<p>&#8221; Jó lenne beszélgetned vki olyannal, aki tudja miről beszélsz! Az tuti segít. &#8221; Sajnos senkit sem ismerek aki ilyen helyzetben lenne mint én. Az utóbbi napokban elkezdtem szedni a Frontint végső elkeseredettségemben. Tudom,hogy nem helyes amit csinálok és nem várhatom a gyógyszertől a megoldást a problémámra de legalább nem vagyok annyira feszült és nem is szorongok annyit egész nap. Persze ez hosszú távon nem fog jóra vezetni de nagyon el vagyok keseredve és más módszerhez nem tudtam folyamodni.</p>
]]></content:encoded>
	</item>
	<item>
		<title>Szerző: 8adikHenrik</title>
		<link>http://www.varoszoba.hu/2017/09/04/ezeket-a-gatlasaimon-hogyan-valtoztathatnek/#comment-25387</link>
		<dc:creator><![CDATA[8adikHenrik]]></dc:creator>
		<pubDate>Thu, 21 Sep 2017 12:12:12 +0000</pubDate>
		<guid isPermaLink="false">http://www.varoszoba.hu/2017/09/04/ezeket-a-gatlasaimon-hogyan-valtoztathatnek/#comment-25387</guid>
		<description><![CDATA[Szerintem az lehet a gond, hogy gyerek korodban olyan közegben nöttél fel, ami tőled távol áll és ezzel birkózol. Ezért gondolod, hogy te vagy a kivétel és azt, hogy ez nem jó. Pedig csak egyszerűen máshogy gondolsz és máshogy kezelnél dolgokat. 
Sajnos kevés szülő veszi komolyan a gyermeke gondolatait, érzéseit. Azt hiszik néhányan, mindent jobban tudnak egy gyereknél. Na mindegy.
Szerintem vki a környezetedben elvár/elvárt tőled dolgokat, vagy csak maga a környezeted vár el tőled vmit. És ezt te komolyan is veszed. Pedig nem is kéne.
Tuti nagyon jó ember vagy, csak az lehet ilyen zárkózott. És ha ebbe belegondolsz, akkor miért épp te zárkózz be?
Viszont fontos lenne minél előbb elkezdened szocializálódni, mert az egyszerűen kell az embernek. Gondolom te is érzed, hogy jó lenne emberekkel együtt lenni csak be vagy &quot;fosva&quot; hogy...pl. nem lesz közös témátok, vagy félsz a csúfolódástól stb. Erre azt tudnám mondani, hogy mindig is lesznek kellemetlen emberek az életedben, de mindig lesznek jók is. És persze mindig a rossz a feltűnő mindenki számára. Pedig ott a jó is mellette vhol, vki másban.
És mindig lesz olyan ember is a környezetedben, akivel nem fogsz tudni jókat beszélgetni. Ez természetes, ne aggódj. Én kevés emberrel tudok olyan dolgokról beszélni, amik engem érdekelnek. És nem kedvelem az &quot;átlagot&quot;.
Mi hozza el a változást? Azt hiszem mindenképpen egy pozitív gondolat fogja ezt neked elhozni.
Szerintem próbáld megismerni magad. Próbáld külső szemmel szemlélni magad és néha tükrözd a viselkedésedet magad felé és mond el a véleményed &quot;saját magadról&quot;. Rá fogsz jönni magadtól a megoldásra.
8 éve volt pánikbetegségem, kb. 3-4 hónapig elég keményen és utána is kavarogtak bennem pánikérzések olyan 10 hónapig összesen. Gyógyszert nem szedtem. Egyszerűen megszoktam az érzést és figyeltem a dolgokat (külső szemmel). Mikor tör rám, mi lehet az oka...ebben az időszakban tanultam meg elereszteni olyan dolgokat, amikre előtte azt hittem hogy fontosak (ezek mindennapi életből származó dolgok). Vagyis nem azt hittem, hogy fontos, hanem egyszerűen (így utólag belegondolva) feleslegesen foglalkoztam vele. És nem is lett semmi, hogy aztán eleresztettem egy csomó mindent. De éreztem, hogy nyugodtabb vagyok. És amikor megint agyalni akartam vmin, akkor csak elhessegettem az egészet..így idővel elmúltak a pánikérzések.
Valami fontos! Nekem az segített nagyon sokat, hogy egy ismerősöm átjött hozzám, akinek elmeséltem az első rohamomat, amikor még azt gondoltam hogy súlyos szívbetegségem van...és ő megnyugtatott azzal, hogy rajtam kívül ismer mégnéhány embert (én is ismertem őket), akik ugyanebben szenvednek.
Jó lenne beszélgetned vki olyannal, aki tudja miről beszélsz! Az tuti segít. Én a gyógyszert nem ajánlom, de elhiszem hogy van az az állapot , amikor már nem nyújt más segítséget. Pedig de van. 
;)]]></description>
		<content:encoded><![CDATA[<p>Szerintem az lehet a gond, hogy gyerek korodban olyan közegben nöttél fel, ami tőled távol áll és ezzel birkózol. Ezért gondolod, hogy te vagy a kivétel és azt, hogy ez nem jó. Pedig csak egyszerűen máshogy gondolsz és máshogy kezelnél dolgokat.<br />
Sajnos kevés szülő veszi komolyan a gyermeke gondolatait, érzéseit. Azt hiszik néhányan, mindent jobban tudnak egy gyereknél. Na mindegy.<br />
Szerintem vki a környezetedben elvár/elvárt tőled dolgokat, vagy csak maga a környezeted vár el tőled vmit. És ezt te komolyan is veszed. Pedig nem is kéne.<br />
Tuti nagyon jó ember vagy, csak az lehet ilyen zárkózott. És ha ebbe belegondolsz, akkor miért épp te zárkózz be?<br />
Viszont fontos lenne minél előbb elkezdened szocializálódni, mert az egyszerűen kell az embernek. Gondolom te is érzed, hogy jó lenne emberekkel együtt lenni csak be vagy &#8220;fosva&#8221; hogy&#8230;pl. nem lesz közös témátok, vagy félsz a csúfolódástól stb. Erre azt tudnám mondani, hogy mindig is lesznek kellemetlen emberek az életedben, de mindig lesznek jók is. És persze mindig a rossz a feltűnő mindenki számára. Pedig ott a jó is mellette vhol, vki másban.<br />
És mindig lesz olyan ember is a környezetedben, akivel nem fogsz tudni jókat beszélgetni. Ez természetes, ne aggódj. Én kevés emberrel tudok olyan dolgokról beszélni, amik engem érdekelnek. És nem kedvelem az &#8220;átlagot&#8221;.<br />
Mi hozza el a változást? Azt hiszem mindenképpen egy pozitív gondolat fogja ezt neked elhozni.<br />
Szerintem próbáld megismerni magad. Próbáld külső szemmel szemlélni magad és néha tükrözd a viselkedésedet magad felé és mond el a véleményed &#8220;saját magadról&#8221;. Rá fogsz jönni magadtól a megoldásra.<br />
8 éve volt pánikbetegségem, kb. 3-4 hónapig elég keményen és utána is kavarogtak bennem pánikérzések olyan 10 hónapig összesen. Gyógyszert nem szedtem. Egyszerűen megszoktam az érzést és figyeltem a dolgokat (külső szemmel). Mikor tör rám, mi lehet az oka&#8230;ebben az időszakban tanultam meg elereszteni olyan dolgokat, amikre előtte azt hittem hogy fontosak (ezek mindennapi életből származó dolgok). Vagyis nem azt hittem, hogy fontos, hanem egyszerűen (így utólag belegondolva) feleslegesen foglalkoztam vele. És nem is lett semmi, hogy aztán eleresztettem egy csomó mindent. De éreztem, hogy nyugodtabb vagyok. És amikor megint agyalni akartam vmin, akkor csak elhessegettem az egészet..így idővel elmúltak a pánikérzések.<br />
Valami fontos! Nekem az segített nagyon sokat, hogy egy ismerősöm átjött hozzám, akinek elmeséltem az első rohamomat, amikor még azt gondoltam hogy súlyos szívbetegségem van&#8230;és ő megnyugtatott azzal, hogy rajtam kívül ismer mégnéhány embert (én is ismertem őket), akik ugyanebben szenvednek.<br />
Jó lenne beszélgetned vki olyannal, aki tudja miről beszélsz! Az tuti segít. Én a gyógyszert nem ajánlom, de elhiszem hogy van az az állapot , amikor már nem nyújt más segítséget. Pedig de van.<br />
 <img src="http://www.varoszoba.hu/wp-includes/images/smilies/icon_wink.gif" alt=";)" class="wp-smiley" /> </p>
]]></content:encoded>
	</item>
	<item>
		<title>Szerző: Colos</title>
		<link>http://www.varoszoba.hu/2017/09/04/ezeket-a-gatlasaimon-hogyan-valtoztathatnek/#comment-25337</link>
		<dc:creator><![CDATA[Colos]]></dc:creator>
		<pubDate>Thu, 07 Sep 2017 08:57:55 +0000</pubDate>
		<guid isPermaLink="false">http://www.varoszoba.hu/2017/09/04/ezeket-a-gatlasaimon-hogyan-valtoztathatnek/#comment-25337</guid>
		<description><![CDATA[Hello, javaslom, hogy először barátkozz meg önmagaddal! Gondolj arra, hogy nincs semmi komolyabb betegséged . Nekem hasonlóképpen alakult ki a skizofréniám, mint amit te itt felvázoltál. ( 15-20 éves koromig bezárkoztam ) Vigyázz erre! Ha meg gyúrsz, akkor lesz önbizalmad is. A csajokon szerintem ne akadj le , ha nem foglalkozol vele , akkor egyszer csak lesz csajod is . Nem kell leakadni rajta!]]></description>
		<content:encoded><![CDATA[<p>Hello, javaslom, hogy először barátkozz meg önmagaddal! Gondolj arra, hogy nincs semmi komolyabb betegséged . Nekem hasonlóképpen alakult ki a skizofréniám, mint amit te itt felvázoltál. ( 15-20 éves koromig bezárkoztam ) Vigyázz erre! Ha meg gyúrsz, akkor lesz önbizalmad is. A csajokon szerintem ne akadj le , ha nem foglalkozol vele , akkor egyszer csak lesz csajod is . Nem kell leakadni rajta!</p>
]]></content:encoded>
	</item>
</channel>
</rss>
