Amikor nagyon kicsi voltam sokszor végig kellett néznem azt ahogy édesapám megverte édesanyámat. Akkor még sajnos nem tudtam mit tenni ellene és volt olyan amikor én is sokszor meg lettem verve. Az iskolában is sokszor ért bántalmazás. Sokszor fizikálisan is. Ezért is távolodtam el az emberektől.

Bevallom őszintén sehova sem vágyom,hogy elmenjek. Megszoktam a 4 fal közötti életet és nekem így lett tökéletes.

Valamiért észrevettem azt,hogy az utóbbi pár hónapban nagyon elindultam a negatív irányba. Korábban mindig vágyakoztam arra,hogy lesz egy barátnőm akit szerethetek és megoszthatom vele az életemet és Ő is viszont szeret engem és esetleg közösen tervezhetünk a jövőre nézve mivel én mindig is komoly párkapcsolatra vágytam az egyéjszakás kalandoknak nem vagyok a híve és nem is vágyom rá. Viszont az utóbbi időben bárhol vagyok egyetlen egy lány sem szimpatikus nekem. Semmilyen érzelmet nem váltanak ki belőlem és persze tisztában vagyok vele,hogy senkinél sincsen esélyem.

A szexre visszatérve nem hiányzik és nem is vágyom rá. Bevallom még szűz vagyok de semmilyen késztetést sem érzek az iránt,hogy nekem intim kapcsolatba kellene kerülnöm bárkivel is. Nincsen meg bennem az a vágy,hogy kipróbáljam milyen is lehet. Pornó filmet is nagyon ritkán nézek és maszturbálni is ritkán szoktam mert örülök ha a férfiasságomat nem látom. Szóval minden téren kevés vagyok a lányokhoz és semmit sem tudnék nyújtani. Próbálom elfogadni vagy beletörődni a helyzetembe de nem igazán akar sikerülni.

A kérdésem az lenne,hogy miért alakulhatott ki nálam ez a hozzáállás és hogyan lehetne ezen változtatni? Szeretnék visszatérni a helyes útra mert belátom azt,hogy ez sok jóra nem fog vezetni amit én csinálok. Megkérek mindenkit,hogy ne csináljon viccet a helyzetemből mert így is nagyon rossz minden nap ezeket átélni.

Válaszaitokat előre is köszönöm szépen.