Szerző: Odeon

Odeon — Sun, 18 Mar 2018 11:37:15 +0000

Az előző levelemhez képest eltelt 2 hónap, ez a két hónap az életem egyik legnagyobb tanulási időszakát jelentette. Tudatosan kezdtem feldolgozni az eseményeket.
Először ami nagyon sokat adott: “Ha fáj szeretni” című könyv illetve ennek a folytatása, ” Még mindig fáj szeretni” és a legnagyobb segítséget, mindemellett “Én, a megbélyegzett” adta. Ezek olyan szakirodalmak,”irományok” amely alkalmasak arra, hogy elolvasva rengeteget segítsen, megérteni mi is történt velem, abban a kapcsolatban. A Borderline személy működésének zavarairól, definíciójáról, tüneteiről és kapcsolatrendszeriről. Érdekessége minden könyvnek, hogy azt sugallta, hogy egy egészséges ember nem tud ilyen kapcsolatban működni, és a szakkönyvek utolsó fejezete arról szólt, hogy hogyan szakítsunk és a szakítást, hogyan dolgozzuk fel. A könyv világított rá, hogy a hullámhegy és hullámvölgy nem rólam szólt, a túlzott szerelme és a ragaszkodása illetve a gyűlölete, agresszivitása ami ellenem irányult, az sem. Ahhoz, hogy a lelki terrort, manipulációt, amelyet ellenem végzett megfelelően kezdjem el feldolgozni, terapeutához kellett járnom. Egy idő után már nem a személy iránti szerelmem, hanem a cselekedetei jutottak eszembe. Voltak bizonyos események, amik annyira megragadtak, hogy előjöttek többször. Félelem, az agressziójától,, a szemében lévő zavarodottságától. Sokáig maradt az a kép meg, mikor másfél órán kezdve alázott és nem mertem semmit mondani, mert tartottam attól,hogy fizikális erőszakra kerülhet sor, nem mondhattam sem jót, sem rosszat a saját lakásomban, nem tudtam lépni, bekerítve éreztem magam. Sokszor jutott eszembe az is ,hogy inkább ütött volna meg, mert az a seb hamarabb begyógyult volna.Mindvégig a kapcsolatban ambivalenciát éreztem, amely két területre irányult: tudtam, hogy ez a kapcsolat nem jó, nem egészséges, abnormális és másnak ezt a viselkedést nem engedném meg, de a szívem, szerelmi érzéseim már nem engedtek az eszemnek. Pozitív, hogy mindig egészségesnek éreztem magam, voltak céljaim, terveim az élet mindennapjaira. Bár belül felemésztett ez az egész ambivalens viselkedés, érzés: 4 kg-t lefogytam, étvágytalanság, álmatlanság, alvási zavarok. A hullámzás nálam is megjelent, de aztán megnyugtattak a szakemberek, hogy egy ilyen ambivalens kapcsolatból máshogyan nem lehet lereagálni. Voltak olyan időszakok, mikor megmenteni szerettem volna, máskor pedig dühös voltam rá. Elkezdtem magamon is figyelni a borderline tüneteket, és tudatosan figyelve jöttem rá, hogy nálam ez nem jellemző. Ezek a tünetek, viselkedési minták a gyászfeldolgozásról szól, annak ahogyan feldolgozom a traumát. Már rég túl vagyok azon, hogy magam hibáztassam amiért ez a kapcsolat,így alakult, már nem kérdezem meg, hogy mit és hol rontottam.
Bár a hangulatom egy héten néhány órára még rossz hangulatú, de már újra mosolygom, újra kezdek azzá válni , aki igazából előtte is voltam: mosolygós, kiegyensúlyozott, optimista ember. Azonban ehhez kellettek a szakkönyvek és még kell a terápia.
Mit is tanultam ebből a szerelmi “borderline” kalandból? 1. első perctől kezdve tudatosabban figyelek az eszemre, 2. ezek a szélsőséges viselkedések nem rólam szólnak. 3. fontos tudatosan jöjjünk ki egy kapcsolatból. 4. szakmailag megéreztem, hol vannak, mik azok a határok, amelyek épek és nem épek. 5.Mást nem büntetek amiatt , amiért ilyen dolgokon mentem keresztül. 6. Barátaim támasztéka, mekkora erővel bír, mint egy “védőháló”.
Ez a két hónap segített abban, hogy ne utáljam, hogy ne érezzek dühöt, hogy megértsem, hogy neki sem jó és könnyű.
Senkinek nem mondom, hogy ez a jó út, amit tettem, de magam ezt éreztem. Sokat jelent, hogy az adott borderline személy hol tart a folyamatban, mennyire tud stabil lenni. Van olyan barátom, akin nem lehet érezni, de van olyan ismerősöm is, aki nem képes beilleszkedni.
Mindenkinek saját maga kell eldönteni, mit tud és szeretne megtenni a másikért, mennyit képes önmagából feladni, átadni…én az elején túlzottan is sokat…mára már nem.

Hozzászólás: Borderline szerelem

Szerző: Odeon