depresszió

Téma címkék:
2018.06.07. 11:44

Nem akarok senkit se untatni a nyomorommal, de úgy érzem, hogy ezt most le kell írnom, hogy beszélnem kell erről valakivel. Elég rosszul vagyok az utóbbi időben. Társas házban lakom, és a szomszédból állandó gyereksírás szűrődik át, lassan teljesen megőrülök ettől, mert folyton előhozza belőlem a gyerekkori emlékeimet. Minden nap arra kelek, hogy remeg az egész testem és meg kell várnom, amíg a párom elmegy dolgozni, mert nem akarom, hogy lássa milyen állapotban vagyok.

A nap nagy részét is az ágyban töltöm, ha van itthon édes, akkor beviszem magammal az ágyba és megeszem, ha nincs akkor nem is kelek fel. Régebben vicces videókat néztem az ágyból, vagy motiválós videókat, hátha használ valamit, de már erre sem veszem a fáradtságot… csak fekszek és néha bőgök, minden ok nélkül csak sírok és nem bírom abbahagyni…

próbáltam erről beszélni a párommal, de ő nem érti ezt, azt mondja, hogy “gyenge vagyok” és “szánalmas”. Ha kikelek az ágyból, attól kezdve egy rettegés a napom további része. Főleg, amikor a párom hazaér. Már nem is tudunk rendesen beszélgetni, mert folyton attól félek, hogy utál és meg fog ütni, ha megszólalok. Ezért amikor beszélgetünk sosem tudok a témára vagy rá figyelni, csak fáj a mellkasom, annyira ver a szívem a félelemtől, és csak arra tudok figyelni, nehogy rosszat mondjak. Arra gondolok, bár ez lehet nem így van, de lehet azért félek ettől, mert az apám sokszor megütött ok nélkül. Meg a testvéreimet is. A tudatommal tudom, hogy a párom nem fog megütni, mert ő nem az apám, kicsit sem hasonlítanak, ezért próbálom legyőzni magam, de néha olyan erős ez a félelem, hogy amikor hazajön direkt hosszan fürdök vagy úgy csinálok, mintha olvasnék valami fontosat egy másik szobában, vagy felhívom az anyámat és órákig beszélek vele a semmiről. Azt veszem észre magamon, hogy próbálok láthatatlan lenni, mint gyerekkoromban, meg visszafogni a mozdulataimat, és ez annyira borzalmas érzés.

Egy időben jobban voltam, tudtam örülni, felvettem a kapcsolatot a gimis barátnőmmel, meg a tesómmal, de már nekik sem írok… nincs senki az életemben, aki tudna segíteni. Tudom, hogy elsősorban magamnak kell ezt megoldani, de nem megy, mert túl erősek azok a hangok a fejemben, hogy “úgyis meg fogok halni” “nincs értelme semminek” “inkább ne keljek fel, akkor nem fog baj történni” vagy “mondd le ezt-azt a programot, mert csak udvariasságból hívtak meg, jobban éreznék magukat nélküled” meg “ha elmész csak tönkreteszed a kövér fejeddel a szórakozásukat”…

Mára is lenne programom, de csak azt figyelem hogyan mondhatnám le. Bevittem az ágyba egy csomag kekszet és áfonyát, és mindet felfaltam… most meg sírok, hogy kövér vagyok. Annyira utálom magam. Nem tudom hogy szabaduljak ki ebből a körből. Folyton olyanon jár a fejem, hogy vajon érdekelne-e bárkit is, ha meghalnék, de mindig arra lyukadok ki, hogy örülnének és mindenki tapsolna és csak az anyukám jönne el a temetésemre, de ő is mérges lenne, mert egy temetés NAGYON drága… egy csomószor csak az tartott vissza az öngylkosságtól, hogy ez sok pénzbe lenne a rokonaimnak. És ha dolgoznék erre szeretnék félretenni. Akkora fájdalom, ha spórolni akarok és megkérdezi a párom, hogy miért nem tudok nyugodtan vásárolni, mert nem mondhatom el neki, hogy ez jár a fejemben… hogy a temetésemre akarok félretenni… pedig vannak terveim meg vágyaim, szeretnék elmenni egyszer egy meleg tengerpartra, és látni medúzát, meg végiggördeszkázni valami szép helyen, ahol mindig süt a nap, egy lakókocsiban lakni és utazni… de úgy érzem, hogy nem érdemlem meg ezt, meg “úgyse fog ez megtörténni” meg ez “gyerekes álmodozás” meg haragszom magamra, hogy: “miért nem bírsz felnőni, ilyen vágyakkal semmirekellő vagy!” meg “úgyse fogom elérni, mert csúnya vagyok és buta és beteg”, és inkább csak fekszek az ágyban és sírok vagy van, amikor már sírni se tudok és csak nézem a plafont és így telik le az egész életem. Nem tudom mit tegyek.

#26889 hjalmar hozzászólása: 2018.06.13. 18:53

Csak valamiféle önszeretetről is kell, hogy szóljon az, hogy bár sokat gondoltál rá, eddig mégsem lettél öngyilkos.
Én először 1998-ban akartam öngyilkos lenni, utoljára a múlt héten…Akkor azért nem tettem meg, mert elképzeltem, ahogy felvágott erekkel fekszem a szoba padlóján, és rám találnak a hozzátartozóim, láttam a múlhatatlan fájdalmukat, és sajnáltam őket. A szüleim már rég elmentek, szóval bármikor eltűnhetnék, kevesen hiányolnának.De aszok a kevesek kicsit azért hiányolnának.
Amiatt maradok, mert minden szenvedésem, küszködésem, félelmeim, komplexusaim, meg az ezekből adódó karcosságom ellenére mégis kijön belőlem egy értékes aktivitás, amit másokkal megoszthatok.
A Rengeteg pszchológustól meg pisiátertől ezt az egyet tanultam meg, hogy arra az értékre kell koncentrálni, ami benned van, te is értékes vagy, csak meg kell keresned, hogy miben vagy jó. De ehhez ugye alap, hogy ki kell szállnod az ágyból.

EN-ek
#26890 EN-ek hozzászólása: 2018.06.14. 03:00

NANÁ h nem. mki tuggya (a ki n 1 majjom) h mind szh! a bodrik csakka muznak + KUSSolnak év10ek át! – erről híresek ;)

idcat
#26978 idcat hozzászólása: 2018.07.17. 15:33

Szia hjalmar, köszönöm, hogy válaszoltál és elolvastad a történetemet! Sajnálom, hogy csak most reagálok, elég rosszul voltam és minden közösségi portálról eltűntem egy időre. Nekem nem volt valódi kísérletem, csak passzívan, meg hirtelen felindulásból, de eltervezett kísérletet nem hajtottam végre. Főleg gyerekként próbálkoztam meghalni, akkor még önzőbb voltam. Csuklómat belevertem üvegszilánkba ilyen nagyon sok volt, ha eltört egy pohár, piperetükör gyorsan eldugtam pár szilánkot és beleveregettem a kezemet. Sok gyógyszert vettem be, nemtom miket, gyerek voltam, kiloptam anya szekrényéből, mélyen vagdostam magam, meg rozsdás dolgokkal, ilyesmi. És sok passzív dolog, persze ez nem számít annak, csak a gondolatok közben pl. direkt a villamos/busz/kocsi előtt mentem át piroson, vagy nem zebrán forgalmas úton, rozsdás késsel vagdostam magam, nem ittam napokig, 7. emeleten kívülről tisztítottam a lengőablakot. stb. tehát ami csak így passzívan megtörténhet. De szerintem ilyeneket mindenki csinál, ha rossz időszakon megy át.
Nem tudom elképzelni, hogy bárkinek fájdalmat okozna, ha látna meghalva. A hozzátartozóimat ismerve csak azt tudom elképzelni, hogy rém dühösek. Hogy eddig etettek, eddig ruháztak, és micsoda haszontalan életem volt, most meg még a temetést is ők fizessék! Ezt tudom elképzelni. Párom nem mérgelődne, ő szánalmat érezne, mint mindig amikor feljön ez a téma (nyilván nem vele, de van egy barátom, akivel szoktunk ilyenről beszélni, és előfordult, hogy feljött ez a téma vele a párom előtt is ő meg rögtön: “de szánalmasak vagytok!”)

EN-ek
#26980 EN-ek hozzászólása: 2018.07.19. 07:00

WAO! n semi (naddon álat) bébi-bige lehetté te SE annakidején…:O

sziw +lestelek vóna alúlról! (mármint a mikora ablakot puccoltad a levegőbe állva) :D

(mongyuk ÉN ijeneket ezekből sohse szoktm csin, de bizt bennem vana liba):

freza
#26887 freza hozzászólása: 2018.06.13. 00:41

Szia!

Ha gondolod, szívesen beszélgetnék veled. Nem tudom mennyire van kedved hozzá. Ha tudok segítek. Adj egy címet ahová írhatok neked.

EN-ek
#26861 EN-ek hozzászólása: 2018.06.08. 03:00

bizony, nincs is jobb anál! + 1 gya-gya bodrinál. :)

feltéve HA n hízik agyon, mert lusta és zab áll nagyon… :P

idcat
#26862 idcat hozzászólása: 2018.06.08. 15:20

44.8vagyok 162 centihez… 40 szeretnék lenni min. 35 aztán 32, 30. de már 4 éve nem tudok 43 alá menni. Viszont 4 éve nem is mentem 46 fölé, ez is valami. Leaglábbis jobb, mintha lemennék az álomsúlyig, aztán a kórházban megint 50-nek kéne lennem, hogy kiengedjenek :( Sajna már rájöttem, hogy a súlyt, amit el akarok érni, azt nem lehet se elérni, pláne nem megtartani, mert az én szervezetem azzal már nem tud működni. Már 40-nél elkezdte felmondani a szolgálatot a testem anno. Hullott a hajam és semmihez sem volt erőm, az ujjaim mindig lilák voltak, fáztam, a bőröm is csúnya volt, ahol a csontom hozzáért kisebesedett stb… de így 43-46 között ingázva teljesen egészséges vagyok testileg, csak a kinézetem csúnya. Rendesen eszek meg minden… mondjuk nem sportolok, szóval nem vagyok izmos, de az sem tetszene. Olyan alak tetszene, mint ez: https://i.pinimg.com/originals/de/c0/ae/dec0aec14acf3a6b6cc133c5ae796e0d.jpg

EN-ek
#26864 EN-ek hozzászólása: 2018.06.09. 03:00

hihi karaj! :O

ribbanca válogassa… van a ki jól Lvan 30 kiLÓval is, a másiknak 60 is sokk.
ezeXerint nekeda 40-45 a ideál. (IS)

ittvan példul eza szegény (néhai) ribi. a mellett h tök nyomi feje van, RÁadásul miután tejesen +bondult és LEzüllött, még marha ÁLAT csöwi a lakja IS lett!! (iggen kivánatos lenne – DE mint monttam, sajn má +holt szegényKE) :(

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

Precognox

Close
Close