Hozzászólás: Borderline és szorongásos depresszió

Szerző: Viktor27

Viktor27 — Fri, 15 Feb 2019 02:47:03 +0000

Hát rá kerestem,esetleg van róla valami topic itt vajon?

Szerző: anton

anton — Sat, 09 Feb 2019 11:10:14 +0000

Ha rákeresel a kifejezésre, találhatsz róla írásokat szakemberektől.

Szerző: Viktor27

Viktor27 — Fri, 08 Feb 2019 02:09:28 +0000

Szia, és mit lehet ezzel kezdeni? Van rá valami megoldás?

Szerző: anton

anton — Tue, 05 Feb 2019 15:44:00 +0000

Szia Viktor!

A pszichológiai zsargonban ezt ruminációnak nevezik.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Rumin%C3%A1ci%C3%B3_(pszichol%C3%B3gia)

Szerző: Viktor27

Viktor27 — Mon, 04 Feb 2019 06:39:27 +0000

Sziasztok, én egy még nem diagnosztizált betegségben szenvedek, ugyanezek tünetek nagyrésze megtalálható nalam is,csak nálam annyi pluszban van hogy nagyon sokszor nem tudok túl lépni egy fejembe vett témán és akár több napig kattogok rajta, kellemetlen ez az egész és kiegészít.

Szerző: EN-ek

EN-ek — Sat, 05 Jan 2019 07:39:14 +0000

HEJJ! be régen is volt 1 jó kiss Vidámpakk! vamikkor HAJJdanába még poccok korába. a zidejét SE mléxik… na pesze má akkor se ült FEL mindennek!
aka jálással csak csínnyán ám!! n mki ojan kirájj mint ÉN (van akin + is láccik!) – - -
“hulla Pejhes fehér ló!” (kifingott a télapó)

Szerző: sadgrl

sadgrl — Sun, 30 Dec 2018 20:32:45 +0000

Szia! Bocsánat a hosszabb kihagyásért!
Nagggyon nagyon dióhéjban azért nem jöttem fel az oldalra mert pár hónapja úgy tettem mint akinek semmilyen mentális problémája nincs… És úgy gondoltam ha kicsit szinészkedek saját magam előtt is akkor jobb lesz. Egy-két fokkal tényleg jobb, hogy kicsit kiszálltam az érzelmek világából. De nyilván teljesen nem tudtam megszabadulni a rossz érzésektől :/
Így van az egészséges emberek nem annyira tudják felfogni mi is ez, egy barátnőm akivel már nem tartom a kapcsolatot, volt hogy messengeren azért nem írt vissza mert nem tudta mit irjon (nem volt véleménye se a dolgokrol, elég indokolatlan…) ezért inkább magamra hagyott a depressziós gondolatokkal.
Ez a téli időszak engem is kikészít, de engem leginkább a hízás miatt ilyenkor megállás nélkül eszek ez is szerintem egy pótcselekvés lehet, annyira nem vészes de én látom magamon és ilyenkor mindig csökken az önbizalmam amitől jönnek vissza az erősebb hangulati hullámok
De végülis ha már valamiért hálát lehet mondani, ez az oldal. Senkit sem szeretnék megbántani nem örülök annak hogy nektek sem jó teljesen minden, de annak örülök hogy sorstársakat látok itt és nem érzem teljesen egyedül magam, és az érdeklődés is jól esik és az is hogy saját történeteiteket elmesélitek!
Neked sincs minden veszve, azért látod magad teljesen elviselhetetlennek mert gondolom a környezetedben lévők sem voltak elég türelemmel veled. Nem volt minimum egy ember aki megnyugtasson ha rossz valami :/
Személyszerint engem az nem vidít fel ha más is sajnálni kezd, eleinte nyilván jólesik és jobb lesz, de ha ez sokáig igy megy az nagyobb szánalmat kelt bennem magammal szembe és mégjobban sajnálni kezdem magam :/ szóval szerintem ilyenkor az jobban beválik ha valaki azt mondja pl: ma egy vidámpark?
Hogy teltek neked az ünnepek, jobban érzed magad az írásod óta?

Szerző: sadgrl

sadgrl — Sun, 30 Dec 2018 20:13:20 +0000

Szia! Először is ne haragudj, hogy ilyen későn de jobb később mint soha!
Ez hogy láttad anyukád idegösszeroppanását szerintem a szánalom, féltés, és szégyenérzet egyszerre keveredett és egy ennyi idős gyereknek ha valaki nem mondja meg hogyan kell ezt kezelni sajnos magától kezd a kis fejében stratégiát kidolgozni arra hogyan fogja fel :/ és ugye ez nem annyira megy, vagy nagyon tévesen….
Nekem ha eszembe jut egy ilyen mélyen elraktározott sérelem majdnem hogy zavarba vagyok tőle és el is hessegetem.
És valahol itt kezdődhet a probléma, hogy ezeket a dolgokat akkor sem tudtam feldolgozni és felnőtt fejjel is nehézséget okoz és amint előkerül gyorsan vissza a szőnyeg alá :/
A középiskola nekem is egy külön fejezet ezzel ne érezd magad egyedül durván nem aláztak meg vagy ilyesmi, sőt inkább én álltam ki az olyanokért akiket már nagyon csesztettek. De úgy általában olyan barátaim voltak akik mindig kilógtak a sorbol vagy így vagy úgy… ezért mindig egy számkivetett voltam én is. Akit kibeszéltek ha nem volt ott stb. rosszindulatú megjegyzések. Flegmának mondtak a hátam mögött, aztán eszükbe nem jutott volna velem váltani néhány szót. Talán akkor tudták volna hogy ez a visszahúzódó viselkedés a szorongás miatt van és nem azért nem szólok hozzájuk évekig mert lenézem őket…. bár voltak olyan helyzetek is hogy megutált a tesi tanár is viccesen hangzik de annyira nem volt az… mert egy futóversenyről eljöttem egy osztálytársammal mert elkezdett esni az eső és le is fujták később csak ugye mi előbb leléptünk. Másnap tesi órán csak az ÉN nevem hangzott el a másik osztálytársam mintha ott se lett volna, és igy hangzott a mondat: oké akkor most az egész osztálynak 2 órán keresztül fegyenc edzés. És hogy köszönjétek meg osztálytárs-nőtöknek. Ja és ennek fejébe ki is ment a teremből, de mielőtt elhagyta a termet azt mondta hogy rájuk bízza mit csinálnak emiatt velem szerintem mondani se kell de kurva anyazastól elkezdve minden volt. Ekkor utáltak a legjobban. Szerencsere testileg nem bántottak de ez is épp elég volt. (ez 11 edikben volt)
9-10 -ben mondhatni az egész évet végig lógtam, valamiért szerettem a bajt csinálni de ez ilyen tipikus kezdődő borderline viselkedés… ezért se birtak az osztálytársak, meg elfogadni se tudtak, eleinte rockeres kinézetem volt, aztán picit punkos és egyre kirívóbban öltözködtem hogy akkor utáljanak csak még jobban, de ez már a szüleimnek is szólt, pl fordított kereszt-nyakláncot hordtam a családi ebédnél. De összevetve nem néztem ki rosszul, ezt nem azért mondom, csak hogy ne ugy képzelj el mint egy szakadt punkot akit a parkban látsz mert igényes voltam (ne essen félre értés nincs velük semmi bajom)
Az én anyukámnak is ez volt a stratégiája ha összevesztünk, nem szólt hozzám hetekig. És szerintem egy családban az lenne a normális ha ezek a szavak el tudnának hangozni: bocsánat, szeretlek.
Egyetlen vitánk se volt megbeszélve, csak kb mindig el lett felejtve. Csak hogy én nem tudom neki elfelejteni azokat a szavakat amiket ilyenkor kiejtett. A szeretleket szerintem sosem hallottam tőle Én arra emlékszem tisztán hogy 10 évesen mondtam neki utoljára, de az hogy ő a 22 évem alatt mondta volna, nem rémlik. Emlékeznék rá…
Én is örülök hogy itt van a barátom de elég nagy hullámvölgybe vagyunk… és ezáltal eléggé instabilnak érzem ezt a kapcsolatot IS. És egy ideje nagyon magányosnak érzem magam. Úgy érzem feltétel nélkül senkire se számíthatok. Mert ha vele szakítunk akkor ennyi akkor egy darab bizalmasom sincs. A “barátaim” messze vannak már nem olyan mint régen, mindenkinek meg van a maga élete.
én a barátság kötésekkel vagyok így sajnos mint te a párkapcsolat alakitásban. Szinte ugyanigy :/ Én is általában barátokkal vagyok dühkitöréses, és sokszor igazam is van csak túl van reagálva :/
A hangulatingadozások miatt teljesen megértem hogy lemondtál talikat, ilyen állapotba nem lehet, nekem erről szólt ez az évem :/ volt hogy inkább felmondtam egy munkahelyen emiatt mert olyan sokszor volt hangulatingadozásom h munkára képtelen voltam… ez a vádaskodás is eléggé ismerős, az a baj hogy én ezt az egyet nem vagyok hajlandó belátni: azt hogy ha van egy megérzésem egy barát cselekedeteivel kapcsolatban (velem szemben) és úgy érzem tisztán látom a helyzetet és ki is derül hogy a szorongás nem volt alaptalan akkor ez nem csak egy tévképzet. És ezért akadok ki azonnal ha már jelét látom valami turpisságnak, elárulásnak, mert már előre szorongok hogy tuti ez meg az van a háttérben….. Mert sajnos a mai világban senkiben se lehet megbízni Szeretném hinni hogy az emberek jók és jót akarnak… És akkor itt jön a szélsőség a dologba, mert ezzel a gondolattal szembe naiv is vagyok, nagyon hamar bizalmat szavazok (ami hamar el is illanhat, attól függ), sok dolgot elmondok (nem mindent, azért van határ) de a bókokra és egyéb szép szavakra nagyon fel tudok ülni, és mint egy kislány úgy viselkedek vagy mint aki most hallott először bókot Ez egy kicsit összetett, most nem is térnék ki rá mert már igyis hosszú a hozzászólás
Ird le mi volt a pszichiáternél!

Szerző: Holdsugar

Holdsugar — Thu, 20 Dec 2018 13:03:12 +0000

Szia Monmona!
Amikor felerősödnek a tüneteid az orvosod igazít a gyszer adagon? Emelés hatására ez elmúlhat. Tünetmentes időszakban lehet, hogy csökkenteni is lehet.
Elhiszem, hogy nehéz lehet ezt elviselni. Van valami stratégiád ilyen esetekre? Valami, ami a pörgést lefogja? Vagy kihúz az ágyból passzív napokon?
Nekem olyan tüneteim is vannak, amiket nem egyértelmű, hogy mánia okoz, de kizárni sem tudták. Gondolatrohanás (cikáznak a gondolataim, elveszítem a fonalat), mozgáskényszer és nulla monotonitástűrés. Mintha valami belülről húzna, pörgetne de ilyenkor nem vagyok aktív. Inkább gátlólag hat, mivel pár percnél tovább ugyanazt nem tudom csinálni. Enyhe formában folyamatosan érzem és időnként napokra vagy hetekre eléggé felerősödik.
Üdv,
Holdsugár

Szerző: Monmona

Monmona — Wed, 19 Dec 2018 17:26:02 +0000

Szia sadgirl, aktív vagy még az oldalon? Mi történt veled írásod óta? És a többiek? Én is nagyon szeretnék valakivel beszélgetni a bipoláris tüneteimről, mert beleőrülök, hogy nincs senki körülöttem akinek elmondhatnám azt ami bennem zajlik. Ezt egészséges emberek egyszerűen nem értik meg. Most a téli időszakban iszonyatosan erősödtek a tüneteim, gyors váltakozással, hol be gyorsult vagyok szorongással és pszicho motoros mozgásokkal- amiktől megőrülök – hol megmozdulni nincs kedvem s közben szidom az egész világot magam körül. Ugyan ki tudna elviselni,amikor én sem tudom elviselni magamat????? :O Szedek gyógyszert már 6 éve legtöbbször stabilizál, de ijesztő amikor összeomlok!!!!!!!