Hozzászólás: Láthatatlan

Szerző: Lathatatlan

Lathatatlan — Sat, 25 Aug 2018 06:35:02 +0000

Köszönöm a hozzászólást, anton!
Nos az igazság az, hogy jártam pszichológushoz. A nyár most kimaradt bizonyos okokból, de szeretnék visszamenni hozzá. Pontosan azokról beszélgettünk, amit említettél, de a megoldáshoz sajnos nem jutottunk még el.
Én is látom, amit írtál. Sokan nem élnek ilyenkor tartós kapcsolatban. A gond nálam két oldalról jelentkezik. Egyrészt velem egyidős és nálam fiatalabb ismerőseim igenis ilyen kapcsolatban élnek, és így folyamatosan ezzel találkozom, amitől kevesebbnek érzem magam. A másik, hogy nemcsak tartós, de semmilyen sem jön össze. Nem vagyok egy hárpia, nincsenek eget rengető igényeim, komolyan. És tartós barátságokat is képes vagyok kötni. De férfiakkal valahogy sosem megy. Legalábbis élőben. Az igazság az, hogy feszült leszek mellettük, és nem egészen tudom, miért. Kicsit olyan, mintha “felvértezném” magam. Mint mikor nekiállsz valaminek, és előtte veszel egy nagy levegőt. Remélem, érthetően írom le.
Igen, sportolok “hobbiszinten”. Korábban konditeremben, most itthon.
Megint érdekes, amit írsz, mert pontosan az egyetemen keresek munkát. Az interjúkig általában el is jutok, de ott valahogy megakad a dolog. Külföldre nem szeretnék menni egyelőre. Itt vannak barátaim, és visszatart, hogy esetleg őket is “elveszítem”.
Hát itt tartok. Elnézést kérek, ha esetleg “túl sok információt” osztok meg itt, de elhatároztam, hogy ezen a fórumon a lehető legőszintébben írok, hogy megoldásokat találhassak.

Szerző: anton

anton — Mon, 20 Aug 2018 15:35:08 +0000

Szia!
Ne haragudj, hogy ilyen közhellyel indítok, de nem lehet, hogy egy pszichológus segítene megtalálni a kiutat ebből a helyzetből? Az egészen kilátástalannak tűnő, nyomasztó hullámvölgyeken is túl lehet jutni. Talán az intimitáshoz, társas és párkapcsolathoz való viszonyulásodat is jó lenne tisztázni. Mi lehet a problémák hátterében?
Számos ember akad, aki a húszas évei vége felé még nem él tartós kapcsolatban, én is ismerek olyanokat, akik hasonló korban vagy akár harminc fölött találtak párt. Hasznos lehet, ha van valamilyen érdeklődési köröd, hobbid, aminek a révén csatlakozhatnál egy közösséghez. Sportolsz valamit?
Tudom, hogy nehéz elhinni, de ennyi idősen, vagyis harmincon innen, diplomával a kezedben még bármit kezdhetsz az életeddel. Azt írod, jól érezted magad az egyetemen. Volna lehetőséged ott álláshoz jutni? Esetleg külföldi munkavállaláson gondolkodtál már?

Szerző: EN-ek

EN-ek — Fri, 17 Aug 2018 22:00:39 +0000

“Gyáva népnek NINCS hazája, a ki NYUSZI nincs baráttya!!!” <– ezt véssétek Q jól bele a pici bucitokba!

n lenne ideje végre má a asztalra baszni?? (. ezért n viszi e-za rattyi ószág SESEMMIRE má' 1000 éve! SE)

Szerző: Lathatatlan

Lathatatlan — Fri, 17 Aug 2018 13:45:11 +0000

Szia, Spirit.

Köszönöm, hogy reagáltál a történetemre. Főleg azért, mert a soraidból úgy érzem most először, hogy van valaki, aki szó szerint “átérzi”, amit én. Leginkább azt, hogy nem tekintem egyenrangúnak magam a többi emberrel. Minden bizonnyal ez lehet a probléma gyökere. A tapasztalatok azt diktálják, hogy számomra nagyjából elérhetetlen, ami igazán boldoggá tenne és ami másoknak “csak úgy” megvan.
Most jöhetnék olyan közhelyekkel, hogy ne add fel, előbb-utóbb jobb lesz, és hogy igenis megérdemled mindazt, ami örömet jelenthetne Neked.
Ez akár így is lehet, de az én “billentyűzetemből” ez álszent lenne, mert én sem hiszem el. Helyette azt mondom, hogy TÉNYLEG nem vagy egyedül. Ha számít ez Neked, itt megtalálsz.