Transz

Téma címkék:
2018.09.14. 15:34

Én vagyok a tanár és a diák felelet közben. Kóstolgatom az önmagamba tett bizalmat, ami azt a csökevényes életkedvet is száműzi szellememből. Feloldódom, mint egy pezsgőtabletta, és hagyom, hadd domináljon ez a határozott “én” a szilárd meggyőződéseivel. A másik szenved a kontroll alatt; már rég szünet következne, de a csengő nem szólal meg soha, nem menekülhet hát sem a fogvatartó, sem a fegyenc. Jobb, ha nem is veszünk róla tudomást, és csak elmerülünk, hagyjuk, hogy az események kövessék egymást.

Mert hazugságok karmazsin folyama az élet. Sosem tudhatod, mi történik valójában. Tiszta sor, tűnik tiszta fejjel, aztán hirtelen felfedezel néhány oda nem illő darabkát úszkálni magad körül, mintha penész ette volna be magát a csempét körülvevő fugába. Lassacskán apró lyukakat erodál a kőbe, azon keresztül nézel – immár szubjektív – valóságodba.

Vonz az új, torz kép, amit fest. Édesanyád keblén töltött perceket juttatja eszedbe, amikor végleg beleégett az arca az agyadba. Azóta is perzsel. Nem akarsz, nem tudsz elszakadni, így kihasítod magadból az utolsó vészharangként szolgáló funkciót is: a fájdalmat. Volt, nincs többé kín, csak a megmásított emlékek, feltételezések. Alkímia létezik, gondolod most már magadban. Másképpen nem jöhet létre ilyen metamorfózis.

A sarokban gubbasztasz láncra verve. Hideg van, kemény a csempe, a lábaid szanaszét lilultak, de már nem is érzed. Csak nézel a repedéseken át egy torz világba, az árnyaktól és kísértetektől rettegve, megdermedve.

Fel-felvillan egy szikra körülötted. Intelmek? Tanácsok? Megjegyzések? Vaktól származók. Bár azt remélted, ő sem segíthet.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

Precognox

Close
Close