Szia Holdsugár,
teljesen egyetértek Veled, mert Angel8888 azokkal a gondolatokkal valóban teljesen fel fog épülni, amelyeket Te írtál neki.
Szeretném kiegészíteni hozzászólásodat ezzel (lévén, hogy frissen – tüdő – műtött vagyok, akit arcon csapott a hirtelen diagnózis – mert egész életemben egészségesen éltem eddig is!), hogy hiperventillálásra a legjobb megoldás: https://docplayer.hu/1742261-Asztma-nelkul-buteyko-modszerrel.html. – Nagyon nehéz eleinte, de kitartással a rohamok megelőzhetők és mérsékelhetők. Tényleg: fejben dől el minden + a fentiek szerinti gyakorlással mindez meggyorsítható. Az a gond, hogy mindig kapkodunk, sietünk, türelmetlenek vagyunk. Ilyen voltam én is. Nem kell! Nyugi. Javaslom még a jógát és a tai chi-t, mert mozgással sokkal könnyebb “uralni” a helytelen légzést, ami mindennek az alapja. – – – Sok sikert Angel8888. Nagy lélegzetet venni nem egyenlő a mély légzéssel.

Nagyon jól estek a szavaid, köszönöm neked. Sok oka lehet és szerintem van is, többször próbáltam levezetni magamban, nagyon sokat gondolkodtam rajta.
Sok okot azt hiszem meg is találtam.
Ezeket szívesen leírom, akár privátban neked, nem hiszem, hogy mindenkit érdekelne.
18 éves korom előtt is voltak jelei, csak akkor még nem tudtuk, hogy ez mi, a szüleim nem vittek el orvoshoz, nem tudtuk kezelni a helyzetet.
A nagyon nagy gondom az, hogy akárhogyan próbáltam megfejteni, egyedül nem tudom.
Gyönyörűen és nagyon okosan el tudom magamnak mondani mi miért van, milyen a múltam, a családi helyzetem, minden, öröklődés stb., de azt, hogy ezzel mit kezdhetnék – nem tudom.
Az biztos, hogy túl nagy az igazságérzetem, nem tudom elviselni az élet igazságtalanságait, túl őszinte és érzékeny vagyok.
Úgy érzem, hogy ebben a világban nagyjából életképtelen.
A legtöbb ember a saját céljainak elérése érdekében gerinctelenül átgázol a többieken – ami valahol teljesen érthető – de vannak Elveim, lehet ezt úgy is csinálni, ami nem gusztustalan, hanem csak célratörő és korrekt, emellett viszont határozott.
Egy kis faluban nőttem fel, Pécshez közel, ahol a maguk kis primítv módján sokszor ezerszer értékesebb emberek éltek, mint ahol most élek, Budapesten.
Sajnálom, ha valakit megsértek, de az itt élő emberek többsége csőcselék és nem azért, mert vidékről feljönnek a parasztok.
Sajnos nagyon sok esetben azt tapasztalom, hogy akiben értéket találok a fővárosban arról kiderül, hogy eredetileg nem fővárosi.
Természetesen vannak kivételek, a saját tapasztalataimról beszélek, lehet, hogy csak én vagyok ebben ilyen szerencsétlen és a rossz emberekkel állok szóba vagy állnak szóba velem.
Mert ilyenkor, ha valaki ilyet olvas és érintett egyből jönnek a kommentek, hogy miért mondunk rosszat erről meg arról, de én ugyanúgy mondok “rosszat” a falumbéliekről is stb. szóval ha valaki kicsit is logikusan áll a dolgokhoz, akkor ezeket felfogja, megérti és nem támad.
Nagyon érdekel a pszichológia, talán jó is lehetnék benne azért, mert ha valaki odajönne hozzám kezelésre, akkor teljes mértékben megérteném, hiszen én is átélem, átéltem konkrétan, amit ő.
Több trauma ért, ami sok emberrel megesik, de mindenki másképpen dolgozza fel.

Az első, amire emlékszem, amikor 16 éves koromban majdnem megfulladtam Pécsen egy fürdőben, ami hullámokat generált és senki sem segített, pedig tele volt a medence úszni tudó, felnőtt emberekkel, akik hallották, hogy azt kiáltom, kérem segítsenek, meg fogok halni, de átnéztek rajtam, pedig észrevettek.
A légszomj lehet innen ered, de ugye az én esetemben ha pl. ez egy kiváltó ok, akkor szeretném tudni és segítséget kérni szakembertől abban, hogy ezt hogyan tudnám feldolgozni, ha ennyi év után mondjuk nem sikerült.

A második ilyen trauma az első szerelmem volt, 18 évesen ismerkedtünk meg, nekem senkim sem volt addig, és nagyon szép kapcsolat volt, de elkezdtem attól rettegni, hogy elveszítem őt, mármint kényszerképzeteim lettek arról, hogy mi lesz, ha ő majd meghal, teljesen irreális dolgok. (nem megcsalás, nem ilyenfajta dolgok) 6 és fél éves kapcsolat volt.
És ezzel egyidejűleg trauma volt ugyanekkor, hogy Vele/Érte feljöttem a kis faluból és nyugalomból a fővárosba – sokat olvastam arról, hogy sok pánikbeteg ettől lesz pánikbeteg, a nagyvárostól, a változástól, viszont már itt élek 12 éve, itt vannak a lehetőségek (a legtöbb), nem szeretnék megfutamodni és visszamenni a félelmeim miatt.

Igazából innentől kezdve pedig kissé káosz, de talán ezeken kívül egy olyan dolog sem volt, ami ezt gyökerekben okozhatta volna.
Gyermekkorom jó volt, a szüleim együtt vannak, a maguk módján szeretik egymást, civakodnak néha, anyagi nehézségek, de tényleg ritkán jól elvannak.

Ami még eszembe jutott többször, hogy születésemkor magzat vizet nyeltem és akkor majdnem megfulladtam – elméletek szerint a születés is trauma ugye és az ott érő hatások is okozhatnak dolgokat az emberben.

Illetve, ami befolyásoló, hogy az anyai nagymamám velünk élt sok éven át és ő nagyon szorongásos, nyugtatókat is szedett, rossz élete volt és nagyon negatív és egészen kicsi korom óta el kellett viselnünk a negatív halállal kapcsolatos gondolatait, amire én másképpen reagáltam, mint a két testvérem, én vagyok a középső, mindhárman lányok vagyunk, ők jobban figyelmen kívül hagyták a mamát, én figyeltem rá – sajnos.
Sokszor megijedtem ekkoriban a haláltól.
Örökletes is ugye, nagymamámnál is van gond és anyukám is küzd hasonló dolgokkal, de ő nem szed rá gyógyszert, néha tör csak rá, próbálja kezelni és elég jól sikerül is neki.
Ő sokkal egyszerűbb ember nálam – ami szerintem sok esetben JOBB.

Köszönöm, hogy drukkolsz, remélem te jól vagy és nem pánikbeteg.

Ha szeretnél még kérdezni akár itt, akár e-mailben is szívesen beszélgetek veled.

Melinda – Angel csak egy felhasználónév, amit a regisztrációhoz beírta, gyorsan

nos ÉN ugye n értek ehhe (ÁLserénység=kirájság;) DE sztem neked tök PÁNIKBETEGSÉGed van hihi!
DE ami igazán gáz és szomorú, h – a hatalmas tudásom & aranyszivem ellenére – mégse tok neked konkrét “frankó” tanácsot adni… EB bea feka országban manapság MINDEN +történhet (+ is történik!) és már SEMMIN se csudálkozik a mber fia/jánya! – és azé beteg, mer ez a sokk szarság RÁmegy a agyára
max. 1üttérzésemet tom KIfejezni. (monnyuk már ez is több, mint a mit ezek a kuruzslók tudnak!)

Télleg a mi a ún. orvosokat illeti: ahhoz KÁR futkosni, LF se tudnak!! kivéve a lóvét bezsebelni! (bár ABBA naddon ügyesek!;) HA ez +vigasztal, a ÉN kib* súúújos insomniám (króniKUSS Lalvástalanságban senyvedés) SE éppen babapiksóta, és szivesen Lcserélném vmi kellemesebbre…

Üdv, és szintén

Kitartás! (Éljen Szálasi)