Történet archívum: 2010. január

Ördögi kör a borderline

Téma címkék: Borderline  

34 éves , gyermektelen nő vagyok. 25 éves korom óta diagnosztizált Borderline. Többször voltam kórházban, évek óta különböző gyógyszereken élek: Xanax, trazodone, lorazepam, Zoloft, és már emiatt sem tudtam teherbe esni soha.

Van, hogy hónapokig tünetmentes vagyok, de nagyon szélsőségesen, szenvedélyesen viselkedek a párkapcsolataimban, ezért többször elhagytak. Általában ez generálja a betegségemet. Elhagynak, majd jönnek a gyilkos gondolatok: én idéztem ezt elő, én vagyok a hibás, jön a lelkiismeretfurdalás, az üresség, a szétesés: és őrlöm magamban ugyanazt: miért nem viselkedtem másképp? És a forgatókönyv minden szakitáskor nagyon hasonló: ülök egyedül, szinte szétrobbanok a belső feszültségtől és a tehetetlenségtől: aztán felöltözöm,kifestem magam olyan szépen, ahogy csak tudom és elmegyek  a barátaimmal szórakozni. Leiszom magam,amennyire csak tudom,aztán másnap jön a másnaposságnál is rettenetesebb üresség és magány érzés, amely annyira elviselhetetlen, hogy egyedül a  borotvapenge tudja enyhiteni.

Folyton tele van vágásokkal mindkét karom. Utána önvád és undor fog el. Értelmetlennek érzem az életet. Vágyom a szerelemre, de folyton szembe kell néznem azzal a ténnyel, hogy a szerelmet saját lehetetlen viselkedésemnek köszönhetően vesztettem el. Olyan ez, mint egy ördögi kör. Igy érzem magam kb. 3 napig, aztán lassan kezdek magamhoz térni. Látszólag túllépek a problémán, teljesen problémamentesen végzem a munkám és élem az életem, de a mélyben ott fészkel végig az üresség. Eltelik néhány hét és én újra ott ülök a kedvenc szórakozóhelyemen és az egész kezdődik előlről. Szeretném, ha vége lenne egyszer.

2010.01.31 22:53 | hanna Hozzászólásai

Izérzékelés megváltozása

Téma címkék: ízérzékelés  

Tavaly ősszel megtapasztaltam egy nagyon kellemetlen, bár fájdalommentes tünetet. Bármit ettem, keserű volt. Teljesen elment a kedvem az evéstől. Más tünet nem volt. Előtte nagyon gyakran ettem köménymaggal készült zöldséglevest. Egy alkalommal éreztem, hogy furcsa íze van a levesnek. Mintha benzol vagy valami más vegyszer került volna bele. Először nem tudtam, mitől lett ilyen íze. Aztán rájöttem, hogy a boltban vásárolt gyári csomagolású köménymag volt kezelve valamivel. Az egész adagot kidobtam. Azóta rendszeresen megszagolom a fűszereket, mielőtt bármihez hozzáadom. A keserű íz érzése hetekig megmaradt. Lassan, de folyamatosan enyhült. Mára teljesen elmúlt. Tanulság: vigyázni kell minden ennivalóval. Ha rossz íze vagy illata van, inkább nem eszem meg, bármennyibe került... (jártam már így gyönyörű gesztenyével is...)

Forgó szédülés, bppv vagy menieres?

Téma címkék: forgó jellegű szédülés , Bppv  

Tavaly nyáron számomra teljesen szokatlan "élményben" volt részem. Reggel felébredtem, feküdtem az ágyban, és forgott velem a szoba. Felkeltem, alig bírtam menni. Folyamatosan kapaszkodnom kellett. Rámjött a hányinger. Hányás után vége lett a forgó szédülésnek. Utána még 4 napig minden nap jelentkeztek ezek a tünetek, és egyre tovább tartott a szédülés. Utolsó nap koradélutánig sem múlt el, és már a hányás sem segített, utána is megmaradt a szédülés. Rákerestem az interneten, mi segíthet. Elkezdtem egy spciális forgó szédülés elleni tornát. (Epley-manőver). Emellett naponta fél órán át végeztem Norbi-tornát. Naponta többször végigcsináltam a teljes EFT sorozatot (Emotional Freedom Technic). Ezt máig is csinálom, minden nap.

A forgó szédülés 5 nap után teljesen megszűnt, de még hetekig bizonytalannak éreztem a járást. Utólag azt gondolom, hogy átmeneti fagyöngy mérgezésem lehetett. Értisztítónak ittam minden nap forró fagyöngyöt is tartalmazó gyógyteát. Emellett szedtem a fokhagyma-galagonya-fagyöngy kapszulát. Mindkettőt abbahagytam teljesen. Azóta tudom, hogy fagyöngyöt csak hidegen áztatva lehetett volna inni.

Parkinson kórom folytatása

Téma címkék: Parkinson-kór  

Amint azt megígértem írom tovább a történetem a PK betegség életemre, mindennapjaimra való hatásaival. Amint említettem az első 3 évben semmi gondom nem volt. Ekkor azonban (a mai napig nem tudom miért) a feleségem minden testi-lelki kapcsolatot megszakított velem. Nem volt könnyű, de hozzászoktam, hogy csak köszönő viszonyban voltunk ezután. Beletemetkeztem a munkába, minden különjáratot elvállaltam, akár busszal akár kamionnal. Ezen kívül szerelő is voltam a cégnél és a 0.6 ha szőlőt se felejtsük el mint "szabadidős" foglalkozást. Mentek a napok, hetek, hónapok gyorsan és az állapotom egyre romlott. Amikor vége lett aktív pályafutásomnak, akkor ért a legnagyobb sokk. Én aki szinte az egész addigi életét aktívan, rengeteg utazással töltöttem  egyik napról a másikra otthon rekedtem. Nem semmi érzés volt, de túl vagyok rajta. Igen, lezártam. Lehet, hogy valamiféle különleges tulajdonságom van, de, ha valamiről úgy döntök, nem foglalkozok vele tovább az úgy is lesz. Siránkozni, panaszkodni nem tudok, ezt meghagyom másoknak, és inkább segítek nekik a lelki gondjaik megoldásában. Most sok időt töltök ezzel, hiszen bőven vannak akiken segíthetek.

Bőrtapasz cukorbetegségre

Téma címkék: Cukorbetegség  

Van-e már Magyarországon bőrtapasz a cukorbetegségre, és ha igen, helyettesíti-e az injekciót?

2010.01.28 23:23 | regos

Cukorbeteg sorstársaimnak

Téma címkék: Cukorbetegség  

Sziasztok!

Prohászka Noémi vagyok, 18 éves. Én 3 éves korom óta vagyok cukros, azóta szúrom magam. Előszőr anyu elvit az orvoshoz azzal, hogy állandoan alszok, még ülve is. Azt mondta az orvos hogy influenza, de utánna félórán belül a rohammentő vittt a korházba, ahol 3 napig voltam komában. 30-cas cukorral vittek be. Az egész családot megviselte, főleg hogy a családban nem volt cukros. Az orvosok azt mondták hogy mandula gyuladás hozta ki. Azóta sok megprobáltatáson mentem keresztül a kőzépiskolától kezdve csúfoltak, de meg probáltam túl tenni rajta magam.

Mindenkinek sok sikert kivánok.

Parkinson kórom kezdete

Téma címkék: Parkinson-kór  

2000-ben a 39-dik születésnapom hetében vált egyértelmüvé a diagnózis, Parkinson beteg vagyok. Lehet, hogy tudatalatt, de nem vettem tudomást róla. Három évig semmi gondom nem volt a betegséggel, hiszen a gyógyszer eltüntette az addíg egyetelen tünetemet a jobb kezem remegését.  Ebben az első három évben, csak a szüleim és a nejem tudta, hogy beteg vagyok. Éltem életemet mint addíg, dolgoztam (buszoztam, kamionoztam, 6000 négyzetméter szőlő)  mint a diagnózis előtt.

Aztán az addigi gyógyszerem hatását vesztette. Át kellett állni levadopa tartalmú tablettára, ami nem is okozott gondot. Az akkori dokim sajnos egy valamire nem hívta fel a figyelmemet. Arra a csekélységre, hogy a lehető legkevesebbet használjam, mert a szervezetem hozzászokik és egyre többet kell bevennem ugyanannak a hatásnak az eléréséhez az idő múlásával. Így aztán kontroll nélkül emeltem a dózist. Ugyanúgy mint az alkoholhoz is hozzászokik a szervezet és egyre többet kíván. Aztán ahogy romlott az állapotom, először a buszozástól tiltottak el, majd a kamionozástól, a szőlőt is el kellett adnom és legvégül a szereléstől is meg kellett válnom.

2008 novemberében betegállományba kerültem 2009 novemberétől eu-rehabilitációs proigramban veszek részt. Ez az új neve a leszázalékolásnak. Tulajdonképpen ezt az állapotot a gyógyszer mellékhatások okozzák,  ugyanis, ha beveszem a gyógyszert ellenőrizetlen túlmozgásom lesz. Ha nem, lefagyok és mozdulni sem bírok. A testem egyszerűen fogalmazva nem engedelmeskedik az agyamnak. Ez tiszta tudattal nehezen elviselhető állapot. Szerencsémre , vagy akaraterőmnek köszönhetően nem adom fel a harcot a betegség ellen, így aztán az olyan kisérő betegségek, mint a depresszió nem súlyosbítják az állapotomat. Röviden ennyi a betegségem története, hogy ez hogyan hat az életemre, az egy másik történet, amit szintén megírok majd.

Okozhatja vírus a Ménier szindrómát?

Téma címkék: Meniere's szindróma , Fülzúgás , Bppv  

Kedves sorstársaim!

Szeretném veletek megosztani az én történetemet is. 2006. szeptemberében súlyos koponyasérülést szenvedtem egy véletlen baleset következtében. Az orvosom szerint mindent összeszedtem a koponyámra, amit csak lehetett: agyrázkódás, agyzúzódás, koponyalapi törés, és lányburki (pókhálóshártya alatti) vérzés. 5 hétig feküdtem traumatológia osztályon, majd mentővel fekve hazaszállítottak.

Az orvosok nem tudtak velem mit kezdeni. Nem tudtam járni, tolókocsiba kényszerültem. 4 hónap elteltével tudtam újból járni, de csak segítséggel. Lassacskán felépültem . A családom, a lányaim szeretete, törődése nagyon sokat segített. A mindennapos fejfájás, zsibbadás, szédülés megmaradt. Ezzel együtt is tudtam volna élni, de 2008. március elején egy délutánon rámtört egy szörnyű érzés. Olyan voltam mint, aki részeg. Nem tudtam megállni a saját lábamon. Éjszaka még jobban fokozódott a dolog, másnap reggel nem tudtam az ágyban felüllni sem. Mentővel kórházba kerültem. Ott azt mondták, hogy semmi köze a balesethez ennek a dolognak (hát én nem így gondolom!).

Az orvosok szerint vírus okozta a rohamot. Lehetséges ez? 1 hétig kaptam a kórházban infúziós kezelést, de egy hét után is csak segítséggel tudtam járni. Elkezdtem szedni a Betaserc tablettát, amit a mai napig is eszem. Szédülésem mostanában egyre többször jön rám. Még ülő helyzetben is úgy érzem leesem a székről... Rossz ez a bizonytalanság. A szédülés mellett, a bal fülem nagyon sokat fáj, el van dugulva bal felöl az orrom is. Voltam gégészeten, ahol nem találnak baját a fülemnek. De akkor miért fáj és miért van a fülzúgás? Előjegyeztek infúziós kezelésre, hát remélem, hogy után jobb lesz... Semmi másra nem vágyom az életben, csak szeretném visszakapni az egészségemet!

2010.01.27 11:08 | dotibe

Hepatitis B

Téma címkék: Hepatitis  

Szép jó reggelt!

Nekem a Hepatitis B tipusal kell együtt élnem. Szintén véradó voltam, és nekem még a fáradságot sem vették, hogy értesítsenek, hogy vírus hordozó vagyok, csak amikor a következő alkalommal mentem "segítséget"nyujtani és a szokásos procedúrán átestem, akkor hivatott a professzor és ott közölte velem a tényeket. Mind ez 1985-ben történt.

Semmi konkrétumot nem közölt velem csak, hogy nem adhatok többet vért. Ennyiben is maradt a dolog, míg a férjem 1986-ban besárgult és vírusos májgyulladást diagnosztizáltak nála. Akkor közöltem az Infektológussal, hogy JA! nálam észlelték a vírust egy évvel ezelött. Akkor nézték meg a családomat, azaz a két pici gyerekemet is és kiderült, hogy ők is hepatitisB vírushordozók. Hogy konkrétan honnét szedtük össze a mai napig nem tudnak választ adni. Szexszuális úton a részemről kizártam, mert a férjem volt az első férfi az életemben, és ez forditva is igaz. Vérátömlesztésen nem esett át egyikünk sem. Ezek után el jártunk gondozásra egy darabig, de semmi érdemleges nem történt.

A házasságunk megromlott, válás lett a vége, de mégis együtt maradtunk, mert ezzel a "betegséggel" szinte lehetetlen új életet kezdeni. A gyerekeink felnőttek és szegényeknek a megaláztatások sorát kellett végig élniük. A lányom amikor párkapcsolatot alakított ki a fiúnak elmondta a problémáját és a lehetséges következményeket. A fiú vállalta. Született egy fiú unokám, de a korházban úgy bántak a lányommal mint aki leprás. A fiam szintén így járt, és mág sorolhatnám a sok negatívumot amit el kell viselnünk azóta is. Félek már orvoshoz menni mert bármilyen problémánk is van , nem igazán jó ha sok gyógyszert szedünk mert a májban felgyülemlett mérget nagyon nehéz kitisztítani.


Köszönöm hogy "meg halgattatok" és további szép napot kívánok. Andrea

2010.01.26 13:38 | lion62 Hozzászólásai

Hepatitis C virus okozta krónikus májgyulladás.

Téma címkék: Hepatitis  

1993 márciusában, pár év kihagyás után elmentem vért adni. Ez volt a 10. alkalom, s akkoriban  járt egy emléklap és részvételi lehetőség a véradók ünnepségen. Gondoltam, hogy már túl vagyok a szüléseken, igy ezután rendszeresebben tudok vért adni. Na! Ez csak álom maradt. Az ünnepségre szóló meghívó mellé kaptam egy másikat is. Saját érdekemben jelenjek meg a májgondozóban, mert Hepetitis C virus ellenanyagot találtak a véremben.

Az egyetlen bánatom, és gondom ezzel csak  az volt, hogy nem adhatok többet vért. Elmentem a vizsgálatra, de nem lettem "megijesztve". Semmi érdemi felvilágosítást nem kaptam, igy egy pillatatig sem aggódtam, sőt el is felejtettem a "sztorit". Időnként elmentem ellenőrzésre, de semmi nem történt. Sehol nem kérdezett rá senki, igy eszembe sem jutott bárhol, és bárkinek is emliteni. Gondolok itt fogorvosra, epemütétre, sőt szülésreis! stb., ui. nem volt "betegségtudatom" és nem is tett senki érte. Amikor a májgondozóba fél, vagy évente megjelentem, mindig más orvossal találkoztam, és inkább éreztem feleslegesnek a procedurát, mint fontosnak. Amikor elmentem a HO-hoz azzal a panasszal, hogy "tavaszi fáradságról már hallottam, de ősziről nem", tehát valami nincs rendben nálam, mert nem vagyok "fitt" és a"régi". A laboreredményben az addigi emelkedett GGT-én kivül a GPT is emelkedett volt. Mikot ezt megemlitette én mondtam neki, hogy talán a HCV-től lehet. A válasza annyi volt: "ja, tudsz róla, lehet", s megrántotta a vállát.

Én akkor még biztam az orvosokban, különösen benne, hisz barátnak tudtam. Igy többet nem mentem el a májgondozóba, pontosabban 1999 őszéig , amikor egy reumatológiai laboreredményen még magasabb számokat, és sok csillagot láttam. Akkor már a rendelésen lévő orvos közölte, hogy ezzel a "témával" csak a főorvos foglalkozik. Hirtelen "fontosnak" érezhettem magam. A következő héten már kórházlakó lettem, s elindult egy új élet, amit persze akkor még nem tudtam, hogy merre visz és hogyan alakul! A lényeg, hogy 3 sikertelen interferon kezelésen vagyok túl. Az eddig "divatos" formációkat mind kipróbálták rajtam, s "élveztem" a létező összes mellékhatást, aminek egy része nem is múlt el. Az elkeserítő az egészben az, hogy nincs egy határozott, és finanszirozott protokollja a mellékhatások kezelésének, igy a folyamatos dóziscsökkentéssel pedig nem lehet eredményt elérni-nálam! Nem is értem, hogy ilyen drága kezelésnél (több millió forint) ezt jobban meg kellene szervezni!

Lenne egy-két ötletem! Évek óta tagja vagyok az országos betegegyesületnek, de nem látok érdemi előrelépést, igy ott is hagytam. Nem hiszem, ui., hogy csak orvosokból álló vezetés, s a tetejében olyan orvos-elnök aki nem is beteg és nem is szakorvos, tudja és akarja képviselni az én érdekemet. Ezután, itthon, a helyi betegklubban igyekszem hasznossá tenni magamat sorstársaimért is. Kúlönben, 55 éves vagyok, és végérvényesen leszázalékoltak, kemény, 55.000Ft nyugdijjal. 32 éves munkaviszonyom van, 5 saját gyermeket szültem, nevelek és taníttatok a hazának. A HCV-ét egyértelmú, hogy az eü-ben kaptam, csak sajnos nem tudom bizonyítani. Életemet nagyon kilátástalannak látom, főleg annak a tudatában, hogy 30 évi házasság után elhagyott a férjem egy egészségesért.

Örúlnék, ha lennének Sorstársak, akik szintén irnának és alakulhatna egy klub, és megoszthatnánk az élményeinket, talán még jókat is! Üdv mindenkinek: Klmáan

Tényleg csak bipoláris depresszió lenne?!

Téma címkék: Pánikbetegség , Bipoláris depresszió  

Sziasztok.

Úgy alakult hogy muszály lesz ide leírnom a kis sztorimat mert kezd tényleg sok lenni a dolog. Elég hosszú lesz de muszály.

2009-június. Minden a legnagyobb rendben ment olyan szinten hogy tökéletesebb időszakot el sem tudtam képzelni, munkahely, család, barátok szóval minden. Épp egy külföldi kiruccanásra, nyaralásra készültem barátokkal amit már jó fél éve terveztünk. Az idulás előtt 4 nappal belázasodta 40 fok körül és nem is múlt el az indulás előtti napig.-akkor este kezdtem érezni hogy nagy baj lesz ugyanis mintha olómból lett volna mindenem.

Másnap reggel felébredtem iszonyú fájdalmaim voltak és nyaktól lefele gyakorlatilag nem tudtam mozdulni. Mikor valahogy sikerült kb. fél óra alatt elérnem a telefont - ami az ágyam mellett van közvetlenül - hívtam anyámat hogy mi a helyzet, és ő rohant közben hívta az orvost aki közölte hogy azonnal mentő. Amikor édesanyám meglátott a sírás kerülgette olyan voltam mint egy rongybaba szó szerint falfehéren. A mentők nagyon nehezen tudtak a kocsiba berakni, mint mondtam ilyen fájdalmat soha nem éreztem. -->sürgősségi - vérvétel, mindenféle röntgen, lumbálás(senkinek nem kívánom), meg a létező összes vizsgálat, közben az intenzívosztályra kerültem --->sok infúzió, andaxin. A laboreredmény után az orvos közölte hogy leszámítva ahogy kinézek egészségesebb nem is lehetnék. Felvetették egy-két autoimmun betegség lehetőségét de hál isten ezek is negatívak lettek valamint elmondták hogy tényleg nagy volt a gáz mert nem sok kellett hogy ez a - utóbb kiderült -  valmilyen vírus ráhúzodjon esetleg a rekeszizomra vagy a szívizomra. A probléma az volt hogy a magas láz gyakorlatilag mindent kiégetett ami szükséges pl. normális izomműködéshez meg ilyesmik. Nem vagyok orvos de a sok szakzsargonból ill. az orvosok szavaiból ezt szűrtem le. Az infúzió kúra megtette a hatását és már aznap délután lábra tudtam állni de persze még olyan voltam mintha újra tanulnék járni, fogni szóval mindent. És csodák csodája - a következő napra semmi. Majd kicsattantam, az orvosok nem akarták elhinni. Nagyon enyhe szédülésen kívül semmi bajom nem volt.

Aztán még 4 nap idegosztályon megfigyelés alatt majd hazaengedtek. Ennyit elöljáróban.

Betegálomány kb. 3 hétig aztán visszamentem dolgozni. A főnököm csak egy papírt mutatott hogy hol írjam alá.-Persze hogy femondás volt a cég részéről, nagyszerű. Munkanélküli segély mellette folyamatos álláskeresés, ezzel telt a nyár illetve az ősz is. És itt jönne az a dolog ami miatt írni akartam végre egy ilyen oldalra.

A korház óta volt hogy teljen aktív voltam, a körülmények ellenére eléggé jó kedvem volt, ez kb. 2-3 hét vagy több, azán egyik napról a másikra mondhatjuk csettintésre minden az ellenkezőjére fordult. Ami rosszabb hogy az egész világot úgy éltem meg mintha "álmodnék". Elég nehezen tudom leírni hogy pontosan milyen is volt.

Közben súlyos memóriazavaraim alvási problémáim voltak néha elég volt 3 órát aludnom és teljesen kipihenten ébredtem és halytottam egész nap néha pedig akár 8-10 óra alvás után is egész nap ásítoztam. Alvászavarra átmenetileg jó volt a Sedacur forte de attól meg kiütést kaptam szóval hagyjuk. Ahogy ezek a periódusok váltották egymást a jók azok maradtak a régiben, a rosszak pedig egyre rosszabbak lettek. Itthon közölték velem hogy depressziós volnék, mert most tényleg minden összejött. Kb. október november környékén jutottam oda hogy a tünetek sok dologgal bővültek.

A legnyomasztóbbak:

-Folyamatos szédülés, heves nyaki ill. tarkó fájdalom, ájulásérzés, hőhullámok, egyensúlyzavar, járás közben mintha a padló emelkedne vagy süllyedne, pulzáló izommmozgás, elalváskor vagy csak nyugodt állapotban zuhanásérzés, hirtelen magas pulzus, félelem érzet szorongás nem tudom mitől, koncentrációs zavar, sétálok az utcán és mintha ott sem lennék - álmodnám az egészet, korábban kedvelt dolgok iránt közömbös lettem, magasfokú agresszivitás, sírás ok nélkül, spontán kialakuló félelem attól hogy megőrülök vagy hogy mások mit gondolnak rólam, ijesztő gondolatok, folyamatos fülzúgás, fej zsibbadása, nulla libidó.

Itt kezdtem el folyamatosan az internetet bújni hogy mi lehet velem és a legszörnyűbb dolgokra gondoltam. A háziorvosom -aki iszonyúan jó orvos- először vérvizsgálatra, vizelet vizsgálatra küldött szervi bajra gyanakodva. Sztem csak engem akart nyugtatni hogy értsem meg semmi szervi bajom sincs. És nem is volt - tökéletes vér és vizeletkép. Közben még egy MRI vizsgálatra is beutaltattam magam és ott sem találtak az agyamon kívül semmit.

Mikor ez is megvolt már kb. két napig is elvoltam evés nélkül, 3 v. 4 hetet töltöttem fekve a tv előtt és folyamatosan egyre erősödő mondjuk úgy filozofikus gondolatok járkáltak a fejemben. Mindig érdekelt a filozófia de ezúttal szorongással töltött el. (létezéssel élettel kapcsolatos dolgok meg ilyesmi) Hülyén hangzik de nem tudom máshogy leírni.- ez a legrosszabb hogy sok olyan van amit nehezen tudok az orvosomak is elmondani mert nem igazán van rá szó. Na mindegy. A szobámból már csak wc-re jártam ki vagy elmentem a boltba cigiért. kb ennyi. Senkivel nem tartottam a kapcsolatot. Ekkorra teljesen látomás lett a világ. Tudtam hogy nagy a baj. Megkérdeztem az orvosomat hogy tud-e esetleg egy jó pszichiátert (ő sztem az elején teljesen biztos volt benne hogy pszichés problémám van). Innentől kezdve megint csak rossz irányba mentem ugyanis elkezdtem a tünetek alapján felállítani magamnak a diagnózist hogy pszichésen mi is a probléma.(Ide tartozik hogy a családomban csak egy személynél van pszichés betegség, egy másodunokatestvérem skizofrén - ez olaj volt a tűzre, meg voltam győződve róla hogy oda tartok én is.) Most lehet totál idiótának tart, de a kórház óta félek minden apró tünettől vagy jeltől amit nem tartok normálisnak vagy előtte nem tapasztaltam. Elmentem az orvoshoz akit ajánlottak és azt kell mondanom hogy teljesen jó kezekben vagyok.

Volt MMPI, Rorschach, Szondi meg mindenféle teszt, és beszélgettem egy pszichológussal kb fél napot a renelőben négyszemközt akinek mindent el kellett mondanom onnantól ahogy megszülettem. Tekintélyes anyag gyűlt össze, de már a hosszú beszélgetés után mintha jobban lettem volna. Hozzátartozik a dologhoz hogy gyerekként fóbiás tünetek miatt  kezeltek már de ez nagyon rövid idő volt és teljesen elmúlt. Aztán szüleim válása következett.  Utána minden rendben ment sokáig majd 18 évesen párkapcsolati problémák(szakítás) miatt fordultam orvoshoz akkor súlyos depressziót állapítottak meg. Gyógyszer egy darabig aztán csak úgy abbahagytam. Megint rendben ment minden egy darabig aztán 21 évesen megint szakítás,(úgy tűnik nehezen viselem) megint depresszió, gyógyszer amit szintén abbahagytam csak úgy. Most 25 vagyok ez utóbbi óta egyáltalán nem volt tartós kapcsolatom. Valamiért nem akarom. Azóta ahogy komolyodott valami leléptem, de nem ez a lényeg.

A megállapított diagnózis a következő volt:

-Pánik zavar, Szomatizációs zavar, Bipoláris zavar, Nem meghatározott szorongás.

Miután utánanéztem dolgoknak ez sok mindent megmagyarázott.Kb: két másfél hónapja szedek egy gyógyszerkombinációt (xanax, cymbalta, lamolep). Jobb lett a helyzet de nem sokkal. Bár vannak körülöttem akikről tudom hogy szeretnek, a reménytelen álláskeresés helyett suliba járok teljesen abba az irányba kezdtem menni amit végül is csinálni szeretnék és nem gondolok arra hogy meg akarnék halni vagy kárt tegyek magamban.A baj az hogy folyamatosan rajtam van valamiféle furcsa érzet néha erősödik néha gyengül de ott van, nem tudom kiiktatni és főleg magától valamilyen betegségtől való félelemről szól. Olyan dolgokból tevődik össze hogy mi van ha félrediagnoztizáltak és tényleg skizofrén vagyok vagy ilyesmi, néha mintha azok akikről tudom hogy szeretnek elfordulnának és szégyellnének mert problémáim vannak, vagy mintha tudnának valamit rólam amit én nem és a hátam mögött erről beszélnek. Amikor tükörbe nézek mintha nem is én lennék.

Most itt tartok és nem tudom hogy mi lesz, vagy hogy van-e alapja a félelmeimek és ha igen akkor mi jön majd ezután vagy ha nem akkor ezzel kell-e élnem. Lehet elég zavaros amiket leírtam de muszály volt.

Elnézést a helyesírási hibákért de elég késő van.

Köszönöm ha végigolvasta - "meghallgatott".     Minden jó kívánok.

http://www.youtube.com/watch?v=MjIatBqb9pA

2010.01.24 22:38 | LaneStelay Hozzászólásai

Egy ganglion 25 éves története. . .

Téma címkék: Ganglion  

Sziasztok!

Ma találtam Rátok, igaz, hogy kerestem is...

Nekem kb. 25 éves a történetem. Nagyon fájt a bal kezem, nem sokat teketóriáztam, orvoshoz mentem. Szívás, pakolás, műtét 1,műtét 2, minden megvolt, 5 (!!!) hónap alatt, de makacsul ragaszkodott hozzám a ganglionom. A fájdalom ugyan megszűnt, de borzasztó csúnya volt, hogy a nagy "tojás" tetején még volt egy kicsi is a kezemen. Hamarosan aztán kedves vásárlómmá lett egy orosz fiatalember, aki (akkor még) Szovjetúnióban ledoktorált és Zalaegerszegre költözött, és ott kezdte természetgyógyászati pályafutását (tudtom szerint).

Nos, bejelentkeztem hozzá, mindig voltak nála, rengeteg ismerősömet kigyógyított mindenből, így hát, gondoltam, én is meggyógyulok biztosan. Így is lett!!! Heti 4 alkalommal jártam hozzá, mumijó nevű anyaggal, és egy csomó minden mással kezelt, kb másfél hónapig, napról napra kiseb lett, mikor egyszer csak teljesen eltűnt a daganatom!!! Azóta -a mostani napokig- semmi gondom nem volt vele,hála Mihail Zaleszkij nevű Úrnak. Ő azóta (meg tudom érteni) elhagyta sajnos az országot, úgy tudom, Németországban él. Szóval, most van a nagy gond, hogy mit csináljak. . .

Olvastam, hogy volt közületek olyan, aki elmasszírozta. Tőle szeretném megkérdezni, hogy milyen krémet használt és hogy naponta mennyi időt szánt a saját kezelésére?Előre is köszönöm a segítséget, mielőbbi gyógyulást kívánok Mindenkinek!!!

Örökké tartó pánikbetegség?

Téma címkék: Pánikbetegség  

Vajon a pánikbetegség örökké velünk fog élni, míg meg nem hal az ember vagy végleg elfog múlni? Nem szeretném így leélni az életem, hogy "beteg" vagyok! Sok helyen és itt is olvastam, hogy 8 éve, 12 éve vagy még ennél is több éve szenvednek a pánik betegségtöl! Ez már végig kiséri az egész életem? Tényleg nem tudom melyik megoldás a legjobb, milyen gyógyszert szedjek!!!???

Pánikbetegség

Téma címkék: Pánikbetegség  

Ssziasztok... Szlovákiábol írok... zzzz

Én már kb két és fél éve szenvedek pánikbetegségben...  és az utóbbi egy hónapban tudom kezelni a pánikbetegséget barátnőmnek köszönhetően..  Hiszen mióta elmondtam neki hogy megtaláltam a neten hogy mi bajom lehet.. Orvosnál nem voltam ez végett, vagyis voltam, de nem pszihologusnál, hanem csak rendes háziorvosnál, mivel azt képzelem magamról hogy valami baja van a szivemnek,  s voltam teljes kivizsgáláson és azt mondták semmi bajom nincs, csak keveset mozgok, de ezen lehet segíteni...

De nekem a rohamok nem múltak el két éven keresztül. Ha rámtört a roham megmértem a vérnyomásom, s volt hogy egymás után tizszer is és már ott tartottam hogy a kezem jobban fájt mint a roham a lelkemnek. Akkor keresgéltem neten, hogy nekem valami agyi problémám lehet, és meg is találtam hosszú keresgélés után, a tünetek egyeznek.  Az elején persze nekem is irt fel a háziorvos nyugtatot, mivel elmondtam neki hogy néha nagyon szaporán ver a szívem és ezért rosszul érzem magam, de nem segít ez ellen semilyen gyógyszer. Ezt a betegséget csakis erős akarattal lehet legyözni, persze nagyon ritkán még engem is legyöz a roham, de rájöttem hogy csak úgy tudom kezelni, ha harcolok vele, tehát ha rámtör, elösször elkezdem mondogatni magamban, hogy::: semmi bajom, semmi bajom, ez csak a roham és hülyeségeket képzelek, mert semmi bajom... aztán elkezdek valamivel foglalkozni, jelentéktelen dolgokkal, pl:: leülök a számitogéphez és elkezdek kerezsgélni a neten, vagy csinálok kaját, vagy bármit, csak a kezem és az agyam is lekösse a dolog... és már el is múlt..  Persze szokott lenni második hullám is, amivel sokkal nehezebb megkűzdeni, de akkor azt gondolom, hogyha elősször lekőzdöttem, akkor másodszor is lefogom. Szerintem az a legfontosabb, hogy tisztában legyünk, hogy mivel állunk szemben. Ha ez megy, akkor tudatosíttani kell hogy csakis erős akarattal tudunk túl lenni ezen a szenvedésen és jól érezni magunkat.

Persze ez nem megy egyik napról a másikra, nekem is fél évembe tellett mire megtanultam kezelni. Szerintem megelőzni nem nagyon lehet, de ha ránk tör, akkor még azelőtt letudom nyugtatni magam, mielőtt  kibontakozna teljesen, tehát még a halálfélelem előtt jóval. Ezt csakis magunk tudjuk kezelni, az agyunkal kell elhitetni hogy ez csak képzelődés, jól vagyunk és nem lessz semmi bajunk...   üdv zzz

2010.01.19 13:24 | izhevsky

Ez jó lehet pánikbetegségre?

Téma címkék: Pánikbetegség  

TALÁLTAM VALAMIT! NEM TUDOM KIHALLOTT MÁR A Sedatif PC-HOMEOPÁTIÁS KÉSZITMÉNYRÖL? -HA IGEN AKKOR MI A VÉLEMÉNYETEK? TÉNYLEG Jó PÁNIK BETEGEKNEK IS?

Pánikbetegség

Téma címkék: Pánikbetegség  

Pánikbeteg vagyok már 8 éve. A roham általában az éjszakai órákban jelentkezik. Álmomból riadok fel, a szívem hevese ver, a vérnyomásom nagyon magas, reszketek, gyengének érzem magamat, úgy érzem itt a vég. Pszihologushoz is jártam, gyógyszereket írt fel, de így is még jelentkeztek a rohamok, igaz kevesebbszer.

3 évvel ezelőtt egyik alkalommal a doki rossz dózisba írta fel a gyógyszert, és nagyon rosszul lettem. Kettős és cső látásom alakult ki. Felkelni is alig tudtam. A gyógyszereket abba hagytam, de így meg elvonási tüneteim lettek. Azóta, ha jön a roham, akkor beveszek egy nyugtatót és egy vérnyomás csökkentöt. A rohamok után szorongog, hogy mikor jön a következő. Eltelik úgy pár hónap, hogy nem jön, de van úgyis, hogy naponta kétszer is. Voltam természetgyógyásznál, energiát kaptam. Sajnos ez sem segített. Nagyon el vagyok keseredve. Nem tudom mi a kiut. A családom mellettem áll, és mondják , hogy nyugodjak meg, nem lesz semmi bajom, de sajnos ez sem segít , amikor jön a roham. Szeretném, ha lenne olyan gyógyult pánikos, aki leírná a gyógyulását és tanácsokat tudna adni olyanoknak, akik még keresik a kiutat.

2010.01.17 20:37 | voroseva Hozzászólásai

BPPV-vel szenvedő

Téma címkék: otthonápolás , Fülzúgás , Bppv  

Tisztelt BPPV-vel szenvedők !

Szerintem egy betegségnél meghatározó lehet, ki hogyan él és mivel foglalkozik,nem utolsó sorban,milyenek a gének.

Ezért,röviden az életútról: 66-éves férfi vagyok,9 évet egy multinacionális ipari cégnél voltam művezető,folytonos műszakban.Előtte is ezt csináltam,csak állami cég volt.Szüleim szegény földművesek voltak,nekem szakmát kellett tanulni,majd szakma mellett végeztem el a középiskolát a katonaság után és lettem gépésztechnikus.Aktívan fociztam megyei szinten.Családalapítás,két lánygyermek és az ezzel járó teendők.Erröl ennyit.

Seregben leestem a torneszerről pár perces agyrázkódással megúsztam.Régen volt,hogy csak ülve tudtam aludni,úgy fájt a hátam,Donalgin gyógyszer és azóta sem jött vissza.

Viszont itt van a nagy szédülés,BPPV : 1992 körül lehetett,a gyában történt, olyan annyira forgott velem a világ, jobbról balra,nagyon gyorsan,hogy le kellett feküdnöm az ötözőben egy padra a jobb oldalamra,mert csak így szünt meg elviselhetővé a szédülés.Orvos,keringésre gyógyszer,egy hét ágy,de csak a jobb oldalamon,mert ha balra fordultam,vagy fölkeltem,azonnal beindult minden körülöttem.Ezekután még egy hétig kóvályogva, de lábadoztam.Hányinger,hányás nem volt,csak rossz közérzet.Ezután még két alkalommal volt nyugdíjig, 2004-ig.talán ezek kisebb mértékben.

Azt hittem,hogy ezután teljesen el fog múlni,mondván,hogy a bonyolult munka,a számítógépes folyamatirányítás,a zajterhelés, az emberekkel való foglakozás, a fokozott idegi megterhelés megszünt, akkor megszünik a szédülés is.

De nem így történt :nyugdíj után két év elteltével,újra jelentkezett a nagy szédülés az udvar térövezése közben,pontosabban a reggeli fölkelésnél.A jelenség, a gyógymód ugyan az,lásd fent.Majd ezt követően, két kisebb,amiből éppen most épülök föl,de ezek is eltartanak bő egy hétig,csak nem olyan nagymérvüek,hogy ágynak dőljön az ember.

Összegezve: derült égből,villámcspásként jön és mindig a reggeli fölkelésnél jelentkezik.Bár előtte lévő napokban már lehet érezni,hogy nincs együtt az ember, rosszabb a közérzete,valami nincs rendben,instabil állapot van.Az intenziv szédülés reggel fölkeléskor jelentkezik,jobbról balra forgással,forog körülöttem minden tárgy,nagyon gyorsan.Ilyenkor vissza kell feküdnöm,cakis jobb oldalra,mert ha balra fodítom a fejem ismét beindul a forgás.Tehát ha bal oldalamon fekszem,nagyon gyors a forgás,ha lassan visszafordulok jobbra,teljesen megszünik.Ha a szédülés beindúl az biztos,hogy minimum egy hét ágy, lábadozás plusz egy hét,mire visszaáll az eredeti állapot.Egy biztos,csak a sok fekvés,pihenés,kialvás,nyugodtság akár altató,nyugtató szedésével kombinálva hatásos.Megjegyzem,ha tulhajszolom magam,fizikailag,szellemileg,idegileg és nincs meg a kellő regenerálódás,akkor előbb utóbb jelentkezik a szédülés.Az orvosom túl gyenge ehhez,bár most a legutóbbinál megkérdezte,hogy mennyit internetezek,-gondoltam,hogy ettől van a szédülésem-,mire kibökte,hogy BPPV-je van és ha van internet hozzáférése,akkor ott mindent megtalál róla.Ebben igaza volt:mindent elolvastam amit csak lehetett magáról a betegségről,orvosok, betegek véleményéről és a gyógymódokról.

El kell hinnem, a tudományok ez irányú felfedezését,a szédüléssel kapcsolatban,csak azt nem értem,hogy az eddigi vizsgálatok hosszú során miért nem jöttek rá semmire. Ilyenek voltak : Fül-Orr-Gégészet,EKG,CT,Idegosztály,laborvizsgálatok,stb.A végzős orvosok ez irányban nem tanúltak semmit?Vagy ezt egy legújabb felfedezésnek kell tekinteni? Amit még nem tanítottak?

Zárómondatként megjegyzem:elsősorban mindenki legyen a saját maga orvosa és gyógyítója,tegyen is meg érte mindent,hisz még ez esetben is tudomásúl kell venni,hogy a szervezetünk idővel elhasználódik,sok dolgot csak ideiglenesen tudunk kezelni.Valószinü ilyen a BPPV- is együtt kell vele élni és mindent meg kell tenni,hogy elviselhető legyen.

Sorstársi üdvözlettel,kívánok mindenkinek ehhez sok sikert.

pajas@citromail.hu

Imre

 

Találtam valamit a pánikbetegséghez, hátha.........

Téma címkék: Pánikbetegség  

A szojalecitinröl!

Leginkább szója alapú termékekkel tudjuk magunkhoz venni a lecitint, így a vegetáriusok is könnyedén hozzájuthatnak anélkül, hogy húst, vagy tojást kellene fogyasztaniuk. A lecitin megtalálható különféle táplálékainkban is, pl. szója, búzacsíra, kukoricacsíra, teljes kiőrlésű búza, kemény héjú gyümölcsök, földimogyoró, dió, növényi magvak, napraforgó, repce, kukorica, lenmag, babfélék, lencse, borsó, élesztő, tojássárgája, máj.

A lecitin fő alkotóelemei:
Létezik két B-vitamin származék, melyek a lecitin fő alkotóelemei: a kolin (B11 vitamin) és az inozit (B8 vitamin). Számos egyéb előnyös tulajdonságaik mellett az idegrendszerre, az agy működésére, és a memóriára gyakorolt hatásuk ismert. Fő forrásuk a szója lecitin, a tojássárgája és a marhamáj.

Kolin
A kolin, vagy más néven B11 vitamin a szójalecitinben található meg legbioaktívabb formában, szervezetünk leginkább a kolinnak ezt a formáját tudja hasznosítani.

Szükségességét ma már nem vitatják, hiszen kutatások támasztják alá, hogy a kolin nélkülözhetetlen az agysejtek növekedéséhez és akadálytalan működéséhez. Hiánya többek közt memória zavarokat okoz (feledékenység, koncentrálási nehézségek, fejfájás, ingerültség, stb).

Létfontosságú tápanyag a terhesség és szoptatás alatt, ugyanis a csecsemőknek a gyors agyi fejlődésük megfelelő szinten tartásához a napi anyatej adagjukban annyi kolint vesznek magukhoz, amennyit egy átlagos felnőtt használ fel.

Szervezetünk napi szinten 3-4 gramm kolint állít elő, azonban erős mentális és lelki teher alatt a napi szükséglet dupláját is elhasználhatjuk.

A kolinnak fontos szerepe van az agy anyagcseréjében.

Inozit
Agyunk másik fontos táplálékához a B8 vitaminhoz (inozit) elsősorban a hús, a tej, a gabona, a gyümölcsök, a dió- és főzelékfélék fogyasztásával juthatunk hozzá. Az inozit jótékony hatással van az agyműködésre, az idegrendszerre.

Szervezetünkben a bejuttatott szénhidrátból pl. a máj, a vese állítja elő, majd a vér útján jut el a sejtekig. A gerincvelőben, az agyban és az agyfolyadékban nagy mennyiségű tartalékok képződnek inozitból, azonban erősebb leterheltség esetén ezek a készleteink felhasználódnak.

Fontos tudni, hogy az alacsony tápanyagtartalmú vagy félkész ételek fogyasztásával az inozit termelése lecsökken, a koffein pedig kifejezetten pusztítja az inozitot.

Az inozitol nyugató, sőt „vidámító” hatását elég sok kísérlet megerősítette, melyekben képes volt helyettesíteni depressziósok, illetve pánikbetegek gyógyszereit, tudnunk kell azonban, hogy mindez csak igen magas, kb. 12 grammos napi inozitol adagra érvényes.

Kártérítési igény tüdőrák kezelése után

Téma címkék: Tüdőrák  

Tanácsot kérnék. Férjemnél 2006 nyarán nem műthető tüdőrákot állapítottak meg, sugarat nem kapott, kemoterápiát igen. Egy külföldi úgynevezett multicentrikus, randomizált, kettős-vak fázisú gyógyszeres kezelésbe került be, természetesen írásbeli hozzájárulásával. 2006. kora őszén röntgen leletére a doktornő azt mondta, hogy jobbulást mutat. Majd nagyon rövid idővel ezután a kemoterápiát felfüggesztették, mert rosszabbodott állapota. A gyógyszert tovább szedte. 2007. január 9.-én elhunyt a férjem. Halála előtt pár napra hazaengedték, s amikor mentővel vissza kellett a kórházba vinni, igen furcsa volt, hogy első teendője kezelőorvosának az volt, hogy a megmaradt kísérleti gyógyszerét elkérje.

Rettenetes lelki fájdalommal élek még ma is. Iratok rendezése között találtam rá a kórház és a férjem között aláírt több oldalas megállapodásra. Ebben van egy olyan kitétel, amennyiben a beteget károsodás éri a "potenciális résztvevői kör"-ben való részvétele következtében, kártérítésre jogosult.  Anyagilag is padlóra küldött férjem elvesztése. Súlyos betegséggel küzdöttem  és küzdök, banki kölcsön terheli a lakásunkat, én nyugdíjas vagyok. Iszonyatos sok pénzt emésztett fel a férjem betegsége, egy fillért sem sajnálok ebből, mert ezzel kicsit elviselhetőbbé tettem betegségét. Tudja valaki, lehet-e valahová fordulnom a megállapodással, jogos-e a kártérítési igényem?

2010.01.15 08:58 | phönix

EKCÉMA-szakdolgozat

Téma címkék: Ekcéma  

Kedves ekcémás közösség!
Egy szakdolgozat elkészítéséhez kérném a segítségüket! Ötödéves pszichológia szakos hallgató vagyok, és az ekcémásokkal végzek kutatást, azonban nagyon nehezen találok alanyokat. Felnőtt atópiás ekcémásokkal szeretnék egy kérdőívet kitölteni, ami 10-20 percet venne igénybe, és e-mailben küldeném el a vállalkozó kedvűeknek. Kérem, írjanak a következő e-mail címre: mokileki@freemail.hu
Segítségüket előre is köszönöm!
Üdv:
Petra

2010.01.14 23:12 | mokileki

Pánikbetegségre utaló jelek

Téma címkék: Pánikbetegség  

AZT SZERETNÉM MEGTUDNI HOGY HA NEM TUDOK MÁR UTCÁRA MENNI SEM,DOLGOZNI SEM TUDOK  AKKOR MIEN SEGÉLYT KÉRHETNÉK?HALLOTTAM AZ IDEIGLENES ROKKANTSÁGI SEGÉLYRÖL !-EZ VALOBANN LÉTEZIK-E ÉS HOGY KIHEZ FORDULJAK?

Pikkelysömör

Téma címkék: Pikkelysömör  

 

37 éves koromban a könyökömön jelentkezet először ez a bőrbetegség, 1-2 év alatt szétterjedt a testemen.Kivették a mandulámat és ekkor az egész testem tele lett pikkelysömörrel. 2 nyáron hosszú újjú blúzokban jártam.Rengeteg krémet használtam a kiszáradt börömre. Állandóan porszívoztam a pikkelyeket a szőnyegről.Vettem egy hajójegyet Pireusztól Hajfáig és elmentem Izraelbe a holt tengerhez. Pár nap alatt csodálatos javulás történt és azóta is minden évben tengerpartokra megyek. Meg vagyok most elégedve az állapotommal. Sok almát fogyasztok frissen készített gyümölcslé formájában és úgy érzem ez nekem nagyon sokat segít.

2010.01.13 22:53 | cibi

Pánikroham

Téma címkék: Pánikbetegség  

Sziasztok én 22 éves lány vagyok és nekem is pánikrohamom van nekem akkor kezdödöt amikor a mamám meghalt és most az apukámat vesztetem el!Én is segitséget kértem és azóta jobb de még nem szüntek meg a rohamok!Már szeretnék én is normális életet élni!

2010.01.13 10:37 | brigitta

Még egy segítség pánik betegeknek..

Téma címkék: Pánikbetegség  

A pánikrohamnak több változata van. az egyikre ilyen gyógyszer kell a másikra olyan, a harmadikra meg nem kell!!!

Látom, h. csomóan olyanokat írnak, hogy szednek antidepresszánst, meg szorongásoldót IS. ami gáz, mert az egyik típusra ez kell, a másikra az.

több napi keresés után végre találtam egy jó cikket, mindenképp olvassátok el, ebben vannak az altípusok: http://www.behsci.sote.hu/nok/pan_mit_val.htm

(Szendi Gábor egyébként egy komplett könyvet írt a témában..)

Egy másik cikkben, meg megtaláltam, hogy mik azok az egyéb betegségek, amik pánikszerű tüneteket adhatnak. Emberek nem kell parázni, minden második pánikos azt hiszi neki valami baja van a szívével, fejével, stb. valójában valószínűleg semmi fizikai bajod nincs. de ha tutira akarsz menni, menj dokihoz.. ezeknek a kivizsgálását kell kérni:

"A pánikzavart fontos elkülöníteni számos testi betegségtől, amelyek tüneti hasonlóságot eredményeznek. Fontos megemlíteni a mitrális billentyű prollapszusát, amely hasonló tüneteket, ill. szorongásos/kognitív pánikot okozhat. Ki kell zárni a kardiális megbetegedéseket, a pajzsmirigy túlműködést, a hipoglikémiát, a temporális epilepsziát, neurológiai betegségeket (pl. multiplex sclerozis kezdeti szakasza), a légúti megbetegedéseket."

Ha kiderül, hogy fizikailag oké vagy, akkor a fenti cikk alapján nagyon könnyű kitalálni, milyen típusú pánikod van, és mit kell vele kezdeni, mit kell rá szedni. és ha nem azt szeded, akkor nyomás a dokidhoz és kért számon, hogy hogy is van ez? valszeg csak nincs elég idejük, energiájuk mindenkivel ennyire részletesen foglalkozni..

Azoknak pedig, akik arra jutnak, hogy anticipális szorongásos rohamaik vannak (2. típus) továbbra is ajánlom a történetem, amit január 8-án írtam..

puszi belétek

(bea, majd írok..)

Pánikroham

Téma címkék: Pánikbetegség  

Sziasztok én egy 33 éves anyuka vagyok, és 3 hónapja volt egy pánik rohamom, azóta hál istennek nem történt olyan , de egy két tünet azóta is mindennapos. Sokszor nehezen kapok levegőt és ami a legrosszabb nem tudok nyelni, szilárd ételt pedig egyáltalán nem, mert meg akad a torkomon. A pépes ételeket nehezen ugyan de valahogy sikerül. Én homeopátiás kezelésen veszek részt, de úgy látszik ez még nem elég. Szeretném megtudni hogy van -e valakinek hasonló problémája és tud -e valaki nekem segíteni.

Üdvözlettel egy kétségbeesett anyuka!

Történet a pánikbetegségről

Téma címkék: Pánikbetegség  

Kedves  Pánikbeteg Társaim!

Nálam a betegség 2008 Juliusában kezdödött.

Éppen autót vezettem mikor elkezdett zsibadni mindenem majd oda értem a férjem elé az álomásra  ugy estem ki a kocsibol.Férjem azt sem tudta mit csináljon mert erős szivverésem volt ájulás érzet alig kaptam levegőt vert a viz és halál félelmem volt.Kb 10 perces ut most 1 óránkba telt mire elértünk egy orvost.(meg jegyzem ez egy vasárnapi nap volt)Addig el sem tudtam kébzelni van ilyen betegség.De most már sajnos meg tapasztaltam.El kezdtek vizsgálni ki derült elösször is le szakadt a bal válamban az izület 2 helyen,agusztusban találtak egy epekővetés cystat,és még itt van a pánikbetegség is.Van két kicsi gyerekem akiket szeretnék felnevelni.A kislányom 6 éves a kisfiam 2 éves.De selytem mi hozta elő belőlem ez a ronda betegséget.A kisfiamnál 2008 szeptemberében daganatos megbetegedést diagnoztizáltak amit 2009 január 7 én ki operáltak akkor volt kisfiam 13 és fél hos majd pont egy honapjára kislányom került korházban 7 napig infuziozták és mikor ki engették a korházbol a férjemet elk küldte a munkahelye.A szövettanra is várnunk kellet több mint egy honapot szoval nehéz idöszak volt ez nekem és azota sem javult sokat ráadásul kis faluban élünk ahol nagyon sok az idös és beszélgetni sem tudok és ez még jobban rontja az álapotom.Pedig mindig pörgös voltam.Kisfiamra vissza térve hála a jó Istennek  jó indulatu daganat volt.Szoval nagy neghezen be láttam segitség nélkül nem fogok gyogyulni és  elmentem orvoshoz aki adott gyogyszert de sajnos nem multak a rosszul létek  és most kaptam uj gyogyszert remélem ez segitt hisz itt van két kis gyönyörüség akiknek szükségük van rám.Jó hogy van ez az oldal és megb tudjuk osztani egymással a történeteinket.

Sziasztok

Babát vállalni pánikbetegen!

Téma címkék: Pánikbetegség  

Olyan kérdéssel fordulok hozzátok hogy szed vagy szedett e valaki terhessége alatt gyógyszereket pánikbetegségre! Mert mi a párommal kisbabát szeretnénk csak az a baj pánikbeteg vagyok és Rivotrilt szedek nap 3-szor felet és Yarvist 0.75 öst! Szerintetek ha ezek mellett a gyógyszerek mellet lennék terhes akkor beteg lenne a gyerekem?

Vagy esetleg tud valaki segiteni ebben aki hasonlo helyzetben van vagy volt hogy beteg lett e a gyermeke vagy sem? Nekem ugy néz ki sajna gyógyszert muszály szednem! Esetleg tudtok e olyan gyógyszert ami mellett vállalhatok gyermeket?

Válaszokat előre is köszönöm!

2010.01.12 18:35 | ann31

Összefüggés pánikbetegség és pikelysömör között

Téma címkék: Pánikbetegség , Pikkelysömör  

2006-ban lettem pánikbeteg rá két évre pikkelysömöröm lett. az a furcsa hogy a pikkelysömörös nincsen a családban! lehet összefüggés a pánik és a pikkelysömör között. A sömöröm már elmúlt lassan egy éve.azt mondta a börgyógyász hogy ilyen még nem volt a praxisában. szerintetek?

Pánikbetegségem története.

Téma címkék: Pánikbetegség  

Az én betegségem 2006 májusában kezdődött.Heves szívdobogásom és ájulás érzetem volt.Férjem elment dolgozni és én otthon maradtam a gyerekekkel.A lányom 5 éves volt a kisfiam pedig 1.5.Minden reggel heves szívdobogásom volt mellé vagy izzadás,remegés,szédülés.De volt olyan hogy minden tünet jelenkezett.Akkor azt hittem,hogy most már itt a vég,meghalok.De legjobban attól féltem,hogy a gyerekeim előtt kapok szívrohamot és ők nagyon megfognak rémülni.Attól a naptól kezdve nem tudtam egyedül megmaradni otthon.Nagyon sok vizsgálaton átestem,de nem mutatot ki szervi elváltozást.Egy ismerősőm kórházban dolgozik a pszichiátrián és ő segítségével juttam szakemberhezMegtanultam a pánikrohamot nkezelni és gyógyszeres kezelést kaptam.Sajnos minden évben visszatér,de legalább tudom,hogy mi ez.Hiszem én is,hogy meggyógyulunk.  B.A

Hiszem hogy meggyógyulhatunk a pánikbetgségből

Téma címkék: szívroham/szívinfarktus , Pánikbetegség  

Sziasztok! Én most kapcsolódtam be erre a fórumra ahogy nálatok is nálam is először testi tünetekkel kezdődött, végigjártam mindeféle kivizsgálást és a vége az lett, hogy hála istennek semmi szervi bajom nem volt, Mégis ha rámtör a rosszullét a mai napig azt hiszem, hogy meg fogok halni- Nagyon nehéz küzdeni olyankor.

Szedek én is Xanaxot és Stimulotont, voltam Homeopata orvosnál javaslatára szedek a rohamoknál Aconit c30-ast nálam ez nagyon jól bevált csak nem javasolt tartósan szedni. Azt szeretném tudni hogy ti mit csináltok, hogy ha jön a pánik letudjátok győzni, kinek milyen módszere van rá. Szeretnék újra a régi önmagam lenni ha tudtok segitsetek!

2010.01.09 20:38 | margo67 Hozzászólásai

Remélem segítek ezzel a pánikbetegeknek...

Téma címkék: Pánikbetegség  

Sziasztok!

Megosztanék itt valamit, hátha segít. (23 éves vagyok, fiú.)

Egy évvel ezelött javában pánikbeteg voltam. Ennek nyilván vannak fokozatai. Nekem fuldoklásom, meg halucinációim nem voltak, mint azt hallottam egyesektől, de minden más igen.

Reggel már szorongva ébredtem, mert tudtam, hogy aznap legalább két fincsi pillanatom is lesz. Egy rohamom mindig volt mikor dolgozni indultam, egy pedig este, a hét hét napján, két hónapon keresztül... hogy mást ne mondják ekkor a melón kívül emberi kapcsolatom már nem volt, szilárdat se tudtam szarni, és literekben lehetett volna mérni a tenyereimből kijövő izzadságot..

A meló miatt sokat utaztam. HÉV-en többek közt. Egyik este ahogy ülök a héven, és terveztem fejben a másnapom, a következőképpen hangzott a fejemben a terv: "Jó. Holnap felkelek. Elmegyek dolgozni. Ott hétkor végzek. Akkor nyolckor már a ferenciek terénél leszek. Kilencre kábé fölsétálok a gellérthegyre. És akkor úgy fél tízkor leugrok.."

És ez volt az a pont amikor fölfogtam mire gondolok, és hogy komolyan gondolom, és ekkor fölálltam a héven és hangosan azt mondtam, hogy "Na nem!" Valahogy kijövök ebből. Büszkeséget kidobjuk a kukába, elmegyünk dokihoz, és ha kell antidepit szedek (amiről világéletemben úgy gondoltam, hogy a legrosszabb, amit egy ember tehet). Mit ad isten a szomszédom hipnoterepauta volt, de végül nem lett kezelés. Kaptam egy kis infót, amiből arra jutottam, hogy az egész dolognak elfojtásokhoz lehet köze. Agresszió stb. Magam is észrevettem, hogy bepánikolok, ha utazva azt látom, hogy valaki agresszívan viselkedik, sőt már a filmekben se bírtam a legkisebb agressziót sem, pedig tudtam, hogy színészek!

Na. Itt a lényeg: elfojtások. Végiggondoltam milyen rendezetlen ügyeim lennének, ha most meghalnék, és arra jutottam legalább négy emberrel beszélnem kell. Végiggondoltam mit is mondanék, és gyűjtöttem az erőt hozzá. Gyűjtöttem egy hétig... Aztán megtettem. Két hét leforgása alatt beszéltem mind a 4 emberrel. Volt akivel telefonon, volt akivel élőben...

Figyeljetek ez nem lesz könnyű! Bizonyos embereknek olyan dolgokat kellett elmondanom, amiről azt hittem a sírba fogom vinni. Inkább meghaltam volna minthogy elmondjam. De ttt épp az életemről volt szó. Az egyik beszélgetés elött 3 óráig tartott mire meg mertem nyomni a hívás gombot a telefonon! De megtettem. És a beszélgetés után felszabadultabb voltam, mint életemben bármikor. Na nem azt mondom, hogy egyből meggyógyultam. Kellettek még technikák.

Párat leírok: megfogod a fejed, a két tenyereddel, és elmondod magadnak, hogy nem a világ támad meg, hanem a para benned van. A kezeid között. Ez segíthet. Segíthet ha a szád elé teszed a kezed, hogy tudd, hogy lélegzel. De, ami igazán segít, ha feladod. Hagyd hogy megtörténjen. Ülj, le vagy feküdj le (tudom milyen szar tud lenni a testhelyzetváltás is egy pont után) és hagyd, hogy meghalj. Engedd el. Akkor elmúlik. Ne azért akard elengedni, hogy elmúljon, mert akkor még mindig harcolsz... készen kell állni a halálra.. és akkor egyszer csak csend lesz.. komolyan kell csinálni... köszönj el gondolatban a szeretteidtől, a világtól, ha jön, akkor sírj.. Pont a fordítottját kell csinálni annak, amit ösztönösen csinálnál.. ne akard elmúlasztani a félelmet, hanem próbáld átélni.. ha kicsit gyengül, ne hagyd! Keresd meg és érezd át amennyire tudod. Fogadd úgy mint a halált aki átvisz odaátra.. Tudom ez minden ösztönödnek ellent mond, de érdemes megpróbálni. Meg fogsz lepődni mennyire segít. De még egyszer mondom: Ha közben az jár a fejedben, hogy "befogadom a félelmet, na mikor fog már elmúlni, a srác azt mondta elmúlik ha befogadom...stb" akkor szart se csinálsz. Ne azért fogadd be, hogy elmúljon, hanem fogadd be..

Ezek kombinációjával most jól vagyok. Van még mikor elkezdek zizegni, de már meg se közelíti azt, ami volt. Ez már csak szorongás és ez is múlik. Szóval emberek! Gyógyszer és pszichológus nélkül kijöttem belöle egyedül!! Ne szedjetek gyögyszert! Pszichológust ajánlom, mert nekem ez azért ment egyedül mert elötte is évek óta önismerettel foglalkoztam, szóval tudtam mik az elfojtásaim, és tudtam kivel van megbeszélendő ügyem. Ebben (és meditációs technikákban is) segíthet a pszichológus.

Összefoglalva: a befogadós (és egyéb) technikák, abban segíthetnek, hogy elmúljon az épp aktuális roham. Ebben nekem a félelembe belemenés segített legtöbbet. De hosszútávon ez nem old meg semmit. Rendezned kell az ügyeidet! Ezek a beszélgetések nem lesznek könnyűek!! Sírni fogsz! Minimum. De megéri. Te döntesz. Vagy tisztára mosod, legalább részben a lelked, vagy szeded a gyógyszert, amíg bele nem döglesz.

Minden tiszteletem azoké, akik évek óta közdenek ezzel és még nem lettek öngyilkosok. Ne adjátok fel. Próbáljátok ki, amiket mondtam..

Ha bárkit érdekel még valami: alagutaso@gmail.com

Sziasztok. Sok sikert!

Én is Pánikos és már depis is .....

Téma címkék: Pánikbetegség  

 

 

Sziasztok!Én uj vagyok itt. én is szenvedek a pánik szörnytöl ami már depresszioval is társul. Találtam egy cikket és megosztom veletek!LEHET SOHIÁNYUNK VAN????OLVASSÁTOK VÉGIG FIGYELMESEN!!!

A só csodás hatásai


Idézetek Dr.med. Fereydoon Batmanghelidj könyvéből.
Ön nem beteg, hanem szomjas!
Gyógyítás belülről, vízzel és sóval.

 

Fontos megjegyzés: Az itt leírt hatások nem a finomított konyhasóra, hanem egy természetes, kémiailag nem kezelt sóra vonatkoznak. Ilyen például a kristálysó.


A só - egy ősi orvosság

A só minden élőlény számára életfontosságú ez különösen érvényes asztmás, allergiás és autoimmun megbetegedésekre. Víz, Kálium és só együttesen szabályozzák a szervezet vízháztartását. A víz, a szállító szerepét betöltve a sejtek anyagcsere folyamatainál keletkező bomlástermékeket távolítja el. A sejten belüli víz háztartásért a Kálium felelős, mennyiségbeli arányában. A növény világban is a gyümölcsök húsának keménysége is a Kálium által megkötött víztől függ. A napi ételeink sok Káliumot tartalmaznak, az elfogyasztott gyümölcsök és zöldségek formájában, de szinte sót alig. Ezért fontos a só mindennapos utánpótlása. Só vizet von el a sejtekből, így biztosítja a sejten kívüli víz háztartást. Szerveztünkben alapjában véve két "tenger" van az egyik a sejten belüli, a másik a sejten kívüli. Az egészségünk e két "tenger" egyensúlyától függ. Ezt tudjuk biztosítani elegendő víz bevitellel, Káliumban gazdag gyümölcsök és zöldségek, valamint egy természetes só fogyasztásával. Ha nem veszünk magunkhoz elegendő vizet, vízhiány lép fel. Ebben az esetben a szervezet a sejten kívüli víz háztartásból veszi el a szükséges vizet, a vízhiányban szenvedő sejtek életben tartásához. Végszükség esetén a szervezet, a sejten kívüli vízből képes, az életfontosságú sejtekbe vizet bepréselni.
Az extracelluláris víz mennyiséget a szervezetünk egy óvintézkedéssel tartja meg: a vesének parancsot ad sót visszatartani, ami a sejten kívüli vizet megköti, tehát az ödéma (vizenyő) kialakulásáért a vízhiány a felelős.
Ha az intercelluláris víz mennyiséget krónikusan az extracelluláris vízből kell a szervezetnek bepréselni, ezzel együtt növelni kell a bepréseléshez szükséges nyomást. Ez a nyomásnövekedés jelentkezik Hypertonie, azaz magas vérnyomás formájában. A felgyülemlett víz később okozhat tüdő ödémát (asthma-cardiale) is.
A terápia ezeknél a betegségeknél: a vízhiány megszüntetése.
A víz felvételével a szervezetet nem szabad túl terhelni, hanem lassan, szakaszosan kell inni, addig míg a vizelet mennyisége megegyezik a bevitt víz mennyiségével.
Ha elegendő vizet iszunk, sót mosunk ki a szervezetünkből. Ahogy csökken a só és nő a víz mennyisége, már nem kell a szervezetnek a vizenyő folyadékot visszatartani. Így meg tudunk szabadulni a szövetekben-óvintézkedésként, vízhiány miatt- megkötött víztől. Ne szedjünk vízhajtót, a víz a legjobb vízhajtó szer (diureticum).

A só csodás hatásai

A sónak, a szervezetünkben a vízháztartás szabályozásán kívül még más szerepe is van, például:

A só egy természetes antihisztamin. Asztma esetén ugyanolyan hatásos, mint egy inhalációs-spray, csak mellékhatások nélkül. Asztmás rohamnál igyunk két-három pohár vizet és tegyünk a nyelvünkre egy csipetnyi természetes sót.
Só védi a sejteket és különösen az agy sejteket az elsavasodástól.
A vesének szüksége van sóra, a túltengésben lévő savak leépítésére és azoknak vizelettel történő kiválasztására. Ha a szervezet sóban szegény egyre jobban elsavasodik.
A só fontos a lélektani és érzelmi zavarok kezelésében. A depresszió kezelésénél használt Litium a sót próbálja meg helyettesíteni.
A só fontos szerepet tölt be az agyban a serotonin és a melatonin- szint konstans fenntartásában. Ha elegendő víz és só van a szervezetben, akkor, mint természetes antioxidánsok eltávolítják a toxikus Salakanyagokat, így nem kell esszenciális aminósavakat, mint pl. tryptophan és tyrosin a szervezetnek feláldozni. Ugyanis a tryptophan szükséges a serotonin, melatonin és tryptamin képzéséhez.
A só szükséges a rák megelőzésében és kezelésben. A rákos sejtek oxigén jelenlétében elpusztulnak. Ezek un. anaerob organizmusok, amelyek oxigén hiányos közeget igényelnek. Ha elegendő víz van a szervezetben, és a só megnöveli a vér mennyiséget. Akkor a cirkuláló vérrel az oxigén mindenhova eljut, és az így aktivált és motivált immunsejtek bejutnak a rákszövetbe és elpusztítják azt. A dehidratáció gyengíti az immunrendszert.
A só fontos az izomzat és az erőnlét fenntartásához.
Só csökkenti a szívritmus zavarokat és fontos szerepet játszik a vérnyomás szabályzásában. A víz : só aránya nagyon fontos. Egy só szegény táplálkozás magas víz fogyasztás mellett egyes embereknél magas vérnyomáshoz vezethet. A logika egyszerű. Ha Ön vizet iszik, de sót nem eszik, akkor nem marad elég víz a vérkeringésbe, hogy a véredényeket teljesen feltöltse.
A só fontos alvás zavaroknál, egy természetes altató.
Cukor betegségnél a só segít a vér cukor szintet egyensúlyban tartani és csökkenti az inzulin szükségletet. A víz és só csökkenti a szem és érrendszeri károsodásokat.
A sejteknek szükségük van sóra, a hidroelektromos energia fejlesztéséhez. Ugyanis a só szállítja az elektromos áramot a sejtekhez.
A só fontos szerepet játszik az idegsejtek közötti összeköttetésben és az információ feldolgozásában.

A só szükséges az emésztéshez, a tápanyagok felszívódásához.
A só tisztítja a tüdőt, a hörgőket és segít a slejm felszakításában. A só felbontja, meglágyítja a nyálkát a tüdőben. (Asztma, Emfizema- tüdőtágulat, Mukoviszidose)
A só nyelvre téve megállítja a száraz köhögést.
A só szükséges a hurut és az arcüreg lerakódásainak felszakításához.
A só a köszvény és az arthritis (izületi gyulladás) megelőzésében fontos szerepet tölt be.
A só megakadályozza az izomgörcsöket.
A só megakadályozza a túlzott nyáltermelést. Túlzott nyáltermelés só hiányt jelez.
Az osteoporose- csontritkulás- egyes esetekben a víz és a só hiányára vezethető vissza.
Sóra van szükség a csontozat erősítéséhez.
A só mivel szerepet játszik a serotonin és a melatonin- szint konstans fenntartásában és ezek szabályozzák közérzetünket, mint pl.: önbizalom, pozitív gondolatok. Így a só közvetetten befolyásolja személyiségünket.
A só fontos a libido megőrzésében.
A só segít a toka csökkentésében. Ugyanis a só hiány miatt a nyálmirigyek több nyálat termelnek, hogy segítsék a rágást és a nyelést. Valamint hogy elegendő vizet szolgáltassanak a gyomornak a táplálék felbontásához. A vérkeringés a nyálmirigyekben megnövekszik és a véredények víz áteresztővé válnak, hogy a mirigyeket több vízzel lássák el a megemelkedett nyál termelés érdekében. A véredények már nemcsak a mirigyek körül, hanem a nyakban, az állban és az arcban is víz áteresztővé válnak és itt is víz gyűlik össze.
A só megvéd a visszerek és a hajszálér repedéstől.
Asztmásoknál fontos megemlíteni, hogy amilyen fontos a só, olyan káros a sok Kálium. A Magas kálium tartalmú gyümölcsök- pl. narancs, banán- sportitalok asztma rohamokat okozhatnak. Ezért célszerű ezeket egy kicsit megsózni, hogy a Nátrium és Kálium egyensúlyát fenntartsuk.
Sportolás előtt egy kevés só megnöveli a tüdő kapacitását és a túlzott izzadást meggátolja.


Segítség pánikbetegség ellen

Téma címkék: Pánikbetegség  

pánik beteg vagyok már másfél éve!!!egyre csak elkeseredettebb vagyok hisz egyre csak rosszabb!pszihologushoz is jártam de semmi változás igy magamtol leszoktam, a gyogyszerekrö amiket ö irt fel!!l!!--nagyon nehéz volt az is!!!de most már semmi kiutat nem látok egyre csak elhatalmasoik rajtam!!!

ha valaki tudna akkor javasoljon nekem valamit  ami segitene!!gondoltam akkupunkturára vagy más gyogymodra de nem tudom melyik lenne a helyes!!

Pánikbeteg vagyok

Téma címkék: Pánikbetegség  

Én egy 24 éves lány vagyok és a változatosság kedvéért pánikbeteg!

Szerintem ez már kiskorom óta van, de nem tudtam, hogy mi ez és nem is foglalkoztam vele! Na látjátok itt a baj!!!:(  2009 januárjától van nekem elég aktívan!Elmentem dokihoz ahol 5 órát vártam! Egyszer csak behívott és kétperc múlva már kiis rakott mert sok betege volt még vissza! Próbálkoztam egy másikkal de az csak nyugtatókkal tömött és azt sem tudta mi a bajom! Erre mondtam: Na itt elég! Inkább küzdök vele!Ha más választásom nincs akkor az egész életem nagy küzdelem lesz de gyógyszert nem szedek!

Szerintem a legnagyobb bajunk, hogy nem ismerjük magunkat! Én sem és ti sem! Megakarunk felelni mindenkinek csak magunknak nem! Lehet, ha néha elgondolkodnánk magunkon akkor nem otthon kéne ülnünk és sajnálmi magunkat!Mert ez a legegyszerübb ugye?Nem merünk kockáztatni a betegségünk miatt!nekem egy 22éves rákos barátnőm ad erőt!Érdekes mi?Ő fog meghalni nemsokára és ő buzdít a világba!Ne engedjük magunkat de elötte tudjuk meg kik vagyunk és, hogy mit takar a magunkat szó!Nehéz tudom, én az utcára nem tudtam eddig kimenni , de igenis kimegyek mert az épp úgy az enyém mint másé!Erőt ad még az is, hogy a nővérem kigyógyúlt belőle és én is kifogok!Remélem segíthettem!

2010.01.05 13:43 | Tündike Hozzászólásai
Minden történet

Ossza meg Ön is betegsége, felépülése történetét!

Olvassa el sorstársai sztorijait, csatlakozzon az Önt érdeklő betegségek közösségéhez vagy keressen megbízható forrásokból.

Ha technikai kérdése van, írjon nekünk!
Lépjen be

Hívja meg ismerősét a várószobába!