Nos... én egy 14 éves lány vagyok. Tudom ez elvileg fiatal kor de nem feltétlenül boldog. Körübelül 1és fél éve kezdődtek a gondjaim ugyanis anyukám elvesztette a munkáját mai napig nem talált és egyre többször gondoltam arra h mi lesz? Már egy ideje elváltak apámmal de még együtt lakunk és ez nem segít azon h ne veszekedjenek. Nyáron a "legjobb barátnőm" akiben azt hittem bízok átvert és azóta nem merek megbízni senkiben. ezek után elkezdtem egyre többet szorongani és rengetegszer sírok már párszor meg is vágtam a csuklóm hogy a fájdalom elterelje a gondolataim, de nem jött be. Mindíg kimerültnek érzem magam és sokat gondolok arra h mennyivel könnyebb lenne ha meghalnék, ott csak a békés sötétség lenne nemi gaz? ennek tetejébe novemberben apukám is elvesztette az álllását és sokszor jön azzal h héé gyerekek februárban nem lesz mit enni szóval addig költsétek a pénzt. Mostanában egyre ingerlékenyebb vagyok és nem lehet velem normálisan beszélni mert utálatosan válaszolok vissza. Anyukámmal napi szinten veszekszek bár ez mindig is így volt, aztán nap végére vagy közepénél "szent a béke" A Szüleim nem vesznek észre semmit annak tudják be h "kamasz" vagyok. Ez már depresszió?

ja és szeptemberben sulit váltottam így 8.-ban hirtelen felindulásból és első 2 hónap azzal telt h azt mondogattam magamnak: hé, te nem tartozol ide, mit keresel itt, hülye vagy? Bár már egész jól érzem magam velük de belül üresnek érzem magam és már azt is kitaláltam h vethetnék mindennek véget... egy marék gyógyszer? biztosan megteszi... de nembiztos h meg akarok halni... én boldog életet szeretnék de ezt egyenlőre nem kaphatom meg sem a családom. és ezt mind senkinek sem tudom elmondni úgy érzem nem értenének meg.

ha valaki ezt végigolvassa annak köszönöm a türelmét ...

http://www.youtube.com/watch?v=0KY2x_yh3pc

azért  ebben a dalban nagyon van valami  tökéletesen lefesti a valóságot nincs színészkedés  a szövege nagyon ott van :)

Sziasztok!

Már nagyon régen nem írtam nektek, kérlek ne haragudjatok ezért!

Sajnos ez idő alatt volt egy visszaesésem amiből felettébb nehezen jöttem ki, talán még most is zajlik. Én ugye paranoid sakizofrén vagyok és depressziós, meg a többi betegségek amiket olvastok majd a történethez hozzá tartoznak, ezért ki sem maradhatnak.

Hogyan telneek a hétköznapok? Hol így hol úgy vannak depisebb napok van amikor élni sincs kedvem, és van amikor magamhoz ölelném a világot, de azért doki szerint stabil vagyok, bár ez útóbbit én néha hiányolom!

Ugye nekem van egy férjem aki katatón skizofrén beteg és két évig nem beszélt csak írásban kommunikáltunk egíymással is és képzeljétek el három hónapja megszólalt és azóta is beszél. Ez nekem nagyon klassz most bepótoljuk a lemaradtakat.

Tehát nekem van segítségem, de ezt a családomról is elmondhatom, pedig alkoholista apa és kissé hideg anya nevelésében nőttem, de a nagymamámék szerettel engem, aztán jött az üldözés amikor apám mindennnek elmondott, majd válás akét szülő között, én néha írok az apámnak

Anyukám már serdülőként adta meg azt a szeretetet amit hiányoltam, aztán berobbant a pórtapukám, anyuék egybe keltek. Majd született egy öcsém akire nagyon büszke vagyok.Ma már 12 éves nagyfiú

a legtöbb szeretetet Isten, a férjem, anyósom és a családom adja. Ebből adnék szivesen valakinek akinek szüksége van bíztatásra, vagy egy jó szóra, én nagyon szivesenb elhalmoznám. Nem lenne rossz dolga!

Kérlek írjatok, és még valami nem fogok közvetlenül Istenről beszélni!!!

szeretettel:Ágacska.

Szia rhodo,szerintem te nagyon sulyos depivel küzdesz,nem lehet könnyü az életed.Mind azok mellet lehet tenni azert,h.jobban érezd magad.Ne várd annyira azt a kurva halált,mert egyszer ugy is el jön mindenkier,és el visz örökre.Neked szar az életed,és akinek mondjuk nincs keze,lába,süket vagy vak,annak milyen lehet.Vagy olyannak aki éhezik,nincs fedél a feje fölött.Tudod lehet h.le szarod amit most itt papolok,de egnap el temettem egy40éves barátomat,aki még nagyon szeretett volna élni,de nem adatott meg neki.Neked meg van a lehetőséged,élj vele.Kezdj valamitaz életeddel.üdv,Erika

Tisztelt BPPV-sek !

A második levelemben igértem,hogy a korházi kezelés után megírom a történéseket,tapasztalatokat.

Tehát,megvolt a hét Notropil infúziós kezelés,mely után még rosszabb hallás eredmény született.Ez magyrázatra szorúl ,ugyanis kiadásom előtti napon,egyensúlyi vizsgálatot csináltak a fülemben.A főorvos szerint,ettől nem lehet rosszabb a hallásom...Megjegyzem,szem és idegvizsgálaton is voltam,az eredmény,jó.Labilis egyensúlyi panaszok voltak,főleg az ágyban,fejfordításkor,valamint a fölfelé nézés után,de alaphelyzetben megszünt.Most,hogy itthon vagyok teljesen megszünt.Továbbra is szednem kell a Memoril, és a Betarevin gyógyszereket,de ha elfogy az adag nem szedem tovább.Saját terápiám a hallás javításra a Bioptron lámpa használata,ami már jelentős javulást eredményezett.Zárójelentés szerint, a hallás csökkenésem idegi eredetű.A szédülésre nem kaptam érdemi választ,mivel a vizsgálatok jók voltak.Véleményem szerint ez is idegi eredetű lehet,mert sok más embertől is visszahalljuk,-hogy olyan ideges vagyok,szinte szédülök bele-,vagy,-úgy felidegesítettek,hogy szinte a betük is összefolynak előttem-.Ugye,mindkét példa nagyon ismerős!?Nos ha ez tetézve van,szellemi,fizikai fáradsággal és nem kialvással,akkor jön a BPPV...Nem véletlen jelőltem így,mert az orvosok sem ismerik és főleg nem a gyógymódot.Persze, vannak akik hisznek benne,,jó pénzért már gyógymódot is fabrikálnak hozzá és a vége az,hogy hosszú idő után,egy időre elmúlik a panasz,mert kénytelenek voltak visszafogottabban élni,sokat pihenni és nyugtatókat szedni,nyilvánvalóan ettöl szűnik meg a panasz.Ezt a véleményt a sok-sok levélből olvastam ki,valamint álljon itt egy velem kapcsolatos eset azonkívűl,hogy a korábbi leveleimben már megírtam a történéseket.Egy esetben,akkor még folytonos váltóműszakban dolgoztam technológus művezetőként,elutaztunk a lakhelyünktől 450 km-re egy temetésre.Második napon éreztem,hogy szédelgek,de nem szóltam senkinek róla.Így vezettem vissza félútig,ide vittünk egy rokont és itt is éjszakáztunk.Este már elmondtam a feleségemnek,hogy szédülök és kérek tőle egy xanax-ot,amit ő rendszeresen szed.Megjegyzem ennek ellenére nála is előfordulnak szédülések,ha fáradt,vagy felidegesíti magát.Akkor a kialvás és egy egész gyógyszer után megszünik,pedig neki kitünő a hallása,tehát fültől nem lehet.Reggel kutya bajom nem volt a szédülés megszünt és könnyedén levezettem még 250 km-t.

Természetesen még tudnék példákat mondani,korábbi levelemben megtaláltok egy párat,de nem akarom végtelenre nyújtani a levelemet.Így hát mindenkinek azt kívánom,hogy találja meg a számára megfelelő életvitelt és ha mégis szédűl,akkor pihenje jól ki magát,természetesen a nyugtatót ne hagyja ki,mert a sima alvással a szervezet már nem tud regenerálódni és tudomásúl kell venni,hogy ő egy ilyen alkotás,ilyen a szervezete.Egyáltalán nem biztos,hogy két kézzel kell szórni a pénzt,külömböző atraktiv ajánlóknak.Természetesen a döntést mindenki saját maga hozza meg,hogy miben hisz ,miben nem.

Nagyon jó egészséget kívánok mindenkinek,és az ünnepekre sok-sok boldogságot.

                                                                                                         Imre

Egy borderline, skizotip, kényszerbeteg verse.

Tam-tam-tam, Tam-tam- tam, Tam-tam- tam, Tam-tam- tam.
Bor-der-line-ski-zo-tip-kény-sze-res-dep-ri-mált.
Egy - két - há', egy - két - há', húzd ki magad! Magasabbra az állat!!
És perdülj, és fordulj!
Lady Marionette tekintete szempillái csillámos fátyla mögött rejtőzködik.

Elalééééél a vágy? Szörnyet hal a lééélek?
Táncolj csak bábu, míg benned élek!
Légy szolgám, légy erőm! Nőm! A keringőm!
Dallamba fulladó szép hercegnőm!


Érintetlen vadvirágok harca e románc. Bódító illatok keringőznek. Piros, lila, sárga, pink.
... Keringőre születtünk.

Ez hát a mi táncunk,
Vége veszett románcunk.
Bábok és árnyak! Léptek és vágyak!
Kiáltsuk hát mind a nevét!

Maestro!!!!!

ZENÉT!

http://1silencio1.blogspot.com/

Sziasztok!!!

Nekem 2éve már hogy itt díszeleg egy csomó a csuklómon...nem is nagyon zavart csak néha zsibbadt tőle a kezem.Elmentem a dokihoz amikor már idegesített a zsibbadás de ő nem csinált vele semmit!Azt mondta pihentessem...én pihentettem is meg kenegettem mindenféle jégzselével meg lóbalzsammal meg amit el tudtok képzelni de semmi nem történt!2napja észrevettem a már meglévő csomó mellett még 1et :( A kettő együtt már nem olyan szívderítő látvány!!!!

Azt olvastam hogy a ciszta nem terjed..ezek szerint mégis???A műtéttől nem félek de nem is rajongok érte!!!Ha tényleg van rá valami más megoldás akkor várom az ötleteket!!!!

Köszike!Jobbulást!!

Sziasztok!

igazából nem is tudom hogy hol kezdjem, annyi minden kavarog a fejemben...  20 éves srác vagyok. ismerőseim, tanáraim , rokonaim   helyesnek , illetve   nagyon intelligensnek tartanak. mindig is éreztem hogy valamiben más vagyok mint a többi ember, már gyerekkoromba (ált. iskola) is tudtam hogy azok a dolgok amiken  én gondolkodok, az emberek 90%ának még csak eszébe se jut.

ezek ellenére nagyszerű életet éltem, buliztam, (aránylag) jó tanuló voltam, mindig a társaság központjába ,rengeteg baráttal magam mellett nap mint nap. ez tartott körülbelül addig ameddig 17 éves nem lettem. ez idő alatt történt 1 jó pár dolog aminek betudható ez a nagy változás.:

-szüleim elváltak ; anyagi helyzetünk kb felére csappant ; édesapámnak motor-balesete volt (majd baleste után BORDERLINE-t diagnosztizáltak nála) ; egy 3 éves kapcsolat vége ; illetve tulzásba vittem egy-egy psychedelikus drog (főleg  fű ) fogyasztását ( ~15-19 éves koromig).

apám viselkedése aggasztotta az egész családot, környezetét. azt vettem észre hogy szépen lassan (nem is olyan lassan)  elhaggya mindenki. ekkor kezdtem rengeteget olvasni psychologiát. és azt vettem észre hogy elég sok minden igaz rám is erről a betegségről. . .

nincsenek igaz barátaim, üresnek érzem magam , az életem. ha van valamiről egy elképzelésem, az annyira foszlékony hogy akár 1 nap alatt 180 fokos fordulatot vesz, és pont az ellenkezőjét gondolom róla. gátlásos vagyok. nagyon nehezen ismerkedek új emberekkel ->  látszólag , külső szemmel semmi probléma nincs velem (ez a másik, sokszor  """"kívülről látom  magam"""") de itt bent nagyon nehéz hogy ezt így lássák. az emberek tekintetéből/szeméből  mintha bele látnék a gondolatiakba.. legtöbbször ezek negatív dolgok. a memóriám egyenlő a nullával (ez mondjuk a marihujanának is betudható). illetve céljaim, terveim nincsenek. ha vannak akkor vagy el se kezdem öket, vagy egyből miután elkezdtem feladom/abbahagyom. nincs semmiféle motivációm. többen mondták már hogy álomvilágban élek /még régebben is/ , akkor csak nevettem rajtuk, de rájöttem hogy igazuk van.

(a fentebb említett "tünetek" egyike se volt igaz rám korábban)

olyan ember lettem mint akiket én régen "dilisnek" gondoltam. tudom hogy nem vagyok az, csak túlságosan befordultam, túl sokat gondolkodok, ahelyett hogy élnék , és meglátnám azt amit meg kellene, ami szép, ami jó. ugy érzem hogy az lenne a megoldás ha meg tudnék nyilni az emberek felé. el tudnám fogadni önmagam. illetve lennének terveim, céljaim amiket véghez viszek. valamint a fűvezést is abba kell hagynom ezzel tisztába vagyok (soha nem vittem tulzásba, és úgy érzem hogy segített is valamennyire hogy eljussak erre a szintre, mármint olyankor sokat filozofáltam, gondolkodtam, és ez késztetett hogy a dolgok után nézzek az interneten, szakirodalomban )

így vissza olvasva eléggé  kesze-kusza egy levél lett. remélem azért érthető számotokra.

konkrét kérdésem nem is lenne, bár ha valakinek van hozzáfűzni valója, akármilyen építő jellegű/ segítő kommentje azt nagyon megköszönném..

ui.: Titok , azaz a  vonzás törvényének utánna olvasása  , illetve a kender szívásának abba hagyása óta, talán valamelyest jobban érzem magam. de még mindig közel nem olyan jó mint régen volt...

Lassa évek óta tartro alvaszavaraim vannak. Elosszor a válasom utan jelentkezett,amit idovel tudtam kezelni.33 éves vagyok,4 éve váltam el. A mostani idoszak kb 1 eve tart es eleg sulyos, ha nem hasznalok altatot, vagy nyugtatot akkor akar 7-10nap is eltelik alvas nelkul. Borzalmas!

Nem tudok igazi ,valos problemarol az eletemben, csak a szokasos emberi dolgok vannak: párkapcsolati nehezsegek, munkahelyi problemak. De mindegyik letezeset ismerem es szerintem kezelni is tudom!

Nem erzem magam depressziosnak, normalis modon allok a vilaghoz..

Az alvas korulmenyeim jok, az agyam kenyelmes, es szobam homerseklete normalis.

Kb 4 honappal ezelottig szedtem a Frontint(0.25), de mar 3 db-t kellet bevennem, de akkor sem tudtam elaludni csak ejfel utan. Ejfel elott semmi esete sem tudok elaludni!

Most nem szezdek semmit,csak magne b6-ot es valarinas teat iszom,de nem segit!!

A parkapcsolatom :platoi szerelemrol van szo amit mivel mar belattam, probalom rendezni magamban.

Kerem segitsen !

Tisztelettel

Csiapi Edina

Kedves Sorstársak! Nem tudom ki hogy van vele ,de én én most  nagyon "félek" a közelgő karácsonyi ünnepektől! Ilyenkor már javában készülődni szoktam ezekre a napokra.(lakás díszítés- ajándék vásárlás-ünnepi menű összeállítása). Most csak ott tartok,hogy azon aggódom hogy fogom átvészelni "hangulatossá" tenni az ünnepeket! Sem erőm-se energiám-se kedvem nincs semmihez! Pedig azt nem szeretném,hogy családom hangulatát is elrontsam.Ők nem tehetnek semmiről! Ez az én "keresztem" Kezd eluralkodni rajtam a depresszió! Mióta kiderült,hogy hatástalan volt az interferon kezelés,teljesen magamba zuhantam.Annak ellenére,hogy a kezelés "nagyon megviselt",erőt adott a Hit,hogy majd utána sokkal jobb lessz! De sajnos nagyot tévedtem! Már eszállt a reményem és ezt nem sikerül feldolgoznom.Nem tudom kihez fordulhatnék tanácsért ez ügyben!

Ezért írok most Nektek! Ha van valakinek ötlete mit tegyek,kérlek segítsetek nekem!Szeretnék én is örülni az ünnepeknek,és a családomnak is örömöt szerezni,de ha ez az állapot így marad,semmi esélyen rá!! SŐT!!!Ha valamelyikőtöknek sikerült kimászni,egy ilyen gödörből legyen szíves segítsen nekem is!  Ha tudtok adjatok tanácsot,mit tegyek?? Hátha valaki tud segíteni!!  Megradadva az alkalmat: most előre is is minden jót és MINDENKINEK NAGYON KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET-BOLDOG-BÉKÉS ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK!  Sok szeretettel:anamary   UI: Mindenkinek sikeres gyógyulást és jó egészséget természetesen!!

...félek  a keddi naptól ,mert   akkor megyek dokihoz  és az a necces benne hoyg  megvagdostam az erem és ha ezt észreveszi...nem akarok kórházba menni  ,pedig tudom kiszedi belölem hisz doki tudja hogy kell bánni az ilyenekkel ...mit csináljak ??????????????????????nem tudom jó ezt e ide mind leírni  mert ilyenkor azt várom szóljanak hozzá és van jogy  semmmi reakció viszont ez meg így úgy tünik valami segélykiáltás  bár lehet  mindenesetre engem  valami szinten nyugtat a vér .................

 Bár csak tegnap regisztráltam ide, és megejtettem az első szösszenetet, ma újra klaviatúrát ragadok, mert Elizával és Szazsuval folytatott gondolatváltás teljesen felpörgetett és arcon csókolt a múzsa, tehát Helló pozitív kilengés, itt vagyok! :-) Ezt muszájos világgá kürtölnöm, mégpedig azért mert nagyon beképzelt vagyok, továbbá, hogy ellensúlyozva legyen a szomorúság, ami sokunkat mélyen, betegesen át tud itatni (és a postokból nagyon át süt). Ha ezt majd visszaolvasom egy zuhanásnál (ami ugye bármikor bekövetkezhet), akkor hátha erőt ad nekem és persze Nektek is. Mert ugye ezek is mi vagyunk, minden lébe kanál, élet igenlő lökött kis szerzetek. Lehet, hogy 30 fölött már nem helyénvaló ilyen gyerekes stílusban írni, a fene sem tudja, mindenesetre kevésbé problémás, mint mélabúsan szívszaggató sóhajok közepette lámpavasat keresni. Senki ne bántódjon meg, nem a fájdalmukat (fájdalmunkat) bagatellizálom el, csak emlékeztetni szeretnélek Titeket, hogy ilyenek is tudunk lenni.

Tehát telefon megragad, programok leszervez, irány a végtelen és tovább. :-) Kevés felemelőbb érzés van annál, mint amikor az ember kiemelkedik, saját kis posványából, vesz egy nagy levegőt, konstatálja, hogy süt a nap. Lehet, hogy nem tart sokáig, de remek alkalom arra, hogy olyan dolgokat tegyünk, amit már rég óta meg akarunk csinálni, csak saját tehetetlenségünk/fájdalmunk gúzsba köt. Szóval én ma elkolbászolok mindenfelé, szerintem, ha Nektek is vannak ilyen lelkes pillanataitok, akkor azt is írjátok meg, talán mások is erőt tudnak meríteni belőle.

http://www.youtube.com/watch?v=wL1mwR_sj64

Ma van a szülinapom ,sajnos íme az átkozott nap ,amikor világra jöttem  igen értelmetlenül,hisz nem igazán van  hasznom ezen a földön,ebben a világban.Nem bízom az emberekben ezért elbújok a  világ elöl.De viszont egyedül érzem magam ,  s egyben üresnek,nagyon egyedül vagyok.Nem értem saját magam és azt sem ,hogy miért érzek így.Viszont  jó mindíg álarcok mögé bújni.De végülis néha  úgy érzem boldog vagyok  akár a világot is megtudnám váltani ,de leggyakrabban szomorú vagyok.És igen is haragszom erre  az egész világra mert mindenki egymás ellen van ,dehát ezt senki nem értheti mien egyedül lenni nap mint nap  még  az ajtón sem megyek  ki mert félek  de  igazából nem tudom mitől félek  de félek ,de ha a kényszer rávisz  elindulok lehajtott fejjel  senki ne vegyen észre rajtam semmit  ,mert biztos rajtam nevetnének .....sötét nappalok ,át sírt éjszakák ez minden nap vár rám ....azon gondólkodom (sokszor) ki vagyok én  de  nem tudom ,nem ismerem  magam mért vagyok ilyen  mért nem örülök semminek ??hát ennyi  nem si tudom most mért írtam ezt le ....nem  tudom mi van