Kedves sorstársak.

Szeretnék arról írni, amiről nagyon kevés információ szerepel a Noreply –nek írt történetekben. Általában mindig csak arról írnak az érintettek, amikor a major depressziót szenvedik, amikor számunkra a bányabéka hangulata jóval magasabban van, mint a mi hangulatunk.

Szerintem szólni kell a depresszió másik formájáról, a mániás depresszióról is. Ez a depi abban nyilvánul meg, hogy ha időszakosan megjelenik, a holdat is be tudnánk festeni, ha kapnánk hozzá létrát. Ezt azért viccnek szántam. Ekkor a munka és tevékeny kedvünk jóval meghaladja az átlagosat. Nem tudunk aludni. Én még éjjel is tudnék valamit csinálni, a nappali tevékenység után. Ez persze az embert nagyon elfárasztja. Az ilyen időszaki fáradságot követően nekem kettőslátás alakul ki. A járművezetés gyakorlatilag életveszélyes. Ha mégis kocsiba kell ülnöm az egyik szemem becsukom, vagy lekötöm!?!

Én kétpólusú depresszióval kínlódom. Periódikusan változik az állapotom, hol lent vagyok, hol pedig fent. A gyógyszerek szedését is az állapotnak megfelelően kell változtatni.

Erre oda kell figyelnem.

Múltamról annyit, hogy 56 éves koromban jelent meg a kétpólusú depresszióm. Kb. 8 hónap múlva fordultam pszichiáterhez. Most 72 éves vagyok.

Ha visszatekintek a fiatal koromra, többször volt mániás depresszióm, nagy munkakedvem és és sikereim is. A 24 és 56 évek között állandóan alvászavarokkal kínlódtam. Az álmatlan éjszakákon dolgoztam, meg nappal is.

Amíg lent vagyok a környezetem békén hagyom, elég nekem a magam baja.

A mániásban meg a környezetem nem hagyom békén. A fokozott munkakedvet nehezen viselik.

Sorstársaim, ti is írjatok a mániás szakaszról.