Én egy háromgyerekes anyuka vagyok, akinek a férje epilepsziás. Szeretném veletek megosztani a kórtörténetét és a mindenpjainkat. Sajnos a férjemnek 3 éves kora óta vannak epilpsziás rosszullétei.Jelenleg két tipusú rohama van: az egyik, amit szédülés vezet be, utánna remeg, rosszulléte pár percig tart. Ez a típus naponta jelenkezik 2-3 alkalommal is. a második típusú rosszulléte eszméletvesztéssel jár, 10-15 percig tart, végtag rángás kíséri. A nagyobb rohamok is hetente 2-3 alkalommal jelenkeznek esti időszakokban.Ezt az évek során gyógyszerekkel próbálták enyhíteni, de idővel a szervezete ezeket megszokta.2008-ban esküdtünk meg, ekkor kezdődtek a napi szinten való rosszullétei. Emiatt dolgozni sem tudott már.3 éves kivizsgálás és orvosról orvosra való járkálás után eljutottunk Budapestre, ahol aztán műtétet javasoltak neki.Egy évünkbe került mire kaptunk a műtétre időpontot. A több mint 4 órás műtétre  2010.07.23.-án került sor. Az orvosok műtét előtt azt mondták, hogy ha sikerül nem lesznek többet rohamai, de sajnos a műtét nem sikerült. A műtét utáni 2.napon rosszullétei ismét jelentkeztek. Azóta is napi szinten vannak a rohamai. Újabb műtétre lesz szükség. Sajnos a mai világban az álláskeresés még egy egészséges embernek is nagyon nehéz, nemhogy egy beteg fiatal férfinak. Három gyermekünk van, és ő még nincs leszázalékolva. Szociális segélyt kap, ami nem több mint 28500 forint. Nagyon nehéz munkát találnia, mert mindehol félnek a betegsége miatt. Szeretne normális,egészséges életet élni, dolgozni és a gyeremekeit nevelni. Ez a betegség szinte mindent felborít az életünkbe,de annak örülünk, hogy gyönyörű szép gyermekeint ezt nem örökölték. Bármikor elmegy a férjem itthonról, mindig azért imátkozom, hogy épségben hazaérjen hozzánk. Mindig az jár a fejemben hogy mikor lesz valahol rosszul, ha dolgozik akkor ott ne essen semmi baja. Ezt az érzést, látványt nem kívánom sem gyermeknek, sem feleségnek, sem szülőknek. Remélhetőleg idén sor kerül még egy műtétre, ami talán már sikerülhet és az életünk megváltozhat!

Köszönöm ,hogy leírhattam a mi kis történetünket! Nagyon sok egészséget és jobbulást kívánok mindenkinek!

Üdvözlettel: egy 23 éves anyuka