De HOGYAN???? Hogy érezhetném magam egy szemernyit is embernek vagy fogadhatnám el magam a legminimálisabban amikor mindehol, mindenkitől csak a negativ visszajelzést kapom. Nem mellékesen volt “drogos” és alkoholista vagyok, de ezekkel több mint 5 éve felhagytam az új, tiszta és boldog élet reményében.

Sajnos a múltam elpazarlása kihatással van a jelenemre, sőt talán az egész életemre. Mivel munkát még egy képzett, gyakorlattal rendelkező embernek is nehéz találni, és nekem egyik sincs, a munkalehetőségeim elég korlátozottak, ezáltal a fizetésem is. Így ha nem lennék tele kisebbségi komplexussal minden téren, az anyagi helyzetem megpecsételi a lehetőségeimet. Figyelembe véve az emberi természetet,me gszorozva a mai trendekkel, egyetlen nő sem áll szóba velem, mert a szia után a következő kérdések a mit dolgozol? (mennyit keresel?) mit tanulsz/tanultál? (hol fogsz majd dolgozni=mennyit keresel majd, hova viszel nyaralni, milyen autód van , van saját lakásod). Férfi “visszajelzés” pedig csak az egyszerű lenézés, ami csak egy újabb pofán rúgás az önbecsülésemnek… Most ezek után legyek pozitív, kedves, barátkozós, önbizalommal teli ???

Hogy nyissak a világ felé, ha mindenhol csak falakba és elutasításba ütközök? Vagy tényleg ennyi a mai életbe ha nincs saját lakásom, autóm, több-százezres fizetésem, milliós bankszámlám, nem vagyok 2 diplomás 3 nyelvet beszélő jóképű, izmos, magas, gyengéd, művelt, humoros, határozott, nagy mérettel megáldott kiváló szerető, aki nem vagyok semmi, nem érdemlek senkit és dögöljek meg egyedül? B tervként fennmarad a lehetőség, hogyha ezt mind elérem saját erőmből, lelki, emberi segítség, támasz, támogatás, biztatás nélkül, akkor majd TALÁN szóba áll velem valaki? Vagy legyen a C terv amire öt év után egyre többet gondolok, hogy hagyjam az egészet a francba és a sok visszautasítás helyett térjek vissza az iváshoz? Hiszen akkor se volt senkim (barátnő, barát) és most, hogy próbálkozok, így sincs senkim… De amikor ittam legalább nem fájt ennyire, és volt mire fogni…

Tényleg ennyi az élet, ilyenek az emberek???? Ha valaki hibázik, megbotlik, annak annyi, azt eltapossa az ár és ha megpróbál felállni akkor belerúgnak, mondván lent voltál, neked ott is helyed???

Hogyan szeressem, fogadjam el, érdekeljenek így mások, mikor ők is pont lesz*rnak???