Életkorát illetően túl van a 60. évén. Van egy nővérem, aki kicsit érzékenyebb lelkületű, és mivel így nőttünk fel, hogy apánknak ilyen dolgai vannak ezáltal miközben kisgyerekként szocializálódtunk mi is eltanultunk rengeteg “mentális gátat”. Amit ő képtelen volt kezelni és pánikbeteg,-depressziós lett és kismértékben skizó is. Az orvosok mindig mondták, hogy nem a lánnyal van a baj és nem neki kéne kezelésre járnia, hanem apucinak. Szerencsére a nővérem pillanatok alatt meggyógyult, amint elköltözött otthonról.
Én sajnos még itthon élek, de nagyon kihat a hangulati világomra az ő hangulata és nem mellesleg édesanyám is csak úgy tudja elviselni, hogy ha folyamatosan dolgozik.

Kérdezem én: mit lehet egy 60 éves, makacs, hatalmas önbecsüléssel rendelkező emberrel tenni, aki ilyen mértékben depressziós? Többször tettünk célzásokat mi is és a nővérem orvosai is, hogy mentálisan nincs rendben, de általában ilyenkor fel sem fogja vagy hetegik megsértődik… Beszélni vele nem csak erről, hanem általánosságban nem lehet, viszont így nem csak az ő életét, hanem a miénket is tönkre teszi, legalábbis amíg itthon élünk, viszont nem hiszem, hogy az lenne a megoldást, hogy mindenki külön költözik itthonról…