Betudtam annak, hogy a tinédzserkori hangulatingadozás, a szülők válása, a dohányzás és egyéb tiltott dolgok elkezdése,…. de 20 éves leszek lassan és nem hogy enyhülne, egyre csak durvább lesz.

Mára már ott tartok, hogy 11.30kor mindenkit utálok, mindent, ami ezen a világon van, majd 12.30kor átfut rajtam egy érzés, hogy az élet szép, és MINDENT meg akarok valósítani. Mindent a magaménak érzek, hihetetlenül jól vagyok, írok, rajzolok, alkotok, táncolok, csevegek, színjátszok stb.

Ez jelen van minden nap. Sokan azt gondolják rólam, hogy megjátszom, de ha valaki mélyen belegondol, ezt képtelenség megjátszani. Nálam nincs arany középút, akkor én is ebben a betegségben szenvedek?????