Varoszoba.hu » Ancsi

Kitörnék belőle…

Ancsi — Sun, 27 Oct 2013 12:58:35 +0000

29 éves fiatal nő vagyok de a koromhoz képest fiatalabbnak látszom.Gyerekkorom óta érzem azt,hogy félénkebb és szorongóbb vagyok,mint a többi ember.Álltalános iskolában kiközösítettek az osztálytársaim,barátnőm is csak egy volt,de ő is sokszor gonosz volt velem.Majd jött a középiskola.Tizenötéves koromban a szüleim majdnem váltak,édesanyámnak volt egy öngyilkossági kísérlete,de hála istennek nem sikerült.Az első évem még így úgy zökkenő mentes volt,majd a második évtől kezdve jöttek a megalázások de szinte napi szinten.Én voltam majdnem mindenkinek a céltáblája,persze mostmár tudom mai fejjel,hogy azért mert látták rajtam,hogy magamra veszem amit mondanak vagy tesznek.És szerintem mert a félénkségemet se tudtam soxor leküzdeni,ezért soha nem is mertem senkivel szembe szállni,kihasználták ezt a fajta,nem gyengeségnek mondanám inkább hiányosságnak,a hiányosságomat.Végig szenvedtem a négy évet,de a bántásokon mai napig nem tudom túl tenni magamat,pedig már azóta eltellt sok év.Félek egyedül elmenni bárhova,ha el is megyek,félek,rettegek hogy megszégyenülök,folyamatosan úgy érzem hogy teljesítenem kell ahhoz,hogy az emberek elfogadjanak,rengetegszer érzem azt,hogy nem fogadnak el,hogy más vagyok mint a többi,ha valamilyen rendezvényen vagyok,nem tudok teljesen felszabadultan kommunikálni az emberekkel,van,hogy sokszor néma vagyok.Tavaly nyár végén pánikrohamom lett,arra is szedtem gyógyszert,járok pszichiáterhez,de ő folyamatosan gyógyszert ír csak fel,de én nekem nem csak gyógyszerre de terápiára is szükségem van,mert szeretem az embereket és igazából igénylem is őket.Ki akarok végre tőrni ebből a lelki börtönből.Nemsokára megyek és ezt elmondom az orvosomnak.De a legnagyobb dolgog amitől szenvedek az a kényszeres megfelelési vágy.Sokat segítene ha valaki írna aki hasonlón ment/megy keresztül mert akkor bíztathatnánk egymást,és van kiút.Csak legyen vas akarat és kitartás:):):)

Voltam Pszichiáternél

Ancsi — Tue, 16 Mar 2010 14:53:24 +0000

Ma voltam Pszichiáternél…Már vagy egy hete nem volt rohamom.Csináltattak még két tesztet és volt egy hosszabb elbeszélgetésünk is másfél órában.

Új dolgok derültek ki melyeket nem is gondoltam volna,hogy még mndig magambban hordozok.15 évesen tanúja voltam,hogy majdnem elveszítettem mindkét szülőmet.Boldogan éltünk,mig be nem csúszott apunak egy harmadik..Anyukám nagyon szenvedett…Sajnos nem bírta lelkileg,és öngyilkosságot követett el.Nem sikerült neki szerencsére.Aztán végül is,minden jóra fordult.De a haragot tovább vittem,amit akkor még nemigazán éreztem,fel se fogtam az egészet szinte,csak a tanúja voltam.Most ha valahova megyünk,és szüleim jókedvűek,nem tudom átélni.Álszentségnek érzem.A haragot cipelem már egy ideje.

Az is kiderült továbbá,hogy én csak akkor tudom szeretni magamat és elfogadni,ha más is kedvel.Ha valaki elutasít,lemondok saját magamról is és önrombolásba kezdek.nagyon a küvilágtól teszem függővé magamat.

Azt megállapították,hogy személyiség zavarom van,de még nem tudják milyen.De azt mondták komolyabb terápiával ki tudnak gyógyítani belőle.

Aminek végtelenül örülök.érdeztem ha kell gyógyszer nem e árt majd ha gyereket akarok,de aztmondta nem..Max leállok vele.De azt tanácsolták,mig kin nem kezeltek,ne akarjak gyereket.

Mondjuk,én is olyan 30-31 éves koromra tervezem,nem sietem el.Gyermekem is megérdemli,ha kiegyensúlyozott,stabil lelkű anyja leszek,én úgy érzem.Mondjuk én maximalista vagyok,mindenből a legjobbat ,főleg a gyerekemnek.

Történetem

Ancsi — Sat, 13 Mar 2010 13:29:23 +0000

Én egy 25 éves fiatal lány vagyok.Alapvetően érzékenyebbb vagyok,mint az emberek nagyobb része.Nehezen teszem túl magamat a csalódásokon és a rossz élményeken.Van,amikor nem is sikerül,például most sajnos ebben a helyzetben vagyok.Nemrég szakadt el egy barátságom,ahol nagyon kötődtem az adott személyhez,de sajnos kiderült,akit a legjobb barátomnak tartottam,az volt a legnagyobb ellenségem.Azóta nem is járok el sehova.Mindig attól félek,hogy vele találkozok,mert még ha látom is,nagyon felzaklat,pedig ennek majdnem 1 éve.Nem merek mostanában sehova sem egyedül menni,mert egyszerűen félek az emberektől.Ha néha mégis megyek,nagyon nagy lelki feszültsget érzek,és félelmet.dőm nagy részét itthon töltöm,de annak ellenére is szoktam érezni heves szívverést,szédülést,légszomjat,és izsergst az ajkaimban.Volt,mikor jszaka jött rám,volt mikor reggel,volt mikor napközben,és volt mikor akkor,amikor valakivel éppen beültem valahova egy teára.

Nagyon kellemetlen,és ijesztő.Egtyszer reggel volt egy erősebb rohamom,még remegtem is.Apuék megijedtek,féltek hogy a szívemmel van baj.De kivzsgáltak,és minden jó lett,minden eredmény.

Elküldtek pszichiáterhez.Enyhe depressziót állapított meg,és a pánikbetegséget.Most töltöttem ki két tesztet,ez aapján kapom a gyógyszert,meg persze sok beszélgetés.Azt mondta kb:1 hónap alatt ki tud gyógyítani ebből a betegségből.8-10 alkalom.

És én bízok ebben!