ideje már végre írnom. Már régóta olvasgatok itt, de most végre le is írom a nyavalyám.

Szóval, kb. 8 éve küzdök depresszióval, a bipoláris II. fajtával, tehát hipomán és depressziós epizódok váltakoznak nálam. Ill. mostanában hipomán állapot nem is nagyon van, egyre ritkábbak, annyira mély ponton vagyok, inkább azt mondanám, hogy van a nagyon sz*r és a kicsit jobb. Annyi mindent akarok írni, igyekszem, hogy ne legyen litánia, de nem biztos, hogy sikerül.

Szóval, ez idő alatt 3 pszichiáternél megfordultam, 2-höz jártam huzamosabb ideig, 1-et gyorsan otthagytam, a Li-kezelés nem tetszett. Lehet, hogy az hatott volna, de utáltam a rendszeres vérvételeket és akkor halt meg apukám és azután nem érdekelt a saját gyógyulásom. Nem hittem benne. Pedig jó lett volna, mert apukám sem természetes halállal halt meg. Erről most ennyit. A lényeg, hogy mind2 szülői ágról örökölt a depresszióm.

Próbáltam gyógyszereket, sajnos ugyanazt a kúrát mind2 dokinál, adagot emelgetve. Most már tudom, hogy nem ezt kellett volna, hanem gyökeresen más gyógyszereket, de hát ezt a szakembernek kellett volna felismernie, nem nekem.., a lényeg, hogy egyik sem hatott. Decemberben megtudtam, hogy babát várok, akkor azonnal le is raktam a gyógyszereket, hiszen egyik sem ért semmit. Egyik napról a másikra tettem le őket és az állapotomban nem állt be változás. Nem írtam még, hogy a váltakozások kb. 10 naponta következnek be nálam, ez nagyon gyors, nem tudom, hogy rapid, v kevert állapotban vagyok.

Felkerestem már a kineziológustól, a parapszichológuson keresztül a természetgyógyászon át az orvosokig mindent, rendszeresen relaxálok, de semmivel sem jobb a helyzet. Ezek után azt mondom, az ezoterikus hókusz-pókuszokban nem hiszek. Ill. még egy dolognak adok esélyt majd, de erről csak azután írok, ha elmentem. Jó drága. ezért sem voltam még, meg nem a lakóhelyemen van sajnos…

Na szóval, egy kicsit össze-visszának érzem a levelem ne haragudjatok, de csaponganak a gondolataim és próbálom szelektálni a lényeget. Szóval, sz*rul vagyok, úgy érzem egyre jobban csúszom lejjebb és már egy jó ideje azon vagyok hogy újra kéne gyógyszert szednem, de kismamaként nem merek. Főleg miután nemrég egy természet.gyógy. jól leteremtett, hogy eszembe ne jusson, hiszen most már nem csak rólam van szó, hanem a gyerekemről is.. Én viszont nem tudom mikor ártok többet, ha végig depressziózom a várandósságomat v. ha esetleg gyógyszerrel stabilizálnának. Azt gondolom, hogy nem én vagyok az egyetlen aki ilyennel küzd és vannak terhesség alatt szedhető antidepik és hangulat stabilizátorok. De félek elmenni, mert a legutóbbi sztk-s rendelésen a pszic.nő gyakorlatilag kidobott, hogy ő nem tud elvállalni, mert olyan szoros kontroll kéne nekem, amit ő nem tud nyújtani, átpasszolt máshoz és most már félek, hogy ő is olyan bunkó lesz velem, amilyen ez a nő volt. Pénteken megyek. Maszekot sajnos nem tudok megfizetni, pedig találtam egy aranyosat, de ha tényleg egy hónapban többször kéne mennem, akkor az nem menne anyagilag.

És nálam az anyagi nagyon nagy hangsúlyt kap, éppen azért mert rosszak és gyakorlatilag mindenért nagyon meg kell küzdenem. Vállalkozást viszek, ami nem nyújt kiegyensúlyozott jövedelmet és a kiadások meg egyre nagyobbak. Már alig bírom, de feladni sem tudom, hiszen munkanélküliként a kapott kb. 30 ezer forintommal sem lennék beljebb. Rengeteg hitelem, kiadásom van, amik borzasztóan frusztrálnak. Már reggelente ezzel kelek, van hogy éjszaka is kattogok mit-miből adjak fel. Néha nem tudom, hogy nem-e csak ez a bajom. Mert a betegségem is azóta áll fenn, amióta dolgozom.

De akkor meg miért vannak a 10 napos váltakozások (amikor mindig rosszul állok)?

Na, most egyelőre ennyi, ez is elég, írjatok, ha tudtok ezekre valamit mondani!

Üdv,

Andee